A projektet azért indították el, hogy valós képet kaphassunk a vélt vagy kozmetikázott adatok helyett.

Múlt héten a COVID-osztályokról érkezett valóságot összesítette Svéd Tamás, a kamara titkára, új összefoglalójában pedig az intenzív osztályok kőkemény mindennapjait mutatja be a hozzájuk özönlő történetekből.

Mielőtt a szakember részletezné a pozitívumokat, a negatívumokat, feltárná a problémás helyzetet, leszögezi, hogy a járvány a sokszorosára növelte az alábbi alapállapotot a kórházakban:

• egy ágy attól még nem lesz intenzív terápiás ágy, mert betolják az intenzív osztály feliratú ajtó mögé
• szakképzett ápolókból már a járvány előtt is hiány volt
• az úgynevezett 'intermedier (állapotközi) osztályok, és a subintenzív osztályok már a járvány előtt is hiányoztak. Így az intenzív terápiát már nem, de intenzív ápolást még igénylő betegeket alig volt hova kiadni, ezért sokszor állapotromlás vagy halál lett a következmény.

Tehát a beérkezett történetcunamiból leszűrhető POZITÍVUMOK:

• Lélegeztetőgépek: valóban sok és többféle is van, az eddig használtak megfelelő minőségűek (ami éles cáfolata a lélegeztetőgépekkel kapcsolatos kritikák közül annak, amely szerint a beszerzett eszközök egy része nem alkalmas a feladat ellátására, ezzel pedig veszélybe sodorják a járvány elleni védekezést - a szerk).
• Intenzív terápiás eszközök: rendelkezésre állnak.
• Betegágy melletti monitorozás eszközei: többféle van.
• Enni és innivaló: elég mennyiség áll a dolgozók rendelkezésére.
• Bajtársiasság: több kórházban is önként jelentkeznek orvosok és ápolók segíteni, például betegeket ápolni, forgatni (a lélegeztetőgépen lévő betegeknél létfontosságú a test rendszeres forgatása).

Javítható NEGATÍVUMOK:

• Védőfelszerelések: a tavaszi helyzetnél jelentősen jobb, de nem tökéletes, igazság szerint ezekből világszerte hiány van. Több helyen is tovább hordják az egyszer használatos maszkokat vagy overállokat.
• Központi monitor- és videórendszerek: a frissen kialakított intenzív osztályok nem mindegyikében építették ki. Mivel a folyamatos ápolói jelenlét már számos helyen megoldhatatlan, még a kórtermekben is, fontos lenne a megfigyelő rendszerek kiépítése, vagy a kórtermi ajtók átláthatóvá tétele.
• Gyógyszerek, alkalmazott terápiák: országosan biztosított az elérhetőségük. Legkiegyensúlyozottabb a szteroid-terápia, de ebből is minimum négyféle adagolási mód szerepelt a visszajelzésekben. Az antivirális szerek és egyéb (plazma, interferon, interleukin gátlók) alkalmazását azonban leginkább elérhetőségük határozza meg. Országos protokoll nincs, csak a tavaszi, elavult. Remélhetőleg a többi, nem specifikus gyógyszer utánpótlása is egyenletes marad a betegszám emelkedésével, hiszen az antibiotikumra például hatalmas mennyiségben van szükség.

ÓRIÁSI PROBLÉMÁK:

• Nincs elég intenzív osztályos orvos és nővér: a hosszú ideig tartó intenzív terápiás képzést nem lehet pár nap vagy pár hét alatt elsajátítani. Az egyik megyei kórházban a járvány előtt a 20 ágyas intenzív osztályra csak 14 ágyra elegendő személyzet és felszerelés volt, így ennyivel üzemeltek. Azóta ugyanez a személyzet látja el a 40 ágyasra duzzasztott COVID-osztályt, valamint azt az új 12 intenzív ágyat, amelyen nem COVID-betegeket látnak el. Most pedig további 50 COVID-ágyas intenzív osztályt kell felállítaniuk az itt dolgozóknak!
• Az átvezénylések és a betegek elosztása nem egyenletes: a szakképzetlen ápolók száma egyrészt változó, másrészt hiteles források gyógyszercserékről, monitorok és gépek működtetésének hiányosságáról is szólnak.

Svéd Tamás szerint hozzáértő orvosok és szakápolók bevonása külföldről, vagy a járvánnyal már megküzdött országokból lenne elképzelhető, aminek az esélye a nullához közelít. A sebtében „átképzett” szakszemélyzetnél pedig fennáll a hibázás esélye. Az intenzív terápiához, a súlyos betegek látványához, a halálhoz nem szokott orvosoknál és ápolóknál óriási a teher, ami kiégéshez, összeroppanáshoz, pályaelhagyáshoz vezethet.

Ezért a MOK a következőket javasolja:

• az intenzív osztályos ágyak számának jelenleg kiépült szinten való befagyasztását
• a meglévő szakszemélyzet mellé továbbiak biztosításának megkísérlését racionális átvezénylésekkel  
• más szakterületekről orvosok, ápolók, akár önként jelentkező  orvostanhallgatók bevonása a betegmozgatásba, forgatásba, egyszerűbben megtanulható, felügyelet mellett végezhető feladatokba, mint az adminisztráció végzésére 
• a további intenzív terápiásnak szánt ágyak jelentős részén intermedier ellátó osztályok kialakítását
• a MOK által áprilisban elkészített etikai ajánlás bevetését minden potenciálisan túlterhelődő, COVID betegeket ellátó kórházban
• s végül, de messze nem utolsósorban: a kórházakra lebontott pontos adatokhoz való hozzájutást.

mfor.hu