h i r d e t é s

Orbán szégyenkezik a stadionok miatt?

Olvasási idő
1perc
Eddig olvastam
a- a+

Orbán szégyenkezik a stadionok miatt?

2017. augusztus 18. - 08:57

„A stadiont nem a futballistáknak építjük, hanem az embereknek.”

Kezdte Orbán Viktor a Blikk Xnews rovatának adott interjúját. Igaz, az emberek stadion iránti igényét a látogatottság szempontjából (valamiért tücsökciripelést hallunk) sokszorosan túlteljesítette a kormány.

Hogy ezzel az emberek mennyire járnak jól azt annak tükrében érdemes szemlélni, hogy ez a pazarlás honnan von el, fontos forrásokat. A rothadó egészég-, oktatás- és a Polt Péter regnálása alatt éberkómába kényszerített igazságügy egyértelműen jelzi, hogy jobb helye is lenne a pénznek, mint egy, a legnagyobb kormányzati szponzoráció dacára is gyatra sportág működtetése.

A Magyarországon a kormány által kielégítőnek tartott életszínvonal nem több, mint alamizsna olyan az ételen és (jó esetben) a számlák fizetésén kívül olyan apróságokat mint gyógyszerek, vagy épp komolyabb műtétek végrehajtása hosszú évekre határozza meg a háztartás költségvetését.

Nem kell megerőltetnünk magunkat, hogy elképzeljük, milyen az, amikor az ember azzal szembesül, hogy egy rutinműtétre is heteket, hónapokat kell várnia, és amikor végre esélye nyílik a gyógyulásra, a kórházba lépve komoly kételyei támadnak arra nézve, hogy vajon élve elhagyja valaha is az intézményt.

Orbán azon kijelentése, hogy Magyarországnak komoly szégyenkeznivalója van a környező országok teljesítményéhez képest, meglehetősen üres. Abban igazat kell adnunk neki, hogy az egykor lenézett szomszédaink ma már fényévekkel hagytak le minket a fejlődés tekintetében, de a futball semmiképpen nem kap olyan fontos szerepet, mint az éhezés és a gyermekéhezés felszámolására fordított erőfeszítések, a korszerű oktatás fejlesztése és az igazságügy kiemelt korrupció elleni lépései.

Részben ettől függetlenül lenne miért szégyenkeznie Orbánnak. A lassan egy évtizede tartó, uszító politikája által megosztott népet egymás ellen kijátszva olyan szakadékot okozott, amit nem valószínű, hogy valaha is újra össze lehet illeszteni.

Lényegében két részre szakadtunk. Kormánypártiakra és azokra, akik lényegében már nem képezik részét az országnak. A kérdés már csak annyi, hogy milyen sorsot szán azoknak, akik nem kívánnak az ő stadionjában lesni a gyatra cirkuszt?