Az eduline.hu igen érdekes cikket közölt a minap, melyben leginkább azt fejtegeti a cikk szerzője, forrására hagyatkozva, hogy mely diplomásoknak van a legnehezebb sorsuk. Igaz, érdekes adatokra derült fény, ugyanakkor nem árt egy kicsit szélesebb távlatokra tekinteni, illetve összetettebben látni egy-egy képzés közvetett hasznosságát.

A cikkben nevezett tanulmány, mely a 2012-ben végzett hallgatók elhelyezkedését elemezte, kiderítette, hogy a társadalomtudósok, a bölcsészek és az agrártudományokkal foglalkozók kaptak a legnehezebben állást. Ugyanakkor arra is próbált rávilágítani az emlegetett kutatás, hogy kiemelkedően sok olyan diplomás van ma Magyarországon a vizsgált három tudományág képviselői között, akik olyan munkakörben tevékenykednek, amely nemhogy elüt a végzettségüktől, de még csak felsőfokú képesítést sem igényel.

Az a baj az ehhez hasonló elemzésekkel, melyek sokat mondóan hajigálják a kéz tizedesjegy pontosságú statisztikai adataikat, hogy valójában nem jelentenek mélyreható vizsgálatot.

Ugyanis nagyon nehéz eldönteni, hogy például egy bölcsész mennyiben alkalmazza mindannak lényegét munkája során, amit elsajátított a képzés alatt. Attól, hogy egy magyar szakos bölcsészdiplomát szerzett egyén nem a Petőfi Irodalmi Múzeumban dolgozik, vagy épp nem egyetemi oktató valahol, egyáltalán nem biztos, hogy tudását nem használja fel sikerrel a munkája során. Ugyanis éppen erre a képzésre jellemző, hogy a benne részt vevők kritikai érzéke egészen kifinomul, amiképpen gondolkodásmódjuk is kiemelkedően sokrétűvé válik. E két jellemzőt pedig szinte bármely területen nagy sikerrel lehet alkalmazni.

Hogy mi számít tehát végzettséghez közeli, vagy attól távoli foglalkozásnak, igen szubjektív kérdés. Leginkább azok szeretnék megválaszolni, akik vagy bizonyítani akarják, hogy az egyetemisták képzése sokszor felesleges, vagy épp ellenkezőleg, minden áron védelmezni akarják a legeredménytelenebb tanulókat is.