Csakhogy számos olyan tisztázatlan körülmény látszik még az ügy horizontján, amelyek árnyalhatják a képet.

A 444.hu két hete írt arról, hogy tavaly decemberben egy újságírót magánélete részleteinek felhasználásával, magyarán zsarolással akartak „titkos együttműködésre” rávenni az Alkotmányvédelmi Hivatal (AH) munkatársai. A beszervezési kísérlet állítólag meghiúsult. A Belügyminisztérium a hír megjelenésének napján közleményt adott ki az üggyel kapcsolatban, amelyből kiderül, hogy a titkosszolgálatok „törvényesen és hibátlanul” végzik a munkájukat. Ezt az ellenzéki pártok és orgánumok nagy része úgy értelmezte, hogy a BM beismerte a beszervezési kísérletet.

Ellenzéki kezdeményezésre az ügy az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottsága elé került, ahol múlt hét csütörtökön Tasnádi László, a BM államtitkára és Kiss Zoltán, az AH főigazgatója zárt ülés keretében, tőlük szokatlan terjedelemben és alapossággal tájékoztatták a képviselőket a részletekről. Noha a kormánynak (és az AH-nak) elemi érdeke fűződött ahhoz, hogy ne égjen rá a téma, a testület kormánypárti többsége Németh Szilárd vezényletével leszavazta a bizottság szocialista elnökének tényfeltáró munkacsoport felállítására vonatkozó kezdeményezését.

Konkrétumok nélkül

Nemzetbiztonsági forrásoktól megtudtuk, hogy az újságíró gyanús jól értesültségével került a szolgálatok látóterébe, több olyan cikket is jegyzett ugyanis, amelyek alapanyagául valószínűleg titkosított dokumentumok és azok szakmai értékelése, értelmezése szolgáltak. Példaként olyan botrányokat említettek, amellyel G. felkelthette például a KGB egyik utódszervének, az FSZB-nek is az érdeklődését.

Az újságíró „feltérképezése” azért vált szükségessé, mert – mint forrásaink állították – konkretizálni kellett, kitől/kiktől kaphatott segítséget, illetve, hogy a velük való kooperáció jóhiszeműen, vagy fenyegetés hatására történt-e.

Miután a hazai elhárítás lenyomozta G. network-jét, állítólag arra a megállapításra jutott, hogy az újságíró külföldi kapcsolatainak egy része hordoz magában nemzetbiztonsági kockázatot.

Úgy tudjuk, erre hivatkozva keresték meg, és figyelmeztették, hogy ha az ezektől a személyektől kapott információkból, dokumentumokból dolgozik, akkor akár tudtán kívül, vagy szándékai ellenére is idegen országok érdekei mentén, az általuk kívánt irányba befolyásolhatja a magyar közvéleményt. Márpedig erre már konkrét tényállások vonatkoznak a Btk.-ban.

Ellenzéki kezdeményezésre az ügy az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottsága elé került, ahol múlt hét csütörtökön Tasnádi László, a BM államtitkára és Kiss Zoltán, az AH főigazgatója zárt ülés keretében, tőlük szokatlan terjedelemben és alapossággal tájékoztatták a képviselőket a részletekről. Noha a kormánynak (és az AH-nak) elemi érdeke fűződött ahhoz, hogy ne égjen rá a téma, a testület kormánypárti többsége Németh Szilárd vezényletével leszavazta a bizottság szocialista elnökének tényfeltáró munkacsoport felállítására vonatkozó kezdeményezését.

Hallgatni arany

Ahhoz képest, hogy az AH munkatársaival való találkozásokról G. nem egy ízben titoktartási nyilatkozatot írt alá, már a nyár elején több parlamenti képviselőt és médiamunkást is megkeresett a sztorival. Közülük azonban egy olyannal sem sikerült beszélnünk, aki meg tudta volna mondani, hogy konkrétan mit akart tőle a magánéleti nehézségeiről is őszintén valló újságíró. Miközben sejthető volt, hogy ha igazat mond, akkor az önleleplezés időpillanatában is figyelemmel kísérhetik őt a szolgálatok.

Forrásaink szerint ez a történet egyik sarkalatos pontja, mert ha a titokgazda (AH) feljelenti G.-t a titoktartási kötelezettség megszegése miatt, akkor azért van bajban, ha pedig egy tényfeltáró bizottság kerül „bizonyos feltételezett együttműködésről szóló bizonyítékok” birtokába, akkor azért.

Hibás helyzetértékelés?

A patthelyzetet jelenleg két irányból lehet feloldani: vagy az érintett újságíró fordul önként a nemzetbiztonsági bizottsághoz, vagy a kormánypárti többség, a két belső vizsgálat (BM és AH) lezárulta utáni első bizottsági ülésen hozzájárul a tényfeltáró munkacsoport felállításához. Így például ki lehetne deríteni, hogy jogszerűen járt-e el az AH, amikor elkezdtek egy újságírót „feltérképezni”.

Az igazságügyi miniszter és a nemzetbiztonsági ügyekben eljáró bíró által hitelesített engedélyező határozat alapján ugyanis megállapítható, hogy miért és célhoz kötötten történt-e G. megfigyelése, illetve az AH túlterjeszkedett-e a felhatalmazás keretein.

Ami az ügy szakmai részét illeti, forrásaink szerint, ha a szolgálatok nem hibáztak volna, akkor a téma nem válik a közbeszéd részévé. Tételezzük fel, hogy az újságíró megfigyelése indokolt és jogszerű volt: mégis úgy tűnik, mintha az AH a megismert információk birtokában nem jól választotta volna meg a beavatkozás arányosságát és módját, vagyis vélhetően rossz intézkedési tervet fogadtak el.

Ha tisztázni akarják magukat a zsarolás vádja alól, mindenképpen abba az irányba kell terelniük a kormányoldal döntéshozóit, hogy engedjenek szabad utat a tényfeltáró bizottság munkájának – vélekedtek forrásaink.

atv.hu