Ha a Kádár-korszak alatt jogot végzett, majd Soros támogatásával Oxfordban rövid időt töltött vezetőnknek parányi érzéke, vagy ismerete lenne a mai nemzetközi világról, a globalizációról, akkor ódzkodott volna néhány hónapja a halálbüntetés visszaállításának lehetőségéről beszélni, felvetni az áram bevezetését a drótkerítésbe, és tudomásul venni a „tűzparancs” gondolatát. Ezután talán majd a vegyi fegyver, mérges gáz jöhet szóba a határzónában?

Ami „kampány” címén a kormány, a bértollnokok, egyes irányított médiumok, plakátok, írások és felelősnek hihető kormányzati személyek részéről a migrációval kapcsolatban folyik, az szinte határvonalán van a neonáci, rasszista, agresszív és embertelen ámokfutásnak.

A honvédelmi miniszter beszédében hazaárulóként titulálja azokat a védelemre felesküdött katonákat, akik saját álláspontjuk szerint, tehát nem nemmel szavaznak. Nógrádi nevű, minősíthetetlen jellemű, szakmailag általában leminősített szakmitugrász már tűzparancsra szólítja fel a magyar erőszakszervezeteket egy szakmai fórumon. Ezután már csak Gömbös, Szálasi dumája várat magára, ugyanis a menekültgyűlölet, minden formában rasszizmust jelent – a hozzáfűzött hazug állítások ellenére. Ezért ezzel a jelenséggel elméleti szinten, elemző módon foglalkozni már nem is lehet – bár ez megtörtént a ’90-es évek óta számos hazai és nemzetközi tanulmányban. Néhány gondolatot – amennyiben még az indulataim képessé tesznek rá – megkísérlek közzétenni.

Emberek, csoportok, népek, törzsek, nemzetek folyamatos mozgása együtt jár a földgolyó történetével. Amikor az ősember talán több helyen is megjelent, amikor a „majom leszállt a fáról, és emberré fejődött” elkezdődött a Föld benépesülése. Üres lenne a globuszunk, ha ez a folyamat nem kezdődik és állandósul. Folyamatosan megszűntek a lakatlan körzetek, de a természet változása, a demográfiai gondok, az emberi fejlődés eltérő etnikai jellemzői újabb átcsoportosulásokhoz vezettek. Mindehhez számos esetben járultak hatalmi, terjeszkedési tényezők., gazdasági problémák, helyi konfliktusok. Hazai példaként a legjellemzőbb, hogy magunk is hosszú népvándorlással kerültünk ide, sajnos kiszorítva egyes itt élő népeket. Az agresszív tatár, oszmán terjeszkedés mellett, folyamatosan jöttek a kunok, besenyők, a jászok. És elődeink is részt vettek a kalandozásokban nyugat felé.

És hogy jött létre a mai Amerika? Nem hiszem, hogy ezt részletezni kellene. A mai nyelvi, etnikai részarányok ezt bizonyítják. De ugyanoda volt erőszakos betelepítés is, a déli államokba tömegesen szállították a fekete bőrű rabszolgákat, akiknek később nem csak az integrációjuk, de az asszimilációjuk is megtörtént, etalont mutatva a világnak az emberi jogokból.

A XX. század egyik jellemző menekülthulláma volt az Allende kormány megdöntése után a stadionba zsúfolt és kínzott chileiek tömeges áramlása Európába, kiemelten Hollandiába. Nem tűzparancs, hanem befogadás és szociális segélyezés volt a jellemző. ’56 után a magyarok tízezreire is tűzparancsot kellett volna kiadni? Vagy a mai, csaknem 400 ezer nyugaton dolgozót a Nyugat helyében gyűjtőtáborba helyezte volna a mai kormányunk?

Kétségtelen, hogy az erőáramlásnak voltak – mint már említettem – agresszív, pusztító hatású esetei. A hitleri „drang nahs osten” irtóhadjárata és kísérő jelensége több volt, mint biztonsági kockázat. Nemzetközi összefogás kellett – és ma is az kell – a növekvő, hasonló gondolkodású mozgalmak feléledése ellen. A fajgyűlölettel manipulált katonai terjeszkedés ideológiája és egyes mai szólamok közeledése egyértelműen felismerhető.

Természetesen a 21. században ennek a jelenségnek mások a formái, indítékai, méretei, irányai és forrásai is. Ez az évezred a globalizáció tudományosan jellemzett korszaka, amelynek – akárcsak más időszakoknak – sajátos jellemző vonásai vannak. Már a Római Klub is kiemelte, hogy a határok jobban elmosódnak, természetessé válik a tőke, a munka, az emberek világméretű, szabad áramlása.

E korszak másik jellemzője, mondhatni ismérve az információs forradalom és a világháló uralma, az egyre jelentősebb hatásokat produkáló klímaváltozás, a hatalom új erőszakformáinak, nevezetesen a nemzetközi terrorizmus megjelenése, az internacionális bűnözés, számos új járvány terjedése, a Földön kívüli terjeszkedés.  Mindezek összefüggnek egymással, hatáskölcsönösség jelentkezik, ami azonban nem jelentheti azt, hogy a laikus, vagy szándékos vélemények erőszakosan összemossák őket egymással.

A terrorizmus megjelenése abból ered, hogy a tömegháborúk klasszikus, hadseregekkel vívott formája a tömegpusztító fegyverek megjelenése után anakronizmussá vált, az agresszív akarat érvényesítése elsősorban a civil tömegek elriasztó tömeges pusztításával jár.

A migránsok egy része ez elől is menekül – más indítékok mellett, amelyek között gazdasági, klímaváltozási és egyéb indokok is vannak. De ha a számokat nézzük, és példának nevezzük a norvég esetet, vagy szeptember 11-et, látjuk, hogy az erőszakcselekmények igen alacsony hányada köthető hozzájuk. Csak a propaganda nagyítja fel. A magyar szöveg is 300 európai áldozatról beszél, amikor nálunk a közlekedési balesetek éves számai is e körül járnak.

A magyar gyűlöletpropaganda egy másik lózungja az úgynevezett „gazdasági migráns” gyűjtőneve. Egyik csoportja az, amelyik megfelelő tőkével, alappal, hitellel, no és persze letelepedési kötvénnyel, a szülőföldjén szerzett vagyont kívánja növelni. Már a hatvanas évektől megjelentek hazánkban a kínai beruházók, akik a vendéglátásban, sportszerkereskedésben ma is a hazai kereskedőréteg jól szituált részét képezik. Egy másik csoport, amelynek tagjai az otthoni körülmények miatt igen nehezen élnek, megélhetési, iskoláztatási, egészségi gondjaik vannak, és elviselhetőbb életet, munkát remélnek a gazdagabb, nyugatibb országokban. És végül nem kis csoport, amely az éhezés, a totális nyomor, a képekről ismert csontvázas állapot, a táplálék- és ivóvízhiány miatt, a halál elől kíván elvánszorogni, akikre szintén tűzparancs várna egyesek szerint.

Természetesen mindez nem jelenti azt, hogy akár más jelenségeknek – így a mai migrációnak – ne volnának biztonsági kockázatai. Már ’92-ben, a MTA-n egy konferencián ezek elemzésre kerültek. Szó volt arról, hogy van fekete munkaerő, hogy bejutnak az országba az ügynökök, a bűnözők, és természetesen a terroristák, kiképzőik bevonulási útvonala is itt van.

Logikus volt már akkor is, hogy a problémát kezelni kell, és miután a globalizációban ezek nemzetközi jelenségek. Ilyen a NEMZETKÖZI TERRORIZMUS, amelynek kezelése is internacionális, amelyben intézményes szerep jut a különböző integrációknak, köztük tán első helyen az Európai Uniónak. Az is egyértelmű, hogy a 65-70 éves nemzetközi progresszív szervezeteknek – ENSZ, EU, NATO – ilyen hosszú idő után és egy új korszakban meg kell újulni, reform, pontosabban innováció szükséges. Ehhez azonban nem őket érintő gyűlöletbeszéd, aljas szidalmak, hazugságok és álságos népszavazások, hanem összefogás, konstruktivitás kell. És ez csak prevenciós rendszerrel, nem pedig pusztító harci tűzzel, kilátásba helyezett tűzparanccsal lehetséges.

Ha a Kádár-korszak alatt jogot végzett, majd Soros támogatásával Oxfordban rövid időt töltött vezetőnknek parányi érzéke, vagy ismerete lenne a mai nemzetközi világról, a globalizációról, akkor ódzkodott volna néhány hónapja a halálbüntetés visszaállításának lehetőségéről beszélni, felvetni az áram bevezetését a drótkerítésbe, és tudomásul venni a „tűzparancs” gondolatát. Ezután talán majd a vegyi fegyver, mérges gáz jöhet szóba a határzónában?

Deák Péter

biztonságpolitikai szakértő (ő valódi – a szerk.)

gepnarancs.hu