USZÍTGATUNK, DE NEM KEZELÜNK

Nem idegen a hangulatkeltés sem az RMDSZ-től, sem az Erdélyi Magyar Néppárttól: amennyiben politikai tőkét kell kovácsolni, bármikor készek egy jót románozni, vagy éppenséggel lealkoholistázni a politikai ellenfeleket, vagy nem elítélni, ha valaki a csapatból a melegek ellen hangol, nem csitítani a romaellenességet.

Csakhogy az erdélyi magyar közösség jelenleg egy jóval nagyobb uszítási kampány áldozata. Mégpedig olyan rasszista uszításé, amelyről a kitalálói és alkalmazói azt mondják, nem rasszista, csak a magyar lakosság védelmét szolgálja. Ám mégis: a magyarországi kormányoldal tulajdonaiban levő lapok, televíziók, rádiók, netes oldalak szakadatlanul üvöltik az erdélyi magyarok fejébe is: migráns, migráns, migráns, gyilkolt, erőszakolt, molesztált, csinált mindent, amit csak el lehet képzelni. A ditrói eset jól mutatja, hogy bőrszínre ugrik az ugrásra hajlamos nép. Azt mondják, nem akarnak idegen kultúrát a falujukba, de nagy kérdés, hogy például az egyik atyafi, a történetesen katolikus pékmester pontosan miféle kultúrában is térne el manapság egy ditrói péktől – hacsak a gyűlölködők fejében nem pont a bőrszín jelenti a kultúrát.

Persze a fentieknek az olvasó valószínűleg mind tudatában van, minthogy annak is, hogy a lakosságot hazugságokkal, ügyes trükkökkel feltüzelni jóval egyszerűbb, mint az így keletkezett gyűlölethullámot megfékezni. Az RMDSZ – bocsánat, nincs jobb szó rá – sunnyogása az ügyben azonban egészen elképesztő.

Az eset ugyanis máris nemzetközi figyelmet kap, játszi könnyedséggel gyűrűzött át a román nyelvű és a magyarországi médiába, és talán csak idő kérdése az is, hogy ennél is távolabbra jusson. Ilyen körülmények között a gyergyóditróiak nagyon könnyen kerülhetnek két tűz közé: a gúny és a kritikátlan szolidaritás, a (többek között) a papjuk által felhergelt indulatok és a megvetés között. Ilyen körülmények között a közösség dacosan magára maradt.

AZ RMDSZ SAJÁT CSAPDÁJÁNAK SPIRÁLJÁBA KERÜLT

Első megszólalásában Puskás Elemér polgármester az ügy kapcsán utalgatott rá, hogy uszítják az embereket, de nyílt kritikát nem mert megfogalmazni azokkal szemben, akik ezért felelősek. Hogy is tehette volna, hiszen egyrészt saját pártját és annak legfőbb „jótéteményesét”, Orbán Viktort kellett volna okolnia. Másrészt meg szembe kellett volna szállnia a katolikus egyházzal, amely jól láthatóan simán megtűri, hogy egyik papja két vendégmunkás ellen uszítson. Ráadásul úgy, hogy kettejük közül az egyik maga is katolikus vallású, tehát éppenséggel az egyháznak feladata lenne megvédenie a támadásokkal szemben. Természetesen az egyház hallgatása sem új keletű, ha a saját, provinciális gondolkodású figurái elleni fellépésről van szó. A csíkszeredai Darvas-Kozma József plébános például évek óta uszít, zsidó összeesküvésről hadovál, és ezért semmiféle retorzió nem éri (sőt, tavaly magyar állami kitüntetést is kapott). Azt kell feltételeznünk, azért, mert maga az egyház sajnos ilyen papi közösségből épül fel, és kisebbségben vannak az elfogadás hirdetői.

De térjünk vissza az RMDSZ-hez: a legfőbb erdélyi magyar képviseleti szerv, amely mind helyi, mint megyei szinten kezében tartja az irányítást, az eset kibukása óta hallgat. Eredetileg ez a vélemény azzal a szándékkal íródott volna, hogy megindokoljam, miért szomorú, hogy Auschwitz felszabadításának 75. évfordulója kapcsán sem az RMDSZ, sem Kelemen Hunor elnök nem közölt egyetlen gondolatot sem. A többi erdélyi magyar pártról nincs is mit beszélni – az éppen kínkeservesen fuzionálni próbáló egyik minipárt elnöke nem hajlandó fiatalkori karlendítése miatt bocsánatot sem kérni, és nyugodt lélekkel hazudozik a gesztusról. Azonban, ha egy kisebbségi képviselet számára nem fontos a zsidó vagy a magyar zsidó közösséggel szolidaritást vállalni ezen a napon, az önmagában is tragikus.

És ennél sokkal tragikusabb, hogy már megint nem állnak oda az ártatlanul kipécézettek mellé. Most éppen olyanok mellé, akiket egy fél falu és egy pap ellenségeskedése elűzött a településről, ahol munkát vállaltak. Az RMDSZ elfogadja, hogy a budapesti gyűlöletcunami magával sodorja a közösséget?

Veszélyes játék ez, mert nem tudhatjuk, holnap, holnapután kit sodor még magával: romát, románt, zsidót, meleget… Az RMDSZ egy felhergelt közösség trónján ül, és bár kétségtelen, hogy a szövetség vezetői maguk nem osztják ezt a gyűlöletet – vagy tehetetlenek vele szemben, vagy úgy gondolják, már késő ezzel a sodorral szembeszállni. Bármelyik verzió is legyen igaz, jól mutatja, milyen tragikus helyzetbe jutottunk mára, és mekkora is a bizalmi szakadék a választók és az őket képviselők között. Egészen elképesztő, hogy a PLUS párt Hargita megyei szervezete az első, amely felszólalt az ügyben, elítélve a rasszista megnyilvánulásokat és kérve a megyei vezetést, legyenek szívesek tenni a dolgukat, és kövessenek el mindent a helyzet normalizálása érdekében.

Jelenleg azonban még nincs veszve a helyzet. A ditrói közösség egyik fele még mindig hajlik arra, hogy elfogadja a „jövevények” jelenlétét. Amennyiben viszont az ebben illetékesek lehetővé teszik, hogy a másik fele győzzön, úgy precedenst teremtünk a hasonló esetekre, és nem kétséges, hogy lesznek aktorok, akik egyre bátrabban és vehemensebben fogják az indulatokat szítani. Mint ilyen, a két Srí Lanka-i férfi mellett kiállni akár töréspont is lehet. Csak reménykedni tudok benne, hogy ezt a politikum is hamar belátja, különben sok minden értelmét veszítheti abból, ami a székelyek önrendelkezési törekvéseit illeti. Talán senki nem gondolja majd, hogy egy ilyen csoportra két másik kisebbséget rá lehetne bízni…

Update: az írás megjelenése után tudomásunkra jutott, hogy az RMDSZ közleményben reagált a történtekre, és azt írják, hogy: elfogadhatatlan mindennemű gyűlöletkeltés, ami más emberek vagy embercsoportok ellen irányul csupán a bőrük színe miatt.

Szerző: Kulcsár Árpád/plakatmagany.transindex.ro