A közép-európai nemzeti populizmus komoly veszélyt jelent az EU-ra, mélyíti a régen megnyílt szakadékokat, és gyengíti a támogatást, amelyet a térség lakossága nyújt az uniónak – írja a cikk. Az európai választáson megerősödtek a populista pártok, amelyek népszerűsége eltérő, de különösen erős a nemzeti populisták által vezetett Lengyelországban és Magyarországon, ahol radikálisan gyengült a jogállamiság helyzete. Az EU-nak is lenne feladata bőven.

Az ilyen nemzeti populizmus lételeme a külső és belső ellenségek elleni permanens harc. Ám az említett két ország ebben nincs egyedül: hasonló úton jár Csehország és Szlovákia vezetése is. Közép-Európa azzal emelkedik ki, hogy ez a nemzeti populizmus látványosan átömlött a kormányzati politikába.

Számos oka van annak, hogy Lengyelországban és Magyarországon érvényre jutott a nemzeti populizmus, egyebek között sok társadalmi, gazdasági és politikai tényező szerencsétlen egybeesése. De a V4 államokban annak is szerepe volt, hogy ott továbbra is él és népszerű az etnikai nacionalizmus és számos különböző fóbia.

A megállapítás alátámasztására a cikk több felmérést idéz, majd rámutat: különösen nagy szakadék tátong a közép-kelet-európai államok és az EU többi része között a menekültekkel és ezen belül is a muszlim menekültekkel szembeni magatartásban. Ebben pedig a V4 államok jelentősen eltérnek a románoktól, horvátoktól és a bolgároktól.  De a négy államból háromban – Csehország a kivétel – igen erős a homofóbia is. Ugyanakkor Csehországban szemlélik a leginkább szkeptikusan az EU-t. Lengyelország a legvallásosabb és legkonzervatívabb az EU-ban, noha a felmérések azt mutatják, hogy a lakosság egyre nagyobb mértékben szekuláris: a liberálisok és a baloldal ezt mutatja fel receptként az etnikai alapú nacionalizmus felemelkedése ellen. Ezzel szemben a magyarok jóval kevésbé vallásosak, ám Orbán Viktor népszerűsége mégis kitart.

A nemzeti populizmus e kulturális háttere a V4 államokban vélhetően önmagában is befolyásolhatja, hogy az ottani állampolgárok mennyire azonosulnak az EU-val. Ám amikor mindemellett a közép-európai populisták a nemzeti egység és hagyományok védelmezőiként prezentálják magukat, akkor a politikai vezetés nagy valószínűséggel bátorítja az általános kulturális Európa-szkepticizmust. Erre a cikk a lengyel választási kampányból hozott fel példákat, majd rámutatott: az utóbbi évek felmérései ezekben az országokban kimutatták, hogy a térség polgárai Nyugat-Európát máris az LMBTQ-emberek, a muszlimok, feministák és környezetvédők világával asszociálják. Nem véletlen, hogy a V4 államokban jelentősen megnőtt az idegenek és a kisebbségek tagjai elleni gyűlölet-bűncselekmények száma, és hogy ezek gyakran nem indítják cselekvésre az állami szerveket.  

A közép-európai populisták etnikai nacionalizmusa szembemegy az EU civil nemzeti identitásra vonatkozó eszméjével, amely a jogállamiság, valamint az egyének és kisebbségek jogainak védelmén nyugszik. E téren már voltak összecsapások a felek között, de még a nemzeti kleptokráciánál és nepotizmusnál is sokkal nagyobb kihívás az, hogy a nacionalista populisták rátették a kezüket az igazságszolgáltatásra, és ezzel aláássák a jogállamiságot. Közép-Európában, így Orbán és Kaczynski esetében a gyökerek mélyek: az intézmények lerombolása egyenesen a két vezető nemzetvíziójából ered: a nemzetet saját akarattal rendelkező emberi lénynek tekintik, amely akaratot a kormányzó párt fejezi ki, és nem korlátozza ebben a jog uralma.   

Az Európai Uniónak és tagállamainak sürgősen fel kell ismerni, hogy az – etnikai és civil – nemzeti identitások karaktere döntő jelentőségű az európai demokráciák és a jogállamiság alakulása szempontjából, és tennie kell a befogadó, állampolgári identitás előmozdítása érdekében.

Biztosítani kell az egyének és a kisebbségek jogainak védelmét az állampolgári képzés, az integráció támogatásával, diszkrimináció-ellenes programokkal, és a gyűlölet-bűncselekmények minden formája elleni folyamatos harccal

– szögezi le a szerző. 

hirklikk.hu