Karim Maszimov kazah miniszterelnök júniusi kijelentése szerint Kazahsztán célja az olajkitermelés növelése 74 millió tonnáról 75 millió tonnára. A nyersolaj exportjára berendezkedett kazah gazdaságra mostanság rossz idők járnak. 2016 első öt havában az olajexport mintegy harmadával esett vissza az előző év azonos időszakához viszonyítva. Elkerülhetetlennek látszik, hogy népszerűtlen intézkedéseket hozzanak. Az 1991 után beígért, olajiparra alapozott kazah tervek megroppanni látszanak.

Az 1990-es években a kazah vezetés megalapozatlan ígéreteket fogalmazott meg az olajipar perspektíváit illetően. Úgy terveztek, az olajkitermelés 2010-re akár 200-250 millió tonna/év is lehet. A 2003-as olajipari koncepció már ennél szerényebb, de így is túlzottan ambíciózus tervekkel számolt, 2009-ig 92 millió, 2012-re 140 millió tonna olajjal. Két olajvezeték építését is betervezték, Aktauból Bakuba (csatlakozva a Baku-Tbiliszi-Dzsejhán vezetékhez) és Kínába (illetve Türkmenisztánon át Iránba).

Van olyan verzió is, hogy az 1990-es években megfogalmazott nagy kazah tervek eleve blöffként készültek. A céljuk valójában az volt, hogy a szinte kimeríthetetlen olajforrások belengetésével külföldi befektetéseket vonzzanak az országba, és ezáltal garanciákat nyerjenek a politikai stabilitásra. A vezető kazah geológusok (Ajtmuhammed Abdulin, Edgar Vocalevszkij) már akkor figyelmeztettek, hogy a kormány tervei irreálisak: az ország kapacitása körülbelül 70 millió tonna/év.

1991-ben Kazahsztán még a harmadik legnagyobb olajtermelő szovjet köztársaság volt Oroszország és Azerbajdzsán után (mindössze 26,6 millió tonnás kitermeléssel). Akkoriban kezdődött a Kaszpi menti lelőhelyek kiaknázása. Az 1990-es évek az olajkitermelésben is visszaesést okoztak: az 1991-es szintet csak 1999-ben sikerült elérni. A kazah olajipar így is sérülékeny maradt, mert zömmel egy-két lelőhelyre támaszkodott (Uzeny, Karazsanbasz, Tengiz). Az ország gazdaságát a 2000-es évek olajárrobbanása mentette meg. Csak 1999 és 2001 között megháromszorozodótt az olaj ára.

Megérkezett Kazahsztánba, Tengizbe az amerikai Chevron vállalat is, befektetésekkel, technológiával. A kazah hatalom a maga sikereként értékelte ezt a fejleményt, bár a Chevron kazahsztáni ambíciói még a szovjet időkre nyúlnak vissza, már Gorbacsov idején megindultak a tárgyalások a befektetésről. Az amerikaik ráadásul jórészt csak ráültek arra az infrastruktúra, amit még a szovjet korszakban alapoztak meg.

A kazahsztáni olaj kitermelése sok esetben meg sem éri, csak 100 dolláros olajár felett. Az is kiderült, hogy a Kaszpi térsége nem olyan gazdag olajban, mint azt várták. Nem úgy alakultak tehát a dolgok, mint azt eltervezték.

A kazah olajipar zászlóshajója, Tengiz még a szovjet időkben került feltárásra, és az amerikai Chevron aknázza ki. Kazahsztánnak ideje áttekinteni a remélt olajkincsre alapozott gazdaságpolitikáját, az országnak gazdasági és szociális modernizációra lenne szüksége, melyet, meglehet,  már egy új hatalom fog végrehajtani.

oroszvilag.hu