Nem biztos, hogy a múlt elfogadásának és a jelen megértésének az a legjobb módja, ha Románia közpénzből emel szobrot Székelyföldön egy olyan, XIX. században élt katonai vezetőnek, mint Avram Iancu, aki osztrák császárhű hadvezetőként a székely katonák mellett civil nőket és gyermekeket is lemészároltatott 1848 végén és 1849 év elején.

Civil szervezetek között is komoly felháborodást keltett annak híre, hogy Avram Iancu nem sokára szobrot kap a róla elnevezett iskola közelében, Kovászna Vajnafalva városrészében.
Az ügy külön pikantériája, hogy a Romániai Magyar Demokrata Szövetség tagjai közül – mely elviekben a magyarok érdekeit szolgálja a román parlamentben –, csupán két képviselő szavazott nemmel a szobor felállításának kérdésében.
A Székely Hírmondó (mely lap egyébként Kovászna-megye elsőként, ráadásul 1849-ben alapított, s a mai napig meglévő sajtóterméke) szerint az igennel szavazó székely képviselők eljárása ahhoz hasonló, mintha egy zsidó közösség tagjai támogatnák egy Hitler-szobor felállításának ügyét.

A város RMDSZ-es polgármestere, Thiesz János felháborítónak tartja, hogy egyesek mindennel etnikai ellentétet igyekeznek szítani. Szerinte semmi baj nincs azzal, ha egy már eleve Avram Iancu nevét viselő iskola szobrot szeretne állítani névadójának.

A román vezetés egyébként hasonlóképpen semmi rosszat nem lát abban, hogy a magyarok legjelentősebb szabadságharcát Székelyföldön vérbe fojtó, korabeli osztrákbarát vezetőkről köztereket nevezzenek el, vagy épp szobrokat állítsanak a tiszteletükre. Avram Iancu nevét viseli például a kolozsvári reptér is.

Az Iancu által vezetett vérengzés egyik legsúlyosabb kicsúcsosodása az 1849. január 8. és 9. közötti éjjelre tehető, amikor Kisenyeden egy román csapat megrohanta az alvó lakosságot és nagyságrendileg 1000 fővel végeztek, többnyire gyerekekkel, nőkkel és idős emberekkel.

Összehasonításként elmondható, hogy a román történetírás és nemzeti tudat olyan hősként tartja számon Iancut, mint a magyarok Batthyány Lajost.

(Fotó: historia.ro)