Nagy az isten állatkertje
Harminc év után elérkezett a pillanat, amikor végre a lakótelepeknek is jut egy kis fejlesztés "Szent István városában".
A Budai Nagy Antal utca és Schweidel József utcákban élők számára is láthatóvá és használhatóvá válnak olyan vívmányok, mint járdák, lépcsők, parkolóhelyek és számos további fejlesztések, padok és szemetesek valamint újragondolt- és tervezett zöldfelületek.
Azonban nem Magyarország lenne, ha a kivitelező nem úgy kivitelezne ahogy, és persze olyan egydimenziós lakók is kellenek, akik nélkül ez a cikk nem születhetett volna meg.
Kezdjük az ipari hungarikummal:
A körzet képviselőjével beszélgetve a kivitelező erre a gányoltnak tűnő megoldásra remek indokkal állt elő. Az indoklás lényege, hogy ez így szakmailag megfelelő és technikai okai vannak a megoldásnak - szikkasztó meg ilyenek. Én biztosan nem venném így át, de nem vagyok abban a helyzetben, hogy bármit is átvehessek. Úgyhogy ez innentől kezdve lelkiismereti és igényességi kérdés.
Ha a lustaság fájna*
De nézzük a lakók fejlesztéseit, amellyel kapcsolatban még nem tudtam eldönteni, hogy sírjak vagy nevessek.
Lófütty kell ezeknek, nem parkosítás és normális járda.
Egyszerűen elképesztő, hogy annyira lusták egyesek, hogy inkább tönkreteszik a frissen kialakított zöldterületet, mint hogy sétáljanak nagyságrendileg 10 másodperccel többet.
Nem is tudok mit írni a képek láttán. Gáz, úgy, ahogy van. De azért csak megkérdezem; mi járhatott annak a lakónak vagy lakóknak a fejében, akik ezt a fantasztikus megoldást kitalálták?
...és akkor még egy kép, hogy a kedves olvasónak legyen elképzelése arról, micsoda távolságot kell leküzdeni és miért volt szükség az utólagos fejlesztésekre.