A francot az! Azt csak emlegetjük rutinból. A nyugat ópiumától addig megóvott országban egyik napról a másikra ránk szabadult az akciófilmek, meg a ,,sók” világa! Itten van a megoldás.

A magyar választó kezdett elhinni mindent. Ült a tévé előtt, már nem kellett "videjókazettákat” suttyomban másolgatni. Megszűnt a cenzúra, ömlött ránk a szabadság, pornó, terror, zombi meg minden. Szóval a magyar választó leült a tévé elé, aztán elhitte, hogy a bombákat minden esetben 0,0000000001 másodperccel a robbantás előtt hatástalanítanak. A magyar választó görcsösen szorította a fotel karfájt, miközben elhitte, hogy az amerikai elnök tízezer méter magasságában fél kézzel kapaszkodik a repülőgép kirobbantott ajtajában, miközben másik kezével visszanyúl és úgy vágja orrba a terroristát, hogy az sírva fakad, majd úgy qurja ki a gépből, hogy csak na! Aztán valahogy visszakecmereg a gépbe. A magyar választó ekkor a levegőbe csap, és felordít: ez az! Elhiszi.

A magyar választó közben folyamatosan fejlődött. Érzelmekkel lett tele, szabad volt, véleményt mondott. A nők bömbölve fogták a fejüket, amikor Győzike agyon akarta csapni "Bejaasszonyt”. A férfiak ,,aggyálneki” módon szurkoltak Győzikének, majd átkapcsoltak egy másik csatornára és a férfi meg a nő egymás kezét szorongatta félelmében, hogy ne basszák ki Majkát a villából. A brazil és magyar szappanoperák pedig végképp kialakították a magyar választó világnézetét. Mondhatni szociálisan érzékenyek lettek. Amikor már majdnem ütött az óra a szerencsétlen rabszolgának, ,,Izaórának”, akkor gyűjtésbe kezdett a magyar választó. Amikor a Fásy mulatóban megjelentek a sztárvendégek: Postás Pityu, Keményöklű Pali, Szerényvagyok Hajnalka meg a többiek, megspékelve a három zsivánnyal, hát az felért egy rezsicsökkentéssel.

Közben persze vegzálták a magyar választót, hogy négyévente vegye már a fáradtságot, oszt szóljon bele saját sorsába, de legyünk belátóak: van erre ideje a magyar választónak? Nincs vazze! Nincs! Ne is basszogassuk őket feleslegesen, tényleg elég annyit mondani: Folytatjuk! Mert a magyar választó felizgul, és várja a folytatást. Mint a filmekben, mert azon szociálódott.