A ma különösen érvényesnek látszó gondolat az év elején elhunyt Mário Soares kétszeres portugál állam- és kormányfőtől származik, aki azután tette ezt a jóslatát, hogy tüzetesen áttanulmányozta az unió alkotmányának, a 2009-ben megszavazott lisszaboni szerződésnek a tervezetét.

Hogy vajon a sokat megélt államférfinak igaza volt-e, arról Gulyás Andrást, Göncz Árpád volt külpolitikai tanácsadóját, egykori lisszaboni nagykövetet kérdeztük a portugál szegfűs forradalom 43. évfordulójára rendezett ünnepségen.

Európa vezetőinek egy része tanult Soares említett, valamint úgynevezett Kasszandra-jóslataiból,

mások viszont nagyon határozottan elindultak abba az irányba, hogy meneküljön, aki tud, kárhoztassák mindenért az Európai Uniót, Brüsszelt

– hangsúlyozta a nyugállományú diplomata. Gulyás András szerint egy olyan kis államnak, mint Magyarország, hosszú távon valójában az volna az érdeke, hogy a megosztott és az önként átengedett jogosítványok, ha úgy tetszik, a szuverenitás egy részéért cserébe kiszámíthatóbb világban éljünk.

Mário Soares ugyanis nem arra utalt, hogy az Európai Unió egyes országai külön-külön próbáljanak maguknak menekülő útvonalat találni, hanem fel akarta hívni a döntéshozók figyelmét a problémákra, hogy segítsen megfelelő válaszokat adni rájuk.

Mint az egykori nagykövet felidézte, erre egyébként maga Soares sem volt képes, hiszen ő csapdában volt, bár helyzetéből a maga idejében, a maga válaszaival, a maga cselekedeteivel a maximumot hozta ki.

Bár Gulyás András szerint a Soares által is megjósolt felkelések elmaradtak, de helyette jönnek más, előre nem látott folyamatok.

A portugál politikus például akkor még nem beszélhetett arról a népvándorlásról, amely azóta meghatározza Európa politikai és gazdasági napirendjét is. A magyar diplomata elismerte: attól függetlenül, hogy nem ért egyet az eddig erre adott válaszokkal, a migráció olyan valós kihívás, amelyre meg kell találni a megoldást.

Biztos vagyok benne, hogy ez közösen lehetséges, nem pedig olyan „szuverén” keretekben,

amelyeknek a végeredménye csak az, hogy áthúzzuk a lovat a Karpfenstein utcából az egyszerűbb nevűbe, és azzal megoldottuk a magunk problémáját itt, a kis hazánkban

– hangzott tanácsa. Aki nem ismerné az anekdotát: a Karpfenstein utca a mai VIII. kerület egyik utcája volt a XIX. században, ahol a történet szerint 1900 körül valakinek a lova kimúlt.

Állítólag a tényállást rögzítő rendőr nem tudta leírni az utcanevet, így azt javasolta, hogy vonszolják át a tetemet a keresztutcába, azaz a Magdolna utcába – így egyszerűbb lesz a jegyzőkönyv felvétele.

A városi legenda szerint a Karpfenstein utcát attól kezdve csak úgy emlegették:

Ahol az a ló megdöglött.

Gulyás András ugyanakkor nehezen tudott válaszolni azt firtató kérdésünkre, vajon melyik a legnagyobb veszély, mely az Európai Unióra leselkedik:

A migráció, netán az orosz hatalom erősödése, a terrormerényletek vagy az euróövezet esetleges szétesése?

Álláspontja szerint leginkább az fenyegetheti Európát, ha a tagállamok képtelenek közös válaszokat adni ezekre a kihívásokra.

– Nyilvánvaló volt, hogy a konszenzusos döntéshozatal 28-as, 27-es keretek között nehezen működhet, és jelenleg gyengítik Európát, akik azon fáradoznak, hogy kizárólagossá tegyék a teljes konszenzuson alapuló döntéseket.

Ezzel ugyanis megakadályozzák, hogy valamiféle értelmes, a minősített többség álláspontján alapuló válasz szülessen az említett kihívásokra

– értékelte a volt diplomata.

Soares, a pártalapító

A kommunistaellenes, szocialista Mário Soares, Portugália kétszeres állam- és háromszoros kormányfője idén január elején hunyt el, életének 93. évében.

Túlélte a 41 évig tartó úgynevezett új állam diktatúráját (1933–1974), amely jórészt az ő közreműködésével, a szegfűs forradalommal ért véget 1974. április 25-én.

Akárcsak fiatal kortársai, eleinte ő is rokonszenvezett a kommunistákkal, de gyorsan kiábrándult belőlük, ezért kizárták a Portugál Kommunista Pártból (PCP).

A Salazar-diktatúra elleni fellépése miatt tizenegyszer letartóztatták, összesen három évet töltött börtönben, és több ízben emigrációba kényszerült.

1973-ban német földön, német pénzen és a német szociáldemokraták (SPD) támogatásával alapította meg a portugál Szocialista Pártot (PS).

A portugál alkotmány jóváhagyása után, az 1976. áprilisi első demokratikus választáson a szocialisták győztek, s Mário Soares kormányfő lett.

Második miniszterelnöki periódusa idején csatlakozott Portugália az Európai Gazdasági Közösséghez. (S. T.)

mno.hu