Munkába áll a Szibir atomjégtörő
A Szibir, az első sorozatgyártású orosz atomjégtörő rövidesen megkezdi a munkát az Északi-sarkvidéken
2022. január 13-án a Szibir (magyarul: Szibéria), az orosz atomjégtörőflottát üzemeltető Atomflot első, sorozatgyártású univerzális atomjégtörője elhagyta a gyártóüzem, a szentpétervári Balti hajógyár dokkját és Murmanszkba tart. Az atomjégtörő készen áll az északi-tengeri hajózási útvonal vizein a hajók áthaladásának biztosítására. A Murmanszkba történő átkelés a Skandináv-félsziget megkerülésével nyolc-kilenc napot vesz majd igénybe.
Északi- és a Norvég-tengeren jelenleg kedvezőtlenek az időjárási viszonyok: a széllökések sebesége meghaladja a 100 km/órát. Az Atomflot murmanszki központjából ezért folyamatosan ajánlásokat tesznek a kapitánynak az útvonalon történő biztonságos haladáshoz.
Az elkövetkező hónapokban is folytatódik a hajó különböző rendszereinek üzemi tesztje.
A tervek szerint a Murmanszkba érkezés után néhány nappal a Szibir máris megkezdi első szolgálati útját. A hajó az Északi-sarkvidék nyugati részén, a Kara-tengeren az Ob és a Jenyiszej folyók torkolata között, illetve a folyótorkolatokban töri majd a jeget.
A Szibir univerzális atomjégtörő főbb paraméterei
A Szibir az első sorozatgyártású atomjégtörő, amelynek építése a 22220-as projektszámon 2015. május 26-án vette kezdetét. A hajótestet 2017. szeptember 22-én bocsátották vízre és a teljeskörű beüzemelés után 2021. december 24-én adták át a kész atomjégtörőt az Atomflotnak.
Hossz: 173,3 méter
Szélesség: 34 méter (a vízvonalnál mérve 33 méter)
A fedélzet magassága: 15,2 méter
A hajócsavarok tengelyén mért teljesítmény: 60 MW
Maximális sebessége jégmentes vízen: 22 csomó
Merülése (változtatható): 10,5 és 9,03 méter
Legvastagabb leküzdhető jégtorlasz: 2,9 méter
Vízkiszorítás: 33 540 tonna
Tervezett élettartam: 40 év
Személyzet: 54 fő
A Szibir univerzális atomjégtörőt a forgalomból 1992-ben kivont azonos nevű atomjégtörő hajó tiszteletére nevezték el Szibériáról. Az előd Szibir 1978-ban az első olyan atomjégtörő hajó volt, amely Murmanszk és Dugyinka kikötője között egész évben folyamatosan biztosította a hajókaravánok áthaladását a jeges tengeren. Az elődhajó nevéhez fűződik, hogy 1987. májusában felvette, illetve a helyszínre juttatta az Északi-sark-27-es, illetve az Északi-sark-29-es, jégtáblán sodródó kutatóállomások személyzetét és feleszerelését, miután a kritikus jégviszonyok miatt egyetlen más hajó sem tudta annak idején megközelíteni az Északi-sarkot.
