Ahogyan az ólomcsövek beszennyezik a bennük folyó vizet, úgy piszkolják be az uniós pénzek elosztásáért, kezeléséért és elköltésük elszámoltathatóságáért felelős magyar közintézmények az összes támogatást, amelyet Magyarország az Európai Uniótól kap.

Ezzel a hasonlattal mutatja be három nemzetközi hírű jogászprofesszor, hogy az Európai Bizottságnak miért kellene megvonnia az összes közösségi forrást az országtól a jogállamisági eljárás keretében.

Kim Lane Scheppele, az amerikai Princeton Egyetem, R. Daniel Kelemen, az amerikai Rutgers Egyetem és John Morijn, a hollandiai Groningen Egyetem tanára friss tanulmányában azzal indokolja a javasolt súlyos szankciót, hogy a törvényalkotás kiszámíthatatlan, az EU-s pénzekkel való visszaélések hosszú múltra tekintenek vissza, az ellenőrzésükre hivatott intézmények nem függetlenek és a jogállamisági normasértések a közösség által finanszírozott valamennyi programot érintik.

Az Európai Bizottság április 27-én egy hivatalos értesítéssel indította el Magyarországgal szemben az Európai Unió pénzügyi érdekeit védő jogállamisági eljárást. A levélben alapvetően a közösségi támogatásokat kezelő és a közbeszerzéseket végrehajtó magyarországi hatóságok működését kifogásolta, valamint a nyomozó és vádhatóságok korlátozott függetlenségét. Szóvá tette a mezőgazdasági földárverésekkel kapcsolatban felmerülő állítólagos visszaéléseket is.

Az Orbán-kormány válasza a múlt héten érkezett meg Brüsszelbe, és az uniós testületnek egy hónapon belül reagálnia kell: befejezi vagy folytatja a procedúrát. Ha az utóbbi mellett dönt, akkor pénzügyi szankciókra tehet javaslatot, amelyekről végső soron a tagállamok pénzügyminiszteri tanácsa határoz. Vagyis a két intézménynek hamarosan felelnie kell a kérdésre, hogy Magyarországnak milyen anyagi következményekkel kell szembenéznie az eljárásban. A három professzor támpontokat kínál a döntéshozóknak a Daniel Freund német zöldpárti EP-képviselő által megrendelt jogi elemzésben.

Megállapításuk szerint

a folyamatot elindító rendelet hatálya alá tartozó jogállamisági normasértések annyira alapvetőek, gyakoriak és széleskörűek Magyarországon, hogy teljesen ellehetetlenítik a költségvetés végrehajtási és ellenőrzési rendszerének normális működését. 

Ebben a helyzetben az egyetlen megfelelő és arányos válaszintézkedés az uniós források 100 százalékának felfüggesztése, csökkentése vagy megszakítása lehet.

Minden ivóvíz, amely ólomcsöveken folyik, szennyezett. A mérgező ólomcsövek cseréjéig el kell zárni az emberi fogyasztásra szánt vizet.

A szerzők így illusztrálják, hogy a jogállamiság rendszerszintű megsértése esetén a korrupció ellenőrzésére hivatott nemzeti hatóságok maguk is korrupttá válnak, „megfertőznek” minden pénzt, amihez hozzáérnek. Az EU költségvetését és pénzügyi érdekeit ilyenkor csak úgy lehet megvédeni, ha a támogatásokat addig visszatartják, amíg az „ólomcsöveket” ki nem cserélik.

Scheppele, Kelemen és Morijn példákra és adatokra támaszkodva levezetik, hogy a teljes pénzmegvonás megfelelő és arányos intézkedés lenne a jogállamisági alapelvek megsértésének jellege, időtartama, súlyossága és mértéke alapján. A gyakran változó és az érintettek bevonása nélkül születő törvények, a tartós vészhelyzeti kormányzás, a kabinet azon lehetősége, hogy bármely projektet mentesítsen a szabályozás alól, a hosszú ideje burjánzó korrupció és az uniós programokat irányító intézmények függése a hatalomtól mind-mind azt jelzi, hogy az EU pénzügyi érdekeit érintő problémák köre rendkívül széles.

Egy olyan tagállamban, mint Magyarország, ahol a jogállamiságot rendszerszintű problémák terhelik, ahol súlyos gondok vannak az uniós alapok felhasználását irányító rendszerrel, ahol komoly mulasztások jellemzik a pénzügyi visszaélések kivizsgálását és üldözését, ahol minden ilyen ügyről olyan bíróságok ítélhetnek, amelyek nem függetlenek, és ahol a jog egyik napról a másikra megváltozhat (és gyakran meg is változik), csak a támogatások 100 százalékos felfüggesztése, csökkentése, vagy megszakítása védi kellőképpen az EU pénzügyi érdekeit

– szögezik le a jogászok.

Nem ez az első eset, hogy a három szaktekintély jelképesen elvégzi az Európai Bizottság feladatát. Mint arról beszámoltunk, tavaly egy tanulmányban felvázolták azt a hivatalos levelet, amelyet szerintük a brüsszeli testületnek kellett volna elküldenie Budapestre a jogállamisági eljárás elindításáról. A biztosi kollégium akkor sem követte mindenben a tanácsukat, és valószínű, hogy ezúttal sem fogja. Brüsszeli források szerint ha egyáltalán javasolni fog pénzügyi szankciót a jogállamisági eljárás végén, az biztosan nem az összes támogatásra fog kiterjedni. (Népszava)