Az erőből intézett politikai átalakítás nagyon sok kárt okoz, de kénytelenek kompromisszumokat kötni: „Nem szabadna részt venni egy ilyen törvénytelen rendszerben, de abba fél éven belül belehalunk.” Az index Interjújában az MTA matematikus elnöke elmondja, mikor akart lemondani, mit próbál még kihozni a helyzetből, és miért bízik abban, hogy lehet még értelmes alkut kötni. Átadhatja önként az Akadémia a saját kutatóintézeteit?

Kedden az MTA elnöksége arról tanácskozott, hogy belemenjenek-e a kormány utcájába, vagy vállalják az éles konfrontációt, miközben kint a kutatók élőláncot alkotva védték az Akadémia székházát. Mit érzett, amikor behallatszott a „nem hagyjuk!” skandálás?

Bizalmat, hogy az itt lévő akadémiai dolgozók támogatják az Akadémia vezetését. Bent tényleg szó volt arról, hogy bojkottáljuk a Palkovics-féle pályázati rendszert, vagy nem. Őszintén szólva én azt gondoltam, hogy a teljes kenyértörésnek nagyon nagy, előre nem kiszámítható a kockázata.

Erősen kompromisszumosnak tűnik a végül elfogadott határozat. Jól értjük, hogy bojkottálják a Palkovics-féle támogatási rendszert, ha nem kapják meg az idei, törvény szerint járó költségvetést?

Igen, ha nem kapunk garanciát, hogy megkapjuk a költségvetést, nem pályázhatnak az intézetek, ez a döntés lényege. Itt két, nem feltétlenül egy irányba húzó dolog forog kockán. Az Akadémia nagyon fontos alapfeladata az egész magyar tudomány tisztaságának és lehetőségeinek védelme. Ebben az esetben a tisztaság védelme azt mondaná, hogy nem szabadna egy véleményünk szerint törvénytelen pályázati rendszerben részt venni. A másik oldalon meg ott van az akadémiai kutatóhálózat jövője, az, hogy jó, jó, de ha még fél évig nem kapjuk meg a nekünk járó támogatást, abba belehalunk.

Lovász László az alapfinanszírozásól így beszélt:

Ha az alapfinanszírozást megkapjuk, akkor úgy tekintjük, hogy megkapjuk azt a pénzt, ami a költségvetési törvény szerint nekünk jár. Az természetesen a minisztérium joga, hogy milyen egyéb pályázatokat ír ki.

Lovász nem akarja meghatározni, hogy milyen formában várják a garanciát. De elmondása szerint a jelenleg semmi garancia sincs a túlélésre:

Én most pontosan nem akarom meghatározni, hogy milyen formában várjuk ezt a garanciát. De ahogy most a pályázat ki van írva, úgy semmi garanciánk nincs a túlélésre. Sőt, hátrányos helyzetből indulunk, mert olyan intézményekkel kell versenyeznünk, amelyeknek megvan az alapfinanszírozása, van fizetés, a villanyszámla ki van fizetve. Szemben velünk, akiknek ezekre a legalapvetőbb dolgokra is pályáznunk kell. Az is elképzelhető, hogy egy fillért nem nyerünk, hiszen akinek amúgy is megvan az alaptámogatása, az a pályázatban ígérhet csodálatos kutatásokat, akár a Holdra szállást is. Mi nem, mert nincs miből.

Lovász László szerint nem lehet tárgyalási alap, hogy lemondanak a saját kutatóintézeteikről:

Az, hogy egyszerűen lemondunk az intézeti rendszerről, nem lehet tárgyalási alap. Hogy az intézményrendszer irányításába jobban bevonja az MTA a kormány képviselőit, vagy még inkább a gazdaság innovációban érdekelt képviselőit, az elfogadható. Azok lehetnek majd a kulcskérdések, hogy ki dönt az intézethálózatban, ki kit nevez ki.

Arról, hogy a minisztériumi terv lényege, hogy a jövőben nem az MTA lesz a fenntartó Lovász így vélekedett:

Ezt mi meg akarjuk kérdőjelezni, mert nem látjuk, miért kellene ennek így lenni. A lényeg, hogy az akadémiai kutatóintézetek politikai befolyástól függetlenül, megfelelő szakmai kontroll és irányítás mellett alapkutatásokat tudjanak végezni. Ebben nem lehet engedni.

/A teljes interjú az INDEX oldalán olvasható./

prokontra.hu