Magyarország miniszterelnöke, miután azzal dicsekedett, hogy nem lettünk német tartomány, összegezte az általa vezetett ország gazdasági és politikai helyzetét. Tette ezt – többek között – azért is, mert hazánk jelenleg az utolsó helyen áll az EU-tagállamok sorában.

Orbán a napokban válságtanácskozást hívott össze, megismerve az első negyedéves GDP adatot, amely az utolsó helyre volt elég Európában. Mielőtt továbbmegyek a gondolatmenetben, kérem az olvasót, álljon meg egy pillanatra, és gondolkozzon el, milyen minőségű kormányzás folyhat ebben az országban, ha a miniszterelnököt május végén meglepik az első negyedéves adatok! A miniszterelnöknek legkésőbb február végén ismernie kellene a januári, március végén a februári stb. adatokat, ha már eddig nem tudta, hogy a gazdasági kormányzás adott logikája, amely a magyar hozzáadott érték folyamatos csökkenését eredményezi, versenyképtelenségbe taszítja az országot. Ezt tudván mindent tehetne, csak meglepődnie nem volna szabad a makro-adatokon.

A világ gyorsuló átalakulásban van elsősorban a termelés és az informatika összefonódásának eredményeként. Az ún. negyedik ipari forradalom nemcsak lehetővé teszi a gyártás robotizációját és az élőmunka kiváltását elsősorban és először a szalagmunkákban, hanem az informatika bevonásával összekapcsolhatóvá válnak és kommunikálni fognak tudni egymással hosszú ellátási láncok eddig elzárt részei, olcsóbbá és gyorsabbá válik egy autó, elektronikai termék stb. legyártása és kiszállítása. A Foxconn egyik kínai gyárából a napokban érkezett a hír, hogy egyik napról a másikra lecseréltek 60 ezer (!) embert robotokra, de ez csak a kezdet. E trendet az Európai Unió tagországai is követhetik, melynek jelenleg még tagja Magyarország.

Ilyen körülmények között még nagyobb versenyelőnyre tesznek szert azok a gazdaságok, amely nem bedolgozói vagy fizikai bérmunkára alapoznak (ami tipikusan hamarabb kiváltható robotokkal), hanem tőkekivitelre és magas hozzáadott értékű szellemi (mérnöki, programozói, társadalomszervezési, felsőoktatási, kutatás-fejlesztési, vállalkozói stb.) tudásra. Mindenre, amit Magyarországon visszaszorít az ostoba kormánypolitika. Egy konzervatívnak a fejlődésnek ez az iránya nem ad okot felhőtlen örömre (valamicske örömre persze igen, de ez most nem témám), ám ez nem jelenti azt, hogy figyelmen kívül szabadna hagynia a tagadhatatlan folyamatokat: ilyen körülmények között kell megtartani a humánum, a kultúra, és a civilizáció lehetőségeit. Ez a kormány azonban képtelen az utóbbira, mert nincs tudatában az előbbieknek. Teljesen idejétmúlt agressziója a reális folyamatok ellenében nem konzervatív, hanem korrupt, ostoba, reakciós, nemzetellenes delírium.

Magyarország sorsa (az EU pénztranszferein túl) olyan multik kezében van, amelyek éppen nagy volumenű robotizáció előtt állnak, és a gyártástechnológiákban további radikális átalakulások várhatók. A Volkswagen-csoport, a Mercedes, a  BMW, a Bosch mind olyan iparágakban dolgoznak, amelyek nem évtizedeken, hanem néhány éven belül hatalmas változásokon fognak átmenni, ezt követelik majd a beszállítóiktól is, és mivel kevesebb élőmunkára lesz szükségük, az ellátási láncuk nyereségességét kevésbé fogja meghatározni a helyi munkaerő ára (amely Magyarország versenyképességét ebben a pillanatban jelenti), sokkal inkább a helyi vásárlóerő nagysága (a logisztikai költségekkel kiigazítva).

Ha Magyarország - mivel tőkeexportja alig van, technológiai téren pedig ezen belül is elhanyagolható - első lépésben nem lesz versenyképes a nagy hozzáadott értékű termelés és szolgáltatások idevonzásában. Mert elmegy innen a tehetséges fiatalság túl nagy része és megroppannak az egyetemek, második lépésben pedig az adott multi elviszi a kapacitásait más országokba, mert az élőmunka alacsony ára nem lesz már akkora versenyképességi tényező, akkor az ország olyan válságba kerül, hogy az egy-két évtizeden belül (tehát nem a beláthatatlan jövőben!) akár megduplázhatja az EU-ban még elfogadható életszínvonal alatt élők számát! Ez egy abszolút reális forgatókönyv a mai trendek ismeretében. A mai trendek ismeretében, amelyeket nagyon nehéz lenne megfordítani, 2035 körül az ország relatív fejlettsége a Nyugattal való összehasonlításban visszaeshet az 1989-es szintre, rosszabb esetben az alá (!), és ha újra hitelfelvételi spirálba kerül is -- ami igen valószínű, tekintve, hogy már ma sem tudja fenntartani magát külföldi források nélkül --, akkor is 4-6 milliós pauperizálódó (elszegényedő) tömeggel kell majd számolnunk. Ez tragikus, főleg azért az, mert reális veszély.

Az informatikai forradalom és a robotizáció a kapitalizmus újabb lépése a fejlődésben, olyan paradigmaváltás, amely a fejlett nemzetek előnyeit bebiztosítja a fejlődő gazdaságokhoz képest, mert egyszerre vált ki egy adott minőségű munkaerőt és kényszeríti ki az emberi képességek további emelését. Ebből kimaradni - márpedig egy gyenge tudatállapotú és politikai rendszerű, gazdasági és oktatási hanyatlásban lévő ország, mint a mienk, csak kimaradni tud ebből - tragikus hatással lesz a nemzetünkre, mert már a mai bedolgozói státusára sem lesz szükség. Hazánk egyetlen előnye a földrajzi elhelyezkedése marad, de ez is csak akkor, ha megmarad az EU tagjának és az egységes piac versenyképessége növekedni fog (amit csak remélni lehet). Orosz bábállamként egy olyan ország vazallusaként, amelyik biztosan a vesztes oldalon lesz, ellenben abszolút leírjuk magunkat. Ha ezt a már megindult folyamatot az utolsó pillanatban még fel akarják tartóztatni, el kell küldeni a Fideszt és az inkompetens Orbán-kormányt 2020-ban.

Kollár Erzsébet,
a rendszerváltók lelkiismerete