A német hírügynökség úgy tudja, hogy a Bizottság egyelőre nem hajlandó rábólintani a magyar tervre a gazdasági mentőcsomag felhasználása ügyében, mert nem látja biztosítottnak, hogy a pénzek egy része nem a csókosok zsebében köt ki. Így további elővigyázatossági intézkedéseket követel. A tét 7,2 milliárd euró.

Brüsszel már a homofób törvény miatt is tengelyt akasztott a jobboldali-nacionalista Orbánnal és jelezte, hogy szükség esetén az Európai Bíróság elé viszi a kérdést. Viszont egyelőre nem világos, hol a kiút az újjáépítési segély kapcsán. Ha a magyar fél nem enged, akkor pár napon belül komoly összecsapás jöhet. A határidő ugyanis a jövő vasárnap jár le, amíg az EU-nak meg kell magyaráznia, miért nem fogadja el a nemzeti tervet. Már ha nemet mond és a magyar fél addig nem enged.

Egyelőre nem tudni, találkozik-e a közeli napokban Orbán és von der Leyen a kérdés tisztázására, a brüsszeli magyar EU-képviselet nem adott rá választ. A Bizottság szóvivője pedig csak annyit közölt, hogy változatlanul elemzik a magyar javaslatot. Egyébiránt a német politikus megerősítette az Európai Parlamentben, hogy a válságot csak úgy hagyhatjuk magunk mögött, ha a befektetők és a vállalatok bízhatnak a kormányokban, mármint hogy azok komolyan fellépnek a korrupció és a csalás ellen. Továbbá hogy a sajtó és az igazságszolgáltatás szabadon működik. Hozzátette, hogy mindez az adófizetők számára is fontos, hiszen az ő zsebükből lett a 750 milliárdos keret. (Frankfurter Rundschau/DPA)

Magyarország lazán viszonyul a jogállamisághoz

Nagyon helyes, hogy az európai középpártok felháborodnak, miután Magyarország igencsak lazán viszonyul a jogállamhoz, de azt sem ártana megnézniük, mekkora felelősség hárul ebben a Bizottságra – írja a hetilap az „Urbi et Orbán” című elemzésében. Mert a kormányoknak elő kell venniük azt az embert, aki saját bevallása szerint illiberális rendszert épít, sőt a számonkérés igencsak időszerű. De a kemény hangok után azért marad vissza némi rossz érzés, mert Brüsszel éveken át ráhagyta a dolgokat a budapesti autokratára, illetve mivel a miniszterelnök ugyan cinikus játékot folytat a nyugati értékekkel, ám emögött az európai jogállam alapvető válsága húzódik meg.

Bizottság jó ideje nem tesz eleget saját feladatának, azaz nem szerez érvényt az EU határozatainak, a tagok viszont boldogok, hogy az unió nemigen szól bele az ügyeikbe. A következmény viszont ily módon az, hogy szabályokat nem tartanak be, törvényeket hagynak figyelmen kívül és szinte senki sem ügyel a pénzek elköltésének módjára. A statisztika is ezt támasztja alá. Daniel R. Kelemen, a Rutgers Egyetem professzora kimutatta, hogy a 17 évvel ezelőtti csaknem 3 ezer szerződésszegési eljárással szemben 2018-ban már csupán nem egészen 800 esetben indult be a szankciós mechanizmus.

Brüsszel hosszú időn át becsukta a szemét a magyar és a lengyel demokrácia visszaszorulása láttán. Pedig pl. az OLAF sehol másutt nem állapított meg annyi anyagi visszaélést a közösségi források felhasználása során, mint a magyaroknál. Orbán előszeretettel lép túl az uniós elveken, viszont annál szorgosabban csapolja meg az európai anyagi forrásokat. Von der Leyen az időre játszott. Nem zárta el az alapokat Magyarország számára, így most az EP mulasztásos vétség miatt perli a Bizottságot az EUB-nál. Egyelőre ez a földrészen a jogállami válság csúcsa. (Spiegel)

Nehét lesz Orbánt legyőzni, de a neheze csak azután következik

Nem lesz könnyű megverni Orbán Viktort, de ha sikerül is, még keményebb feladatnak ígérkezik, hogy a győztesek visszacsinálják a demokrácia nagyfokú hanyatlását – írja „Az autokrata öröksége” című budapesti tudósításában az egyik legrégebbi amerikai lap. Az immár 164 éve megjelenő The Atlantic azt hallotta Krekó Pétertől, a Political Capital igazgatójától, hogy az ország erősen közeledik ahhoz a ponthoz, amin túl már nem lehetséges a kormány leváltása az urnáknál.

Karácsony Gergely ugyanakkor arról beszélt az újságírónak, hogy a legjobb, de talán az egyetlen esély a váltásra: az ellenzéki összefogás. Sőt, egyben az utolsó lehetőség lehet. Mert ha a Fidesz nyer, akkor az hatalmas következményekkel jár majd. De ha az ellenzék kerekedik is fölül, az is csak félsikert jelent, mert meg kell fordítania a jogállam visszaszorulását. Hiszen a demokratikus intézmények megrendültek, a sajtószabadság korlátozott, az állami források jó részére Orbán és szövetségesei tették rá a kezüket. Szóval nem tűnik egyszerűnek a hatalom megszerzése, de az ország orbántalanítása lesz csak igazán nagy kihívás.

Karácsony úgy nyilatkozott, hogy nem a 2010 előtti állapotokat kívánják helyreállítani, mert kiderült, hogy a rendszerben nem elegendőek a demokratikus biztosítékok. Ugyanakkor Orbán hatalma egyáltalán nem ér véget, ha netán kénytelen leköszönni. Hiszen a bíróságok tele vannak az embereivel, ő maga pedig erősen fog dolgozni a koalíció bedöntésén. Viszont ha sikerül felszámolni a politikai hagyatékát, az példaként szolgálhat a többi ellenzéki mozgalom számára is a bimbódzó autokráciákban. Ellenben ha kudarccal jár a próbálkozás, akkor a jövő évi lesz az utolsó demokratikus választás Magyarországon.

A körülmények arra utalnak, hogy a szavazófülkékben az erőpróba nem lesz tisztességes, de lehet, hogy szabad sem. Orbán nem alkalmaz erőszakot, de rendszere nem felel meg a demokráciák követelményeinek. Hiszen megnehezíti, hogy az ellenzék érdemben vetélkedni tudjon vele. Ugyanakkor nagyon kellene, hogy az ellenerők kétharmadot szerezzenek, mert anélkül elég bajos a változtatás. Krekó úgy véli: minősített többség nélkül eleve reménytelen leváltani a közintézményeknél a politikai kinevezetteket.

A főpolgármester azonban nem gondolja, hogy ne lehetne megverni a kormánypártot. És ha a Fidesz elveszti a kétharmadot, akkor dominóként dől az egész rezsim. Michael Ignatieff, a CEU rektoraként azt mondja: Orbán legutóbbi lépései arra utalnak: egyáltalán nem biztos a győzelemben, inkább a bukás esetére próbálja meg bebiztosítani magát. (The Atlantic) / nepszava.hu