A koronavírus első hulláma sokaknak az életét döntötte romba: megugrott a munkanélküliség, családokat szakítottak szét a határzárak, egyesek állami karanténban sínylődtek, míg mások külföldön rekedtek. Ehhez képest szerencsésnek mondhatom magam, hiszen az utolsó pillanatban, még karanténmentesen sikerült hazatérnem Izlandról, és a home office sem volt újdonság a számomra, az utazásnak viszont egy időre búcsút mondhattam. 

Forrás: bumm.sk

Tervezni viszont a lazítások után sem volt egyszerű. Egy rövid last minute nyaralást még egészen könnyedén össze lehet hozni az aktuális "zöld lista" alapján, azonban bárhova kockázatos hosszabb időre kiutazni, hiszen néhány hét alatt egy szinte fertőzésmentes régió is gócponttá válhat. Miután újabb és újabb országokat választottam ki, amelyek mindegyike átkerült a vörös zónába, elkezdtem nézegetni a közelebbi lehetőségeket. Végül találomra ráböktem a térképen egy cseh kisvárosra a német határ közelében, amelynek csupán filmfesztiválja miatt csengett ismerősen a neve. 

Forrás: bumm.sk

Bár a képzeletemben a szabadságot azzal az érzéssel társítottam, amikor végre felszáll a repülő, majd elsuhan a világ bármely tengere vagy óceánja felett, úgy tűnik, csak pár órányi vonatozás választott el attól, hogy visszacsöppenhessek kicsit a "normális életbe". 

Forrás: bumm.sk

Őszintén szólva a rövid prágai tartózkodásom alatt kissé kellemetlenül éreztem magam a zsúfolt vasútállomáson, talán mert az elmúlt hónapokban annyiszor hallottam és írtam le a védőmaszk szót, hogy ez az apró anyagdarab elkezdett valamiféle félig hamis biztonságérzetet kelteni bennem. Nélküle védtelennek, meztelennek éreztem magam, így eltakart arccal, tízpercenként fertőtlenített kézzel vártam, hogy végre kiszabaduljak a tömegből. Ezután néhány óra vonatozást követően megérkeztem a viszonylag vírusmentes Karlovy Varyba, ahol a napsütésben végre újra éreztem a szabadság illatát. 

Forrás: bumm.sk

Alapvetően persze nem a maszk léte vagy hiánya jelenti a különbséget, ami a járványhelyzetben egyébként nyilván hasznos eszköz, sokkal inkább a közhangulat más Csehországban. A városokban és vidéken is többnyire kedves, mosolygós embereket látni, általános nyugalmat a stressz és bizonytalanság helyett. A koronakrízis körülbelül annyiban érzékelhető a mindennapokban, hogy a boltok bejáratánál megjelentek a kézfertőtlenítők, és főként cseh, illetve elvétve német turisták kirándulgatnak a környéken, azonban így is forgalmasak a szuvenírboltok és a vendéglők. 

Forrás: bumm.sk

Bár Csehországban az utóbbi időben emelkedtek az esetszámok, ebben a régióban egyáltalán nem tűnik nyomasztónak a helyzet, de valószínűleg a legtöbb országra igaz most, hogy jobb vidéken, mint a fővárosban. Holnaptól ugyan az iskolakezdés miatt itt is jönnek a szigorítások, azonban ez a turistákat nagyjából annyiban érinti, hogy viselni kell majd a védőmaszkot a vonatokon és buszokon, a boltokban és éttermekben viszont továbbra is marad a lazaság. 

Forrás: bumm.sk

A legtöbb utazónak ebben a helyzetben kevés biztatással, és annál több kritikával kell szembenéznie, de amellett, hogy a túlélésért küzdünk, nem szabad elfelejtenünk élni sem. Talán most nehezebb és körülményesebb minden, de a félelemkeltés helyett inkább a felelősségre kéne helyezni a hangsúlyt. Fontos, hogy vigyázzunk a betegekre és az idősekre, és külföldről hazatérve ne a nagyihoz vezessen az első utunk, de az talán még a vírusnál is veszélyesebb, ha a járvány végéig bezárkózunk egy sötét szobába, depresszióba süllyedve, teljesen elszigetelve magunkat a külvilágtól. (bumm.sk)