Nem, épp ellenkezőleg, a versengés iránti vágy csak eszköz egy ilyen terv végrehajtásához.

És a nép eszi. A sport minőségétől függetlenül is. Elég csak a labdarúgó EB-re gondolni, ahova valamely véletlen folytán a magyar válogatottat is sikerült bezsúfolni. Hogy nem estek ki az első fordulókban az sokkal inkább volt köszönhető az ellenfelek stratégiájának, mint játékosaink képességeinek. Egy bokszzsák mindig jól jön. És minél később ejtik ki, annál biztosabb, hogy egy keményebb ellenfelet megúsznak. A nép pedig gondolkodás nélkül elhiszi, hogy egyébként kutyaütő focistái isteni sugallatra a labda virtuózai lettek.

Bárhogy is, nem ez az első eset, amikor a szavazók rövidlátását megpróbálta kihasználni a politika. Igaz, az olimpiai ábrándok szertefoszlottak, még Orbán Ráhel is meggyászolta, végső soron aligha bánták, hogy füstbe ment a terv.

Egy ilyen vállalkozás költségei ugyanis rendre elszállnak, és a nép újabban nem fizetőképességéről ismert.

Hogy mire és hogyan mennek a tao-pénzek, azt pedig az állam igyekszik eltitkolni.

Vannak még ezen felül a kiemelt sportágak, amelyek rendszeres és jelentős támogatást kapnak a központi költségvetésből, jó előre kiszámíthatóan. 16 ilyennel indult a rendszer, 2020-ig összesen 135 milliárd forintot garantált nekik a kormány. A cél, hogy minél sikeresebben szerepeljenek az olimpián.

És ha még ez sem lenne elég, a kormány időnként, különösen év vége felé, a nagy pénzszórásban úgy dönt, hogy sportra még ad egy rakás pénzt. 2016 végén is ez történt. /444/

Hogy mire? Többek közt természetesen arra az olimpiára hivatkozva, aminek pályázatát aztán – meglátva a politikai lehetőséget a kezdeményezésben – a Momentum Mozgalom, gátolt meg. Persze, hogy mire költötték ezeket a pénzeket, az EMMI igyekezett gondosan elhallgatni.

Az Emmi, mintha nem közpénzekről lenne szó, nem akarta ezeket kiadni, végül a bíróság mondta ki, hogy márpedig ezek közérdekű adatok.

(Pont az ilyen perek kötnek majd ki a kormány által áterőltetett közigazgatási bíróságokon. Csak bízni lehet abban, hogy ők is úgy ítélik majd meg, hogy ha egy minisztérium támogatást ad valakinek, akkor ne hallgathassa el, hogy mire.)

A kiutalások vehemens része természetesen a Magyar Labdarúgó Szövetségnél kötött ki. Tudjuk be hiábavaló rögeszmének, a többi tétel sokkal érdekesebb:

Nagyon sok tételt úgy címkéztek fel, hogy az a „2024. évi olimpiai pályázathoz kapcsolódó sportszakmai és sportlétesítmény-fejlesztési támogatás”.

Így kapott

• 735 millió forintot a Magyar Kerékpáros Szövetség
• 571+11 millió forintot a Magyar Íjász Szövetség
• 350+247 millió forintot a Magyar Triatlon Szövetség
• 454+25 millió forintot a Magyar Rögbi Szövetség
• 433 millió forintot a Magyar Lovassport Szövetség
• 232 millió forintot a Magyar Golf Szövetség
• 202 millió forintot a Magyar Súlyemelő Szövetség
• 195+40 millió forintot a Magyar Tollaslabda Szövetség
• 161+10 millió forintot a Magyar Vitorlás Szövetség
• 150 millió forintot a Magyar Szinkronúszó Szövetség
• 70+61 millió forintot a Magyar Taekwondo Szövetség
• 60+10 millió forintot a Magyar Karate Szövetség
• 66 millió forintot a Magyar Szörf Szövetség
• 66 millió forintot a Magyar Edzők Társasága
• 41 millió forintot a Magyar Műugró Szakszövetség
• 7+3 millió forintot a Magyar Gyeplabda Szövetség

Erről felsorolásszerűen lehetett tudni, de arról nem, hogy mi van a számok mögött. Különösen érdekes úgy, hogy a szerződések aláírása után két hónappal Budapest visszalépett az olimpiai pályázattól, amire hivatkozva kiosztották a támogatásokat.

Mindezek tükrében nehéz nem arra gondolni, hogy az érintett sportágak illetékesei fölöslegesen nyeltek le ekkora – hasznosabban is elkölthető – összegeket.