Autoriter kormányzás vagy autoriter rendszer?

Bármily meglepő, akadnak, akiknek ezek fontos kérdések. Miként egy tudósításban áll: még az asztalokon is ültek az MTA Társadalomtudományi Központjának dísztermében, a hazai politikatudomány egyik legfontosabb rendezvényén, ahol az elmúlt hat évet elemezte az előadó. 
De van itt egy másik kérdés is, igaz, kevésbé tudományos: érdemes volt-e ezért felbuszozni a Várba? Merthogy mitől nem mindegy, hogy az ország tönkretétele milyen elméleti keretek között folyik? Például, miközben a Várban tolongtak a politika iránt érdeklődők, M. Lőrinc újabb hatmilliárd dugipénzt kapott a szomszédjától, úgymond egy lovarda felújítására.

És az miért nem mindegy, hogy Orbán rendszere vagy rezsimje kezdett-e bele ezúttal a könyvkiadók megsemmisítésébe? Pár éven belül a félszázból így maradhat majd kettő-három, azokat összevonják egyetlen államiba, mondjuk a Jókai Annába, azt meg elvezeti majd a Kerényi. Vagy esetleg a Hiller. 
Na és a szintén most zajló, és a magyar kormány becstelenségétől bűzlő földárverés? Persze, tudom, a Várból az meg így látszik: „a rezsim paternalista és antipluralista módon újrarendezte állam és társadalom viszonyát". 

Valóban újrarendezte mint cunami a tengerpartot, csakhogy a tekintélyes politológus nem ezt mondta. Pedig, ha így mondta volna, akkor a fotón látható asztalok talán már barikádok lennének, az a fél tucat politikai kékharisnya pedig egy-egy Jeanne d’Arc. 
Tényleg ennyire képes csak a magyar értelmiség? Erre a gyáva és terméketlen szellemi onanizálásra?

Swift Gulliverjében az áll a politikai viták középpontjában, egyébként Lilliputban, a nagyzási hóbortban szenvedő törpék országában, hogy a lágy tojást a vastag vagy a hegyes végén kell-e feltörni. 

Rezsim vagy rendszer. 

Annak viszont hibrid! – merthogy az előadó szerint abban élünk. Egyébként meg teljesen mindegy is, ezek az elemzések egyetlen nappal sem fogják megrövidíteni a diktatúrát. A hiúság vására egy-egy ilyen szeánsz, semmi más.

A tudósításból az is kiderült, hogy a kádári Magyarországról egykor kiutasított Szelényi Iván is jelen volt, és hogy ő „negyven év után azért jött haza az Egyesült Államokból, mert annyira érdekesnek tartja az itthoni mozgolódásokat.”

A szociológusok persze nem költők, de ez az „érdekes” jelző talán akkor sem a legmegfelelőbb a Kádár-korra mind jobban hasonlító hazai állapotok minősítésére. Lehetséges volna, hogy az egykori üldözött ezt nem látja? Vagy ő sem akarja? És vajon miféle mozgolódásokra gondolhatott?

Merthogy nincs semmilyen, a temetők csendje van, s a potenciális halottak beletörődő nyugalma.

Viszont a minap belefutottam három fiatal nőbe, akik azt mondták, a Parlament kupoláját is lebontanák, csak tegyen már oda valaki egy létrát. Szóval, hogy vezesse már őket valaki. 

Vagy én tévednék, és ez már mozgolódás?

Bruck András (Címlap: Forrás: 24.hu)