Nem adott 72 órás tablettát és még meg is alázott a nőgyógyász
Egy ideje olvaslak titeket, de most sajnos saját magam is kénytelen vagyok írni egy történetet.
Nőgyógyászati problémáim akadtak, amiért is felkerestem a kerületi szakrendelést. Korábban magánrendelésre jártam, de anyagi nehézségeim most nem teszik lehetővé, hogy magánrendelést válasszam. Nem voltak sem előítéleteim, sem rossz előérzetem, mindössze annyi volt bennem, hogy elmegyek és kész. Így szerdán elmentem múlt héten a csepeli rendelőbe.
Megérkezve láttam, hogy rengetegen várnak, így bejelentkezés után én is várakoztam. Sokat kellett várni, ez azonban számomra nem volt meglepetés és megértem, hogy ha sok a páciens, akkor időt kell fordítani mindenkire. Mellesleg a kedvenc nagynéném az egészségügyben dolgozik Cegléden, szóval nem vagyok elfogult, az egészségügyi dolgozók helyzetével tisztában vagyok és meg is értem őket.
Amikor én következtem, akkor kicsit emelkedni kezdett a vérnyomásom, de azt hiszem, aki először jár egy nőgyógyásznál és még nem ismeri, az tudja, miről beszélek. Szóval én következtem, majd a kötelező körök lefutása után, mint a köszönés és bemutatkozás, elmondtam, mi a problémám. 72 órás tablettára volt szükségem, egy óvszerbaleset miatt, nem szerettem volna kockáztatni. Nem részletezném az okokat, de nem szeretnék még teherbe esni, mivel nem érzem késznek magam a gyermekvállaláshoz, főleg, hogy a barátom egyelőre tanul, és 2-3 hetente látom.
Szóval elmeséltem a bajomat, de mintha vörös posztót lebegtettem volna a doktorom előtt, mert teljesen elképedt. Mintha mondjuk Csepelen én lennék az első, aki ilyen tablettáért folyamodott. El sem tudtam képzelni, miért van ezen megrökönyödve, hiszen nem abortuszt akartam csináltatni, épp azt szerettem volna elkerülni, hogy idáig fajuljon a dolog. A lényeg, hogy konkrétan nem kaptam meg tőle a segítséget, mert nem volt hajlandó felírni nekem, ráadásul olyan bunkó dolgokat is a fejemhez vágott, amit egy normális ember nem mond egy nőnek, egy orvos végképp nem. Például arra szó szerint emlékszem, hogy kis k***-nak nevezett, és arról beszélt, hogy biztos már rengetegszer kellett ilyen tabletta nekem. Jelzem, ez volt az első eset és ezt már a kezdetnél közöltem is vele.
Nem vagyok egy picsogós lány, aki mindenből nagy ügyet csinál, de mivel a helyzettől is ki voltam bukva és még az orvosom is rúgott egyet rajtam, elbőgtem magam és eljöttem. Receptet nem kaptam. Csak másnap sikerült bejutnom egy másik orvoshoz, ekkor viszont már több, mint 24 órával voltam túl a „baleseten”, így most meg azon emésztem magam, mi lesz, ha így már nem lesz olyan a szer hatása, amilyet szeretnék. Pár napon belül úgyis kiderül… Mindegy, majd megírom azt is, hogy alakul a dolog, ha frászban leszek. Viszont, marhára ciki, hogy most ezen aggódhatok és hála a doktor úr jóságának, majd azon agyalhatok, hogy mit tegyek a továbbiakban. Mi lesz, ha terhes leszek a nőgyógyász miatt? Nem lett volna egyszerűbb, ha tette volna a dolgát? Szégyenletesnek és abszolút embertelennek tartom a viselkedését. És azt, hogy az én életem felett próbált ítéletet mondani, úgy, hogy nem ismer. És ahogy beszélt. Tízből mínusz egy pontot érdemelne.
Melinda