A bántalmazó párkapcsolat nem mindig hangos, és nem mindig egyértelmű a külvilág számára. Sokszor a mindennapokba simul, így nehezen felismerhető, kimondatlan szörnyeteggé nő az árnyékban. A kedvesnek tűnő mondatokról idővel kiderülhet, hogy nem támogatnak, hanem korlátoznak; a folyamatos döntéshozatal átvétele pedig nem felszabadítás, hanem börtön. A kilépés sosem egyszerű. Dobray Sarolta Léna c. regénye egy ilyen történet sorsát követi, míg a kilépés nehézségeiről és lehetséges útjairól az Avon Magyarország Rácsok Balázst, az Ökumenikus Segélyszervezet stratégiai és módszertani igazgatóját kérdezte.

Új év, új esélyek. Az újrakezdés ígérete sokak számára reményt hordoz, másoknak azonban egy láthatatlan küzdelem folytatását jelenti egy bántalmazó párkapcsolat árnyékában. A sértő szavak, a manipuláció és a pénzügyi korlátozás ugyanolyan láncként vannak jelen, mint a fizikai erőszak. Sok nő éveken, évtizedeken át csendben viseli ezeket a sebeket, amelyek idővel rendkívül megnehezítik a kilépést.

Gyakran úgy tűnhet, hogy a bántalmazó párkapcsolatok támogatóan indulnak, ám fokozatosan, apránként lépik át a határokat. Jellemző, hogy a partner a féltékenységet szeretetként tünteti fel, vagy jó szándékúnak tűnően, fokozatosan átveszi a döntéshozói szerepet. „Ez csak vicc volt, ne vedd ennyire magadra” – ilyen, és ehhez hasonló megjegyzések is elhangozhatnak. Amikor pedig a bántalmazás tudatosul, az érintett már hosszú ideje alkalmazkodik a kapcsolat dinamikájához. A bántalmazás gyakran ciklikus: a feszültség felgyülemlik, bántalmazás történik, majd megbánás és átmeneti nyugalom következik. Ez a körforgás egyszerre tartja fenn a reményt és erősíti a félelmet.  Ugyanakkor minden történetben ott rejlik az út a változáshoz, a segítségkérés és a támogatás apró lépései vezethetnek előre.

Egyre több olyan alkotás jelenik meg, amely a bántalmazó kapcsolatok dinamikáját tárja fel, érzékenyen és ítélkezés nélkül, miközben elősegíti a nehezen kimondható témákról való párbeszédet is.
Dobray Sarolta Üvegfal c. regénye megjelenésekor nagy visszhangot keltett, hiszen Léna történetén keresztül mutatta be egy bántalmazó párkapcsolat belső világát. A folytatás, a Léna, 2025 novemberében jelent meg az Avon Magyarország támogatásával, és tíz év házasság után vezeti tovább az olvasót Léna és férje, Péter kapcsolatában. A könyv őszintén és érzékenyen beszél a bántalmazó kapcsolatok működéséről, valamint a kilépés nehézségeiről és a döntéssel járó felelősségről.

„Igyekeztem megmutatni a regényben, hogy a bántalmazás nem egy egyenrangú felállás, ahol mindkét fél ugyanúgy, ugyanannyira felelős a kialakult helyzetért. Hogy bár Léna nagyonis valódi ember, és mint ilyen, ő is rengeteget hibázik, hogy ő is sokszor gyenge, dühös, sokszor benne is van bosszúvágy, hogy van, hogy egyet előre lép, aztán kettőt hátra, hogy kapkod, hogy csapkod, hogy bánt és visszabánt, ezekkel mind nem érdemli ki azt, amit Péter csinál vele. Magyarán a bántalmazást. Mert az mindig a bántalmazó felelőssége, azt semmivel sem lehet kiérdemelni, arra nem lehet ’okot adni.’ A legtökéletlenebb embernek is joga van bántalmazás nélkül élni. Ezt nagyon fontos, és egyben nehéz megérteni. Lénának sem volt könnyű..." – osztotta meg Dobray Sarolta gondolatait regényéről.

Lakáshitel, közös gyermek, megtört önbecsülés – miért nehéz kilépni a bántalmazó párkapcsolatból?

A bántalmazó párkapcsolatból történő kilépés gondolatának megszületése önmagában is bátor lépés. Rácsok Balázs, az Ökumenikus Segélyszervezet stratégiai és módszertani igazgatója hangsúlyozza, hogy kilépést gyakran egymásra épülő érzelmi, pszichés és anyagi tényezők nehezítik, a pénzügyi kiszolgáltatottságtól és a közös kötelezettségektől kezdve (ilyen például egy lakáshitel) az önbecsülés fokozatos leépítésén át egészen a gyermekekkel történő zsarolásig. Miközben a kilépés gondolata felmerül, sok áldozat attól tart, hogy a szakítás után az erőszak súlyosbodik, és nem lesz, aki mellettük álljon.

„Az esetek nagy számában találkozunk azzal is, hogy a bántalmazó fokozatosan elszigeteli az áldozatot a családjától, a barátaitól, így nem tud kihez segítségért fordulni. Azt is látjuk, hogy óriási a társadalmi nyomás is ezekben a helyzetekben, melyek a következő üzeneteket jelenthetik az áldozat számára: ’A gyerekek miatt ki kell tartanod.’ ’Megházasodtatok, így ezeket a dolgokat el kell fogadni.’ ’Ami a családban történik annak ott is kell maradnia.’  Így az áldozat fél a környezet ítélkezésétől vagy attól, hogy nem hisznek neki, különösen akkor, ha a bántalmazó a külvilág felé a „tökéletes” arcát mutatja.” – mondja Rácsok Balázs.

A szakember rámutat, hogy a kutatásokkal is igazolható, hogy az áldozatok nagyobb valószínűséggel döntenek a kilépés vagy a változtatás mellett, ha érzékelik, hogy számukra elérhető segítség áll rendelkezésre – legyen szó külső szakemberekről, támogató csoportokról vagy lakhatási lehetőségekről. Ezért kulcsfontosságúak a segítő hálózatok (titkos menedékházak, segélyvonalak, anyagi támogatások) és a baráti, társadalmi támogatás, amelyek révén az áldozat érezheti, hogy nincs egyedül, és mindig van, aki mellett áll.

Amikor egy történet társadalmi üggyé válik

„Fontosnak tartottuk a Dobray Sarolta Léna megjelenésének támogatását, az Üvegfalt követően, hiszen a regény hozzájárul a bántalmazásról szóló társadalmi párbeszéd erősítéséhez, és segít láthatóvá tenni egy többeket érintő, mégis gyakran rejtett problémát.” – fűzte hozzá Kósa Anita, az AVON Magyarország szóvivője.

Chang et al. 2010. https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/20113147/