Ily módon az unió sajnálatos módon immár nem értékközösség. Heinrich August Winkler, a berlini Humboldt Egyetem professzora azt mondja, ha komolyan vennék a Lisszaboni Szerződést, meg kellene vonni a tagsági jogokat a két országtól. Ám egy ilyen döntést csak egyhangúlag lehet meghozni, ily módon ez az eszköz nem több puszta fenyegetésnél. Ezért Brüsszelnek meg kell fontolnia, hogy a következő költségvetés meghatározásakor miként tud érvényt szerezni a kötelező normáknak. Viszont ha a németek nem lépnek, akkor a közösség előbb-utóbb lesüllyed egy puszta gazdasági szervezet szintjére.

A szakértő arra is rámutat, hogy ha Magyarország és Lengyelország túllép az Európai Bíróság ítéletein, az hadüzenettel érne fel az EU ellen. Ami a heves lengyel kirohanásokat illeti a bírálatok láttán, úgy véli, hogy azok leginkább a PiS-től indulnak ki. Ezzel szemben az ellenzék azt várja, hogy az unió tanúsítson szolidaritást a jogállam helyreállításának követelése ügyében, és hogy Brüsszel ne tegyen elvtelen engedményeket.

A történész kitért arra, hogy Berlinnek tiszteletben kell tartania a közép- és kelet-európai szövetségesek legitim érdekeit, ezért nem keletkezhet a baltiakban, a lengyelekben, a csehekben, a szlovákokban és másokban az a benyomás, hogy a fejük fölött bármiféle döntéseket hoz. Hiszen a régióban még jól emlékeznek a Hitler-Sztálin-paktumra. Ez nem azt jelenti, hogy nem kell jó viszonyra, párbeszédre törekedni Moszkvával. Csak nem lehet szó külön útról. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy a Krím megszállásával Putyin letért a közös biztonság, a béke és az együttműködés útjáról. Egészen más értékeket követ. (Neue Zürcher Zeitung) / nepszava.hu