Balog is beleszól a lombikbébi-szabályozásba: A kihalás receptje?
Nem biztos, hogy bölcs dolog Balog Zoltánnak beleszólnia olyan fontos témákba, mint a születésszabályozás és a lombikbébi program.
Ezzel ugyanis azt a személyével jogosan támasztott gyanút erősíti, miszerint teljességgel alkalmatlan pozíciójára.
Hogy lelkészként hogyan éli meg felelőssége súlyát, arról nem nagyon nyilatkozhatunk. Legbehatóbb vizsgálataink sem tudták bizonyítani, hogy az EMMI feje a lelkiismeret legapróbb szikrájával bírna.
Az ügy persze nem Baloggal kezdődött. A győri megyéspüspök augusztus 20-án tartott szentbeszéde indította el az újabb hitéleti lavinát, ami virulens fertőzés módjára a politikára is átterjedt.
Nem tudjuk biztosan, hogy a megyéspüspököt, Veres Andrást milyen indíttatás hajtotta a következő kijelentésre:
„A lombikbébiprogrammal az a probléma, hogy nem a férfi és a nő természetes kapcsolatában fogan meg az élet, ráadásul pluszmegfoganások is történnek mesterséges körülmények között.”
Erre volt képes tromfolni Balog minisztár miniszter, aki a meg nem született embriókat vette védelemébe.
Bele se merünk gondolni, hogy az említett embriók erről hogyan vélekednének…
Dilemmánkat a szexualitás és az egyház hozzáfűződő viszonya képezi. Hogy lehet az, hogy a „természetes út” hirtelen elfogadhatóvá vált a lombikprogram helyett, amikor előbbi elvileg tabu és bűnös élvezet az egyház retorikájában? Másfelől mit tudhat a gyerekvállalás következményeiről, vonzatairól, kihívásairól és felelősségéről egy olyan személy – légyen az bármilyen magas beosztásban – akinek elvileg „szakmai követelmény” részeként semmilyen képe nem lehet a fent említett problémáról?
És ami a legzavaróbb, milyen perverz indíttatás okán akar egy egyházi méltóság belépni bárki hálószobájába?
Fontos és köztudott tény, hogy vallás és politika együtt olyan koktélt alkot, amit nagyjából a nitroglicerin természetével hozhatunk párhuzamba. Instabil, robbanékony keverék. Nem véletlen, hogy a legfejlettebb országok minden ellenkező törekvés dacára módszeresen választják el a kettőt egymástól.
Nem világos továbbá, hogy abban az országban, ahol a népesség egyre nagyobb mértékben csökken köszönhetően az egészségügy áldatlan állapotának (példának kiváló okáért kórházi fertőzések), a tarthatatlan életkörülmények miatt történő elvándorlásnak, ott megoldást jelenthet-e beleszólni arra tökéletesen alkalmatlanul egy ilyen körültekintést és hozzáértést követelő ügybe beleszólni. Ezen az sem változtat, ha kotnyeleskedő az EMMI minisztere, vagy Győr megyéspüspöke.