Egy kitűnő, és egy nem rossz, csak –első változatában – kissé szeplős írás jelent meg ma reggel a lapokban:

A HVG-ban Révész Sándortól: „A száguldó kommunista –hetvenöt éve halt meg Egon Ewin Kisch” és a Mércében Teitl Istvántól: „Szociáldemokratából kommunista, kommunistából szociáldemokrata – a száz éve született Nyers Rezső pályája.

1./ Révész (bár Kisch nem „száguldó kommunista” volt, hanem „száguldó riporter”, illik pontosan használni a korabeli elnevezést) elég jól összeszedett életrajza az egyébként valóban a szó legjobb értelmében valóban kommunista, mellesleg vérbeki újságíró Kischről, egyetlen szeplővel rontja le az írását.

A Reichstag felgyújtásával kapcsolatos, Bedő Iván korábbi cikkéből átvett, rossz szájízű, tendenciózus és hamisító idézettel, ami reggel hétkor még szerepelt, érdekes módon reggel fél kilencre kimaradt a cikkből (csak „ajánlott olvasmánynak” maradt), és ami azt sejtette, hogy a kommunistáknak köze lehetett az ügyhöz.

(Az eredeti írás szintén a HVG-ban: „Mégsem magányos tettes gyújtotta fel a Reichstagot? Sokasodnak a kérdőjelek.”

Mi az, hogy mégsem?

Ez Göringen kívül senki épeszű emberben nem merült föl, soha! Nem nagyon tehető kérdésessé a tény, hogy ezt a provokációt az SS hajtotta végre, és a kommunisták elleni fellépésre használta fel a rezsim, de olyan – Göring által személyesen képviselt – képtelen vádakkal, melyeket még Hitler vérbírósága sem tudott elfogadni.)

Érthetetlen volt Révész ragaszkodása ehhez az agyament fikcióhoz.

2./ Teitl pártatlan és helytálló írást ad közre Nyers Rezsőről.

És újra (sokadszor) felvetődik a kérdés, amit nem szabad feltenni, mert nem adható rá értelmes válasz: mi lett volna, ha?

-ami 56-ot (és Nyers korabeli szereplését) illeti, mi lett volna, ha Kádár helyett (akinek korabeli bűnei nem feledhetők) Münnich, vagy Biszku jön?

Mert ez volt az oroszok alternatívája! Jobban jártunk volna? Feltehetően nem! Kádár államférfivá nőtte ki magát, Münnich és Biszku csak egy vérgőzös alak volt. Persze, válasz nincs!

Csak egy biztos: Kádár félelme 56 megismétlődésétől nem csak az utcától való félelem volt, hanem attól is, hogy lecserélik egy könnyebben kezelhetőbbre, egy vonalasabbra!

(És az utcától való félelem – Kádár hagyatékaként – megmaradt a rendszerváltás után létrejött MSZP-ben is.)

-ami Nyers reformeri elképzeléseit illeti, mi lett volna, ha az MSZMP-ben lábra kapó új, képzett, technokrata nemzedék, Németh Miklós és társai, Nyerssel és Fock Jenővel, a nagy „öregekkel” együtt időt, tíz-tizenöt évet kap rá, hogy véghezvigye a rendszer átalakítását, ésszerű, szelektív, valódi érdekeltségi- és piaci viszonyokat teremtő gazdaságpolitikával, és végül talán a politikai berendezkedést illetően is?

Ezt a kérdést is fölösleges feltenni, mert nem kaptak időt: jött a rendszerváltás!

Vele együtt a balfasz Antall az osztálytársaival, a felhők közt járó, teoretikus, semmiféle gyakorlati készséggel nem rendelkező SZDSZ, a félénk, gyáva, ezt reformer társaságot 94-ben már jórészt nélkülöző MSZP, meg a semmiből feltörekvő, magánhaszonra ügyködő kalandorok-vigécek, Orbánék bandája.

És mindez együtt konkludált a mai hazai közviszonyokban.