„Nem vagyok kész munkahelyet váltani” – mondja Stellios Boutaris, egy bortermelő, akinek szőlőültetvényei vannak Észak-Görögországban, Naoussában és Amyndeonban, valamint Santorini szigetén. De hozzáteszi: „nem csinálhatjuk úgy, ahogy apáink tették.”

Boutaris eltökélt abban, hogy folytassa a termelést a régióban és fenntartsa a családi vállalkozást, de szerinte „a görbe nem néz ki jól”, mivel a klímaválság nyomást gyakorol a Földközi-tenger térségében élő termelőkre.

Boutaris, a Kir-Yianni bortermelők csoportjának vezetője egyike azon több ezer dél-európai gazdálkodónak, akik azért küzdenek, hogy folytathassák a termelést azokon a földeken, amelyeket őseik évtizedek, vagy akár évszázadok óta művelnek, miközben egyre szélsőségesebb időjárási körülmények, mint például az idei nyári erdőtüzek , dúlnak Spanyolországban, Franciaországban és Görögországban.

Küszködő gazdaságuk miatt a bor, az olajbogyó, a citrusfélék és a zöldségek ára várhatóan tovább emelkedik, mivel az aszályok, a villámárvizek és a magas hőmérsékletek sújtják a hagyományos terménytermesztést a Földközi-tenger térségében.

Boutaris új taktikákat alkalmaz a probléma megoldására, beleértve az öntöző- és víztároló rendszerek telepítését, valamint több növényzet ültetését a szőlőtőkék közé, hogy segítsen a földnek több vizet megtartani és alacsonyan tartani a hőmérsékletet. Emellett magasabban fekvő területeket vásárol, és olyan szőlőfajtákat keres, amelyek jobban ellenállnak a szélsőséges időjárásnak.

Nemrég fektetett be 250 000 eurót öntözésbe, és most további 200 000 eurót tervez költeni egy 40 hektáros szantorini szőlőültetvényt érintő projektre.

Az európai termelők kénytelenek lesznek ezeket a többletköltségeket a fogyasztókra hárítani magasabb árak formájában – érvel. „Nem lesz könnyű olcsó bort találni. Régebben Dél-Franciaország, Spanyolország és Görögország termelte az olcsó európai bort. Most nagyon nehéz lesz árban versenyezni” – mondja.

A vásárlók már érzik a hatásokat, mivel a spanyolországi, olaszországi és portugáliai aszályok – ahonnan az Egyesült Királyság ősszel és télen beszerzi a friss gyümölcsök és zöldségek nagy részét – idén nyáron felhajtják az árakat, egy olyan időszakban, amikor az árak általában csökkennének.

Idén nyáron még az Egyesült Királyság egyes részein a gazdákat is hosszú szárazság sújtotta, ami a gabonafélék, a burgonya, a sárgarépa és a brokkoli termését is érintette, amelyeket általában nem öntöznek.

A klímaválság következtében a helyzet várhatóan sokkal rosszabb lesz. Az EU-ban az átlagos éves termésveszteség várhatóan akár kétharmadával is növekedhet 2050-re, elérve a 24,8 milliárd eurót az Európai Beruházási Bank (EBB) és az Európai Bizottság elemzése szerint.

Az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület „középút” előrejelzései szerint 2050-re Spanyolországban, Olaszországban és Görögországban várható a legsúlyosabb aszálykockázat-növekedés, ahol évente több mint kilencszer annyi súlyos aszályos nap lesz, mint 1990-ben .

Franciaországban, Olaszországban, Spanyolországban és Romániában várhatóan a legnagyobb abszolút növekedés a terméskiesésben – az EBB és a Bizottság jelentése szerint az átlagos éves veszteségek várhatóan 64%-kal, azaz több mint 1 milliárd euróval (866 millió fonttal) fognak növekedni, aminek fő oka az aszály lesz.

2022-ben például a kukoricahozam 24%-kal csökkent az előző évhez képest Európa-szerte, Spanyolországban a legnagyobb veszteségeket szenvedték el, Franciaország, Olaszország és Románia következett.

Dr. Peter Alexander, az Edinburgh-i Egyetem globális élelmiszerrendszerekkel foglalkozó professzora szerint már most is megfigyelhető a termények északi irányú felemelkedése Európán belül, a pezsgőgyártók az Egyesült Királyságban fektetnek be, a kukorica pedig Skóciában termeszthető.

Brit gazdák olyan növényekkel kísérleteznek, mint a fehérbabbal és a csicseriborsóval, amelyeket történelmileg nehéz volt termeszteni, abban a reményben, hogy a melegedő éghajlaton jobban fognak fejlődni. Egy essexi gazda több mint 1000 olajfát ültetett a Belazu, a prémium olívaolaj-gyártó vállalat támogatásával.

Azonban minél súlyosbodik a klímaválság, annál nehezebb és költségesebb az alkalmazkodás. Alexander szerint ez a hatás már most is megfigyelhető az egzotikusabb növényeknél, amelyek nagyon speciális termesztési feltételeket igényelnek, és most nyomás alatt állnak, mint például a kávé és a kakaó. „A magas jövedelmű országokban ezek elérhetők, de kevésbé megfizethetőek” – mondja.

Dél-Európában a családi tulajdonban lévő gazdaságok nehezen találják meg a forrásokat a növekedésük folytatásához szükséges alkalmazkodás finanszírozásához.

„Már most azt látjuk, hogy az olívaligetek feledésbe merülnek, és az emberek már nem engedhetik meg maguknak, hogy gazdálkodók legyenek” – mondja Sarah Vachon, a Citizens of Soil olívaolaj-márka képviselője, amely független termelőkkel működik együtt a Földközi-tenger térségében.

Azt mondja, hogy a gazdák számos módot keresnek a folytatásra, az öntözéstől az új fajtákig, de „ezek nagy beruházások a már most is a kenyértörésben élő kisgazdák számára, és ezekre a dolgokra nehéz állami finanszírozást szerezni”.

Boutaris szerint Görögországban vannak olyan területek, ahol a családi gazdálkodók már elhagyták a földjeiket, és más életmódot választottak, mivel túl nehézzé vált a gazdálkodás.

Alex Fernández Poulussen, a Good Stuff International igazgatója szerint, amely egy közös vízprogramot koordinál a dél-spanyolországi Guadalquivir folyó vízgyűjtő területén, cselekvésre van szükség, mivel Spanyolországban a vízkészletek kevesebb mint félig vannak tele, és a kereslet nagyon magas.

Azt mondja, hogy a térségben a művelt földterület nagysága valószínűleg csökkenni fog, mivel egyes gazdaságokat befektetési alapoknak adnak el napelemes farmok építésére, vagy a citrus- vagy avokádóültetvényekről kevésbé igényes növények, például búza, kukorica, gabonafélék vagy olajbogyó termesztésére térnek át.

A dél-spanyolországi több évig tartó aszály után jelentős projektek indultak a víz hatékonyabb tárolására és felhasználására irányuló összehangolt megközelítés kidolgozására, beleértve az öntözés új formáit is.

„A klimatikus helyzet miatt változtatni kell a dolgokon, de sok a proaktív innováció és erőfeszítés” – mondja.

Walter Zanre, a Filippo Berio olívaolaj-márka brit leányvállalatának vezérigazgatója szerint Andalúziában, Pugliában, Szicíliában, Görögországban, Tunéziában és Törökországban a termelést várhatóan a magasabb átlaghőmérséklet és a kevesebb csapadék fogja befolyásolni.

„Számos projekt próbálja megmenteni a vizet és öntözésre felhasználni. De a víz megtakarításához először esőre van szükség. Idén télen esőzések voltak, de az elmúlt három évben gyakorlatilag aszály volt.”

A jövőbeli ellátással kapcsolatos aggodalmak miatt Filippo Berio az elmúlt öt évben további 3000 tonna olaj tárolására szolgáló tartályokba fektetett be, és ideiglenesen további 1000 tonna olajnak bérelt helyet, valamint szélesebb körű olívaolaj-forrásokhoz fordult, beleértve Latin-Amerikát is.

Lambert van Horen, a Rabobank elemzője szerint a pénzügyi csoport előrejelzése szerint az elkövetkező öt évben nem fog növekedni a hektáronkénti mezőgazdasági termelés Európában, ami véget vetne a megnövekedett hatékonyság és a jobb műtrágyák által segített évtizedek óta tartó fejlődésnek.

Ez azonban magasabb árakat jelent. „Az elmúlt öt évben a friss termékek árai lépést tartottak az inflációval, vagy akár magasabbak is voltak, mint az általános infláció. A következő öt évben arra számítunk, hogy az élelmiszerek ára ismét legalább az általános inflációt fogja követni” – mondja.

„A gazdák magasabb árakat fognak kapni, és erre szükségük is van, mert a ráfordításaik drágulnak.”

Ez magában foglalhatja több árnyékoló házak vagy üvegházak építését, ahol a hőmérséklet és a víz áramlása jobban szabályozható, bármilyen éghajlaton is legyen, vagy akár több tárolóhely építését.

„Több költséggel fognak járni az alkalmazkodás, különösen akkor, ha a növények nem olyan értékesek, mint például a gabonafélék, ahol a hektáronkénti bevétel viszonylag alacsony” – mondja van Horen.

Görögországban két nehéz év után eddig tisztességes év volt sok bortermelő számára. A tomboló erdőtüzek miatt azonban sok kisgazdálkodó fontolgatja a jövőjét.

Boutaris eltökélt szándéka, hogy folytassa: „Kell, hogy legyen rá mód, és én meg akarom mutatni, hogy meg lehet csinálni.” (The Guardian)