h i r d e t é s

Lezsák Sándor szerint kétharmados felhatalmazással a történelmet is kedvük szerint alakítgathatják

Olvasási idő
1perc
Eddig olvastam
a- a+

Lezsák Sándor szerint kétharmados felhatalmazással a történelmet is kedvük szerint alakítgathatják

2016. augusztus 01. - 09:32
0 komment

Teleki Pál, a makulátlan államférfi!

Forrás: MTI

„Lezsák Sándor, a Nemzeti Fórum, az Ifjú Konzervatívok a Nemzetért (IKON), a Lakiteleki Népfőiskola Csengey Dénes Vándoregyeteme által rendezett konferencián, Balatonbogláron arra szólított fel, hogy merjünk Teleki Pálról beszélni" – írja az MTI.

A továbbiakból pedig kiderül az is, hogy e „bátorságra” miért is van szükség.

Nos, azért – így Lezsák –, mert „több évtizedes történelemhamisítás és rágalmazás” történt. Ezért aztán „merjünk megszólalni, megfontolt és hiteles szavainkat, gondolatainkat a közel kétharmados történelmi felhatalmazással tettekre váltani”.

Lezsák végül annyira belejött, hogy azt javasolta, „merjünk Budapesten köztéri szobrot állítani Teleki Pálnak is”.

Annak a Teleki Pálnak, akinek 1920-as miniszterelnöksége alatt szavazta meg a parlament a numerus clausust, akinek 1941-es miniszterelnöksége alatt szavazta meg a parlament az ún. II. zsidótörvényt.

Lezsák csak bátorságot emlegetett, a piszkos munkát azonban már Szalai Attilára, a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Archívum (Retörki) munkatársára bízta, aki kijelentette:

  1. 1. „A numerus clausus nem említi a zsidóságot, kizárólag a magyarországi nemzetiségekről beszél, és arra irányult, hogy az országban élő népfajokhoz, nemzetiségekhez tartozó ifjak arányszáma a hallgatók közt elérje a népfaj, nemzetiség országos arányszámát, amivel »a keresztény középosztályt kívánták segíteni«”;
  2. 2. „Voltak zsidóellenes törvények, de nyitva voltak a zsinagógák, virágoztak a zsidó iskolák, a magyar volt a legnagyobb zsidó közösség, amely megmaradt a megszállt Európában, és a legkönnyebben meg lehetett volna menteni, de nem így történt.”

Ráadásul Szalai szerint azért nem menekült meg a hazai zsidóság, mert „nem figyelmeztették őket a szövetségesek, és nem bombázták a Birkenauba vezető vasutat”. Nekünk aztán semmi közünk hozzá, nyilván.

A boglári közönségnek biztos fel sem tűnt, hogy mindez nem más, mint a sunyi és aljas szerecsenmosdatás; meglehet, a tapsvihar sem maradt el.

De vajon itt vége? Lezsák kis szakköre kitombolta magát, oszt’ jónapot?

Ne legyenek illúzióink. Hiszen itt már tényleg csak az a kérdés, hogy az efféle eszmefuttatások mikor kerülnek be a történelemkönyvekbe. Elég hozzá egy ilyen Szalai a Retörkitől, vagy megvárják, hogy valamelyik csókos történész is hasonlókat mondjon?

Végtére nem csak Lezsák szerint lehet „kétharmados történelmi felhatalmazással” bármit hazudni.

magyarnarancs.hu