Érdekes nyilatkozat egy olyan (kormányt alakító) párt tagjától, amelyik jelmondata: Magyarország jobban teljesít. Annak tekintetében még inkább az, hogy a számon nem kérhető miniszterelnök nyilatkozata szerint hazánk Európa húzóereje.

Annak tükrében, hogy Kelet-Európa országainak – különös tekintettel Magyarország – egészségügyi mutatója leginkább egy kínzókamra teljesítménye felé mutat, a szóban forgó húzóerő, leginkább „lehúzásnak” felel meg.

Bizonyára nem tájékoztatták az ez ügyben nyilatkozó fideszes képviselőt, Kucsák Lászlót. Míg a rossz gazdasági helyzetet körülöttünk a világ viszonylag gyorsan kiheverte, Magyarország esetében mindez permanens maradt. Igaz, a munkaerő piac lassan hatvan éve egyhelyben toporog, ezt igazolja egyértelműen annak ténye, hogy irigyelni kényszerülünk Nyugat-Európa bármelyik takarítóját. Miközben itthon fogy minden szakmai területen az utánpótlás.

Ez igaz a politikai szférára is, noha ezen a pályán meglehetősen nagy a tumultus. Arra vagyunk kénytelenek következtetni, hogy a szakmai hozzáértés nem alapkövetelmény kormánykörökben.

Az egészségügyi ellátás meredeken zuhanó tendenciát mutat és ezen az sem változtat, hogy a kormány sokkal durvább díjat tervez kivetni, mint amilyen konstrukciót ellenzékiként éppen a Fidesz kaszált el.

Nem is változhat, hiszen az egészségügyből hét év alatt olyan komoly forráskivonás történt, aminek eredményeképp már az olyan luxusokra sem telik, mint a fertőtlenítés, szándékosságot feltételez.

És semmi nem szavatolja, hogy az új konstrukció bevezetésével bármi is változna. Elvégre mindig lesz újabb kitömhető zseb, aki mesés vagyonért akár az orvosi esküjét is megtagadja. Ez a status quo természete elhitetni környezetünkkel, hogy bár a jelenlegi helyzet nem jó, minden változás, konzekvensen csak rosszabb lehet. Ugyanakkor a biztosítani vágyott helyzet ezzel együtt is rosszabbodni fog, hiszen – javításán kívül – a fenntartásához szükséges erőfeszítést éppen az tagadja meg, akinek ez legfontosabb érdeke lenne.

Így válik az egészségügy egy feneketlen étvágyú rendszer újabb szájává. És még mindig utólag vesszük csak észre.