h i r d e t é s

Migráció: milliók és traumák

Olvasási idő
8perc
Eddig olvastam
a- a+

Migráció: milliók és traumák

2017. december 30. - 07:02

Radikálisan újra kell terveznünk azt, ahogyan Európa jövőjéről gondolkodunk - írja a Ténygyár.hu

A kép illusztráció! - Forrás: Blikk.hu

  • A világ felnőtt népességének 14 százaléka menekülne hazájából
  • Az elsődleges célpont Amerika, de 2050-re Európában akár meg is duplázódhat a muszlim lakosság aránya
  • A menekültek befogadása vagy elutasítása összefügg az átélt történelmi traumákkal

710 millió ember, azaz a világ felnőtt népességének 14 százaléka saját bevallása szerint el akarja hagyni az otthonát, és egy másik országban telepedne le. Felfoghatatlan szám. És döntően befolyásolhatja azt, ahogyan a jövőről gondolkodnunk kell.

A különböző háborús konfliktusok, az éhínség és a természeti katasztrófák milliókat kényszerítenek költözésre az olyan országokban, mint Szíria, Dél-Szudán vagy éppen Kongó. És igen, rengetegen a munkanélküliség miatt, megélhetési okokból döntenek az emigrálás mellett (például Albániában, de ezt láttuk 2015-ben is, amikor Koszovóban gyakorlatilag városok ürültek ki).

De hová tart ez a rengeteg ember?

Hihetnénk persze, elhallgatva manapság a politikusi nyilatkozatokat, hogy ezek az emberek mind kizárólag arra törekszenek, hogy Magyarországon áthaladjanak. Ez azonban nagyon nem így van. A Gallup kutatásából kiderül, hogy ötből egy potenciális kivándorló az Amerikai Egyesült Államokat nevezte meg végcélként, miközben Németország, Kanada, az Egyesült Királyság, Franciaország, Ausztrália és Szaúd-Arábia körülbelül 25 millió felnőttet vonz (Magyarország nincs rajta a listán). Viszonylag kevés a kivándorlók számára kedves célország: a különböző okokból migráció mellett döntők kétharmada világszerte alig 20 ország irányába mozdulna.

Migrációs célállomások

Az ábra azokat az országokat sorolja fel, amelyek célpontjai lehetnek a migrációnak. A zöld sáv azt mutatja, hogy azok közül, akik elhagyni készülnek szülőföldjüket, hány százaléknyian nevezték meg az adott országot kívánatos célállomásként. A piros sáv ennek alapján kalkulálja a lehetséges, felnőtt életkorú menekültek számát az adott országban, millió főben

A Gallup kutatásában 2013 és 2016 között 156 országból 587 ezer, 15 évesnél idősebb embert kérdeztek meg a terveiről. Amerika népszerűsége töretlen a bevándorlók körében (még annak ellenére is, hogy Trump megválasztásával az Egyesült Államok erősen bevándorlásellenes politikába kezdett), viszont megemelkedett Németországé, miután Angela Merkel bejelentette, hogy nem korlátozza a befogadott menekültek számát. Ezzel szemben az Egyesült Királyság vesztett vonzerejéből a Brexit-szavazás után: míg 2010 és 2012 között a potenciális bevándorlók közül 43 millióan, 2013 és 2016 között már csak 35 millióan vágytak a szigetországba.

És kik menekülnek?

A világ 31 országában 10 felnőttből 3 el akarja hagyni az otthonát. Az elvándorlási vágy Európában leginkább a nem uniós tagországokban jelentős (Albániában 36-ról 56 százalékra nőtt), de leginkább Latin-Amerika és a Karib-térség, a Közel-Kelet és Észak-Afrika országaira jellemző. És bár a gazdasági válság után valamelyest csökkent a migrációs mozgás, a világ egyes részein a háborús feszültségek, az éhínség és más befolyásoló tényezők miatt egyre többen gondolkodnak az elvándorláson.

Honnan menekülnek?

Az országukat elhagyni szándékozók százalékos aránya az ország teljes népességéhez viszonyítva: a zöld sáv a 2010 és 2012 között mért szám, a piros 2013 és 2016 közötti adat.

Mi lesz így Európával?

710 millió ember tervezi tehát, hogy elhagyja az otthonát. És bár az azért talán már az előző adatokból is kiderült, hogy nem Európa az elsődleges migrációs irány, a Világgazdasági Fórum jelzései szerint a kontinens a következő években jelentős változásokon megy majd át, amelyekre nem árt felkészülni. Rengeteg forgatókönyv képzelhető el, Európa szétesésétől a teljes újjászületéséig, egyetlen dologra viszont biztosan nem számíthatunk: arra, hogy minden változatlan marad.

Egy friss elemzés arra is rámutat, hogy a közeljövőben számítani kell arra, hogy Európán belül egyre nő a társadalmi elégedetlenség, ami minden bizonnyal a radikálisabb pártok irányába taszítja majd a választókat (bár a tanulmány még a francia választások előtt készült, ahol utóbb a szélsőjobboldali Nemzeti Front elbukott, de arra azért figyelmeztet, hogy az Egyesült Államokban, Németországban, Franciaországban és az Egyesült Királyságban zajló választások tapasztalatai alapján megfigyelhető egyfajta mélységes elégedetlenség a jelenlegi politikai elképzelésekkel kapcsolatban).

Akkor hogy képzeljük el a jövőt?

Természetesen rengeteg tényező befolyásolja a kontinens országainak kül- és belpolitikai lépéseit (például a rendkívül szeszélyes Trump és a putyini Oroszország befolyásolási lépései), így különösen nehéz élhető stratégiát kialakítani.

A Világgazdasági Fórum elemzői öt lehetséges forgatókönyvet vázoltak fel 2022-re:

1. Az újjáéledő Európa: a gazdasági folyamatok fellendítésével és a növekvő uniós támogatásokkal stabilizálódik a helyzet, Európa megerősödik

2. A lassan növekvő Európa: reformcsomagokkal és a növekedés visszafogásával Európa egy lassabb ütemű fejlődésre áll be, ahol a fiatalok munkanélkülisége és a társadalmi egyenlőtlenségek egyes országokban nem csökkennek, a menekültek és bevándorlók kevésbé integrálódnak, Törökország és a periférián lévő államok eltávolodnak az uniótól

3. A nacionalizmus megerősödése: 2022-re a jobboldali nacionalista pártok választásokat nyernek Európa-szerte, és erős szövetségeket kötnek egymással, befolyásolva ezzel a szabad mozgás uniós elvét és az egységes piacot

4. Oroszország belelendül: Putyin tovább támogatja az ukrán szeparatistákat, és megerősödve fenyegeti a NATO-tagállamokat, Európa azért küzd, hogy egységes tudjon maradni az egyre erősödő orosz befolyással szemben

5. Az USA kisétál: az Egyesült Államok tagja marad ugyan a NATO-nak, de az Európai Unió helyett az egyes tagállamokra, különösen az Egyesült Királyságra koncentrálva politizál. Ezzel párhuzamosan Oroszország befolyása egyre nő, Törökország pedig eltávolodik az uniótól

És bár a Világgazdasági Fórum elemzőinek lehetséges forgatókönyvei közül megjósolhatatlan, hogy melyikkel lehet számolni, azt azért jó, ha szem előtt tartjuk, hogy 2022, ameddig a tanulmány számol, nagyon közel van.

Nőni fog, csak azt nem tudjuk, mennyivel

Érdemes ezért eggyel távolabbra is nézni, hogy lássuk, Európa jövőjét valamivel hosszabb távon hogyan befolyásolhatja a migráció, ami jól láthatóan kulcskérdése lesz nemcsak az EU közös stratégiájának, de az egyes országok politikai irányának is.

A Pew Research Center azt vizsgálta, hogyan változik Európa muszlim lakossága 2050-ig. Ők három lehetséges forgatókönyvvel számoltak.

A Pew előrejelzése szerint 2050-re a jelenlegi 4,9 százalékhoz képest a 7,4-14 százalékot is eléri majd az Európában élő muszlim lakosok aránya, a bevándorlás mértékétől függően.

1. Megtorpanás: a vizsgált modell szerint csökkenne ugyan a bevándorlás Európába, az iszlám vallásúak aránya viszont mégis nőne, mivel az európai átlagnál fiatalabb közösségről van szó, akik termékenyebbek is, és anyánként az európai átlagnál eggyel több gyereket nevelnének fel. Így lenne a mostani helyett 2050-re 7,4 százalékos a muszlimok aránya Európában.

2. Lassabb ütem: figyelembe véve azt, hogy 2013 és 2016 között a menekültek 53 százaléka volt muszlim, és feltételezve, hogy az illegális bevándorlást sikerül megfékezni, de a legális bevándorlás a jelenlegi ütemben folytatódik, 2050-re 11,2 százalékra emelkedne az iszlám vallásúak aránya Európában

3. gyorsabb ütem: ha a legális bevándorlás ugyanilyen ütemű marad, és az illegális bevándorlás megfékezésére tett kísérletek is elbuknak (ahogy az elmúlt 3 évben), 14 százalékra nő a muszlimok aránya Európában 2050-re.

Mielőtt azonban bárki pánikba esne: jelentősen a Pew által vizsgált 30 országban csak akkor nőne az összlakosság, ha ez utóbbi forgatókönyv valósulna meg. Ebben az esetben a mai 28 EU-tagország, valamint Norvégia és Svájc összesített népessége 521 millióról 538,6 millióra emelkedne. Minden más esetben Európa lakossága csökkenni fog: ha a második forgatókönyvvel számolunk, akkor 2050-ben körülbelül 517 millióan leszünk, ha pedig az első jön be, még drámaibb lesz a csökkenés, a 30 országban mindössze 481,7 millióan élnek majd.

Akkor befogadunk?

Az előrejelzések azonban egy dologgal nem nagyon tudnak számolni: azzal, hogy Európa társadalma hogyan viszonyul a bevándorlás kérdéséhez. Azt alapvetően tudjuk, látjuk, hogy nem jól – nem véletlen, hogy a migrációs válság az egyik kiváltó oka jelenleg a nacionalista pártok megerősödésének.
Ahhoz azonban, hogy ezen változtatni lehessen, fontos megérteni azt is, mi okozza a társadalomban a menekültekkel szembeni elutasítást, ami aztán lehetőséget adhat az egyes politikai erőknek arra, hogy kihasználva az alapból meglévő gyanakvást, egész programokat húzzanak fel a menekültek elleni uszításra.
Egy friss kutatás azt vizsgálta, hogy azokban az országokban, amelyek korábban súlyosabb traumákat éltek át, mennyire erősek a bevándorlásellenes érzelmek. A kutatók elsősorban arra voltak kíváncsiak, hogy van-e összefüggés a között, hogy egy adott ország történelme során sok külső és belső konfliktussal találkozott, illetve fejlődése valamilyen fokán elnyomó uralom alatt állt, és a között, hogy jelenleg milyen erős a bevándorlásellenesség a társadalomban. Talán nem meglepő, hogy az összefüggés szoros (elég talán csak Magyarországra gondolni ez ügyben). Az fontos eredménye a kutatásnak, hogy rávilágított: függetlenül attól, hogy az elszenvedett trauma mennyire nyúlik vissza az időben, hatásai jelenleg is érezhetőek az egyes társadalmakban, bár azt nem vizsgálta, hogy vajon az adott korokban mennyire változott, és vajon nem pont a migrációs krízis hozta-e elő újra ezeket a félelmeket, a befogadás elutasítását és a nacionalista érzelmek megerősödését.

Az elszenvedett trauma mértéke

(minél világosabb a szín, annál kisebb mértékű volt a történelmi trauma)

A menekültekkel szembeni attitűd

(minél sötétebb a szín, annál nagyobb a menekültek elutasítása)

A múltat persze nem lehet megváltoztatni. Az egykor elszenvedett traumák feldolgozása, értelmezése lehet egy út a befogadó társadalom irányába, ehhez azonban rengeteg munkára, célzott programokra lenne szükség.
A fentebb felvázolt forgatókönyvek abban az egyben egyeznek csupán meg, hogy valamiféle, a mostanitól teljesen más életre kell berendezkednie Európának. Az biztos, hogy jelenleg is menekültek milliói vannak úton, és bizonyosan sok millióan követik majd őket is. Sem azt nem tudjuk megjósolni azonban, hogy hányan és hogyan, illetve hova érkeznek meg, sem azt nem látjuk, hogy mindezek mellett az egyes országok és Európa közös migrációs politikája hogyan alakul majd. Időnk viszont nincs túl sok, ráadásul más problémákkal is küzdünk – és az EU-n belüli népvándorlástól a társadalom elöregedéséig ezek mind olyan problémák, amelyekre szintén hatással lehet a jövőbeni migráció alakulása.

 

http://tenygyar.hu/2017/12/27/migracio-milliok-es-traumak/