Orbán és az egypártrendszer – Az Economist esettanulmánya
Akik vették fáradságot – és nem farokméregetésre használják a politikát – és odafigyeltek a Fidesz és első sorban Orbán Viktor pályafutására a kezdetektől, még emlékezhetnek rá, amikor 1998-ban az ellenzék azóta példátlan egységet alkotva kivonult a Parlamentből. „Úgy látszik, a Ház ellenzék nélkül is működik, talán nem lesznek olyan élvezetesek a viták, és elvesztünk néhány megfontolásra érdemes érvet is.”
Ahogy erre nem sokkal később Hofi felhívta a figyelmet, „Annak idején ezt gondolta Rákosi elvtárs is”. Máig kevesen hajlandók szembenézni annak tényével, hogy Orbán Viktor két valami soha nem volt, liberális és demokrata. Bár e körülmény vitatott volta sem változtat a végkifejleten, melyet napjainkban vagyunk kénytelenek elviselni. Jelesül, hogy a máig tisztázatlan körülmények közt megválasztott kétharmad lényegében maga az egypártrendszer.
Ismét Hofival kell szólnunk, amikor be kell látnunk, hogy Magyarország az a bordély, amelyben nem a kurvákat cseréltük le, hanem a bútorokat. Hogy ma kereszténydemokráciának hívjuk, nem kommunizmusnak, az csupán esztétikai változás, a gyakorlat ugyanaz. Igaz ez utóbbi messze nem olyan profi, mint anno. A kommunizmus és a szocializmus képviselői legalább igyekeztek úgy tenni, hogy a nép ne akarja felkoncolni őket. Többé-kevésbé sikeresen.
A demokráciákat fenyegető új típusú, belső veszélyforrásokról szól a nemzetközi/brit Economist eheti nyomtatott száma. A szám vezércikkének második bekezdése már azzal a felütéssel kezd: „Vegyük Magyarországot”, majd pedig pár lappal később egy külön cikk részletesen is foglalkozik a magyarországi fejleményekkel.
Magyarország példája azért érdekes a befolyásos lap szerkesztősége szerint, mert a Fidesz itt a parlamenti többséget használta fel arra, hogy elfoglalja a szabályzó hatóságokat, leuralja az üzleti életet, irányítsa a bíróságokat, felvásárolja a sajtót és manipulálja a választási szabályokat. Tehát: korrumpálja a demokráciát.
Ehhez pedig Orbán Viktornak nem kell megszegnie a törvényeket, mivel a parlament tetszése szerint megváltoztatja a szükséges jogszabályokat.
Formáját tekintve Magyarország egy virágzó demokrácia, lelkében viszont egypárti állam
– írja a lap, amely szerint hasonló erők működnek Lengyelországban, illetve felbukkantak már az Egyesült Államokban és Nagy-Britanniában is, ahol még nincs szó egypártrendszerről, de a hanyatlás jelei már megjelentek. Ahol pedig a rohadás egyszer megjelenik, ott nagyon nehéz megállítani. /444/
Az Economist borúlátó következtetése Václav Havelt idézi. Ma Boris Johnsonok és Donald Trumpok csak azért ülhetnek vezetői székbe, mert Orbán Viktor pusztításában meglátták a lehetőséget. Ugyanakkor a valódi demokráciák önvédelmi rendszere is aktiválódni látszik, méghozzá időb
