Tűrte, hogy teli pofával gyalázzák Medgyessyt, Gyurcsányt, Bajnait, (sosem gondoltam volna, hogy egyszer pozitív kontextusban írok  Gyurcsányról),nem kevesen pártatlanságot mímelve "elmúlt nyolcévezvtek". Orbán 2010-esmegválasztása után rezzenéstelen pofával vágta őket először vigyázzba, majd amikor már remegett a lábuk, visszazavarta az egész társaságot az oszladozó szalonokba, katedrákra, intézetekbe, ahol egyre halkuló hangon mormogták a maguk igazságait.

Orbán pedig nem kímélte őket, akik nem álltak be a sorba, azoktól elvette a költségvetési pénzeket, kirúgta őket a televíziókból, újságokat szüntetett meg, folyóiratok tűntek el, rádiókat némítottak el, vagy kényszerítettek egyre kisebb hatósugarú sugárzásra. Az értelmiség egy kis része lakáj lett, jelentős jövedelemmel, a többi meg senki.

Orbán lépéseire a válasz az egyre mélyülő gyávasággal átszőtt hallgatás!

Ferge Zsuzsa, Vásárhelyi Mária, Szalay Erzsi, Szilágyi Ákos és még néhány közgazdász, szociológus, író, művész társuk magányos lett, ők már nem lehettek kegyvesztettek, mert kegyet soha nem fogadtak el, kíméletet soha nem vártak amiért  képviselni merik a véleményüket, a tudásukat.

A magyar társadalom szégyene, hogy az internetadó ellen több tízezren mentek az utcára, mert nem akartak egy pár ezer forintot fizetni,  miközben milliók mentek tönkre, vesztették el a reményüket és a lehetőségüket, hogy emberi életük legyen, és többszázezer embert kényszerítettek közmunkára, pusztán azért, hogy Orbán asztalára az elvárt statisztika kerüljön, hogy láttatni tudja, hogy csökken a munkanélküliség.

A többség szótlanul nézi, hogy 20 év alatt eltűnt több mint 400 000 gyerek az általános iskolákból, hogy egyes térségekben a tanulók kétharmada-háromnegyede halmozottan hátrányos helyzetben van, éhezik, és ők meg a szüleik már a kilátástalansággal sem küzdenek, mert fel sem fogják, hogy benne élnek.

Tönkretették a szakmunkásképzést, a szakmát tanultak és még egészségesek tömegesen hagyták el az országot, de a magyar értelmiség nagy része csak hallgat!

Az egészségügy az ország többsége számára már csak a minimális ellátást tudja vagy akarja nyújtani, de ahhoz is egy bátor nővér lázadása kellett, hogy néhány ezren az ügy mügé álljanak. Aztán Sándor Mária is magára maradt, csak a magányban talált társra.

Az értelmiségévekig hallgatott míg folytak a  koncepciós ügyek, a felmentettek mintha nem is léteznének, magányt kaptak és kapnak, nem igazságot.

Ideje lenne elgondolkodni, miért jutott ide ez az ország, hogyan lettek például a menekültekből gyűlölt, veszélyes migránsok, akiket egyenesen Soros küldött ellenünk, és akitől pengekerítéssel, fegyveres őrökkel, határvadászokkal kell megvédenünk magunkat. 

A Soros elleni hadjáratban most a CEU került sorra. Egy szűk értelmiségi kör  megmozdulása és az USA fellépése talán sikeres lesz, de egyben olyan, mint egy meteor az űrben, gazdátlan és üres, mert szinte senki nem akar szembesülni azzal, hogy ennek a megmozdulásnak sincs gyökere, nem része a társadalom gondolkodásának.

A CEU vagy most lesz mindannyiunké, vagy idegen testként vegetál még egy ideig a szolidaritás és társadalmi érzékenység, felelősségtudat nélküli magyar világban!