A három történet időrendje nagyon eltérő. Mintha 10 évenként egyszer történne valami ilyesmi. Az egyik következményeit ma éljük, a másikét 32 éve.

A legutóbbi titok május végén keletkezett. Az önmagát több mint 10 éve az adócsökkentés kormányának nevező kabinet gigantikus adóemelést jelentett be. Pár hónappal azután, hogy többi között az adócsökkentés folytatásának ideájával még választást nyert a Fidesz kétharmados arányban. Az adócunami mértéke még a teljesen függetlennek tekinthető gazdasági szakértőket is sokkolta. Az Erste Bank elemzője egyenesen úgy vélte, hogy az adóemelés kétszerese a szükségesnek.

A kormányzat már korábban jelezte, hogy ragaszkodik az idei évi GDP arányosan 4,9 százalékos, jövőre pedig 3,5 százalékos államháztartási hiánycél eléréséhez. A frissen bejelentett csomag mérete pedig mind 2022-ben, mind 2023-ban bőven meghaladja majd a 2000 milliárd forintot, ami több, mint 3 százaléka az éves várható GDP-nek. Szerintünk az idénre a fele is elég lett volna.

És a szükségesnél kétszer nagyobb adóemeléssel egyáltalán nem ért véget a kormány habzsi-dőzsi kampánya, pont akkor, amikor az ukrajnai háború miatt elszabadult infláció miatt az európai kormányok többsége erőteljes adócsökkentésekkel igyekszik segíteni az embereken. Következett a katások többségének kipusztítása, majd a rezsicsökkentés egy részének likvidálása. Ez utóbbi kifejezetten izgalmas, hiszen az év eleji választási kampányban egyrészt külön ígéret volt ennek a vívmánynak a megvédése, másrészt az adóemelések májusi bejelentésekor Orbán Viktor az intézkedés szükségességét épp a rezsi megvédésével indokolta.

A rezsit megvédjük, az extraprofitot elvonjuk!

A május 25-i Orbán ígéret még két hónapig sem élt. Július 21-én megszületett a rezsicsökkentés erőteljes csökkentése, ami drámai változásokat indított a társadalomban. Az már most látszik, hogy az ingatlanpiacot teljesen átformálja a rezsiárak emelkedése. Olyan hipergazdagok is lépnek, mint a Korda házaspár. Balázs Klári elmondta, a Korda-villa eladásának az egyik oka, hogy 3 és fél millió forint lenne csak a gáz ára, ha megtartanák legendás épületüket. Hogy mégis miért is kezdett ilyen méretű gyűjtögetésbe az Orbán kormány, ez ügyben csak találgathatunk. A költségvetés számai, ahogy várható volt, immár szépen alakulnak. Júliusban végre pozitív eredményt ért el az államháztartás.

Hogy mi lehet a költségvetés bevételeinek eltúlzott növelése mögött, arra nyolc nappal ezelőtt érkezett egy olyan jel, ami már betudható válaszkának.

Előzetes, nem kötelező érvényű megállapodást kötött a 4iG Nyrt., a Magyar Állam képviseletében a Corvinus Zrt., valamint a Vodafone Europe BV a Vodafone Magyarország Távközlési Zrt. százszázalékos részvénycsomagjának adásvételéről. A tervezett akvizícióval a 4iG Nyrt. 51, a Magyar Állam 49 százalékos tulajdont szerezhet a második legnagyobb hazai távközlési vállalatban. A tranzakció értéke 715 milliárd forint – közölte a 4iG. Ez azt jelenti, hogy Orbán a plusz bevételekből tovább akarja növelni a kormány és a fideszes oligarchák gazdasági hatalmát, kerül, amibe kerül. És a pénz nem számít, legalábbis ez derül ki Raskó György volt földművelésügyi államtitkár információja alapján. A közgazdász felhívta egy Vodefone tulajdonos londoni barátját, aki elmondta, nem kényszerítették őket az eladásra Orbánék.

Az ajánlott ár volt olyan magas, hogy nem lehetett visszautasítani. Szerinte 10 év múlva sem adtak volna ennyit érte, így hát kaptak az alkalmon.

Orbán Viktor második nagy titkát 2016 február 17-e óta próbálják megfejtegetni az érdeklődők. Ebben az évben történt, hogy a miniszterelnök Moszkvába utazott és váratlanul aláírta a Paks 2 szerződést. Korábban senki nem tudott arról, hogy egy ilyen nagy volumenű döntés születik majd. A kormányfő maga is az évszázad üzletének nevezte a paksi bővítést. Történt ez úgy, hogy 2013 január 31-i moszkvai látogatásán Orbán Viktor még maga is arról beszélt, hogy Paks 2-re nemzetközi pályázatot írnak ki. Ez különös módon soha nem történt meg, annak ellenére, hogy egy fél államtitkárság dolgozott sok pénzért évekig a nemzetközi pályázat kiírásán.

Orbán orosz barátkozásáért személyesen is sokat fizetett. Elveszítette több évtizedes barátját, Simicska Lajost, aki a miniszterelnök moszkvai Roszatom üzleteivel indokolta eltávolodásukat. A szakítás durvára sikeredett, hiszen az egykori legfontosabb barát obszcén szavakkal illette Orbán Viktort.

Aztán jött az ukrán háború és most már önmagát is meg kellett tagadnia Orbán Viktornak. 2008-ban, amikor éppen Grúziát támadta meg Putyin, a kormányfő még olyan álláspontot képviselt, ami ma már tilos egy fideszesenek.

A közép európai népeknek kötelessége, amikor független országot ér katonai agresszió, egyértelműen és világosan beszélni. Szerintem bennünket magyarokat 56 miatt különösképpen terhel ez a kötelesség. Ezért amikor egy független államot, az oroszok katonai agresszióval megtámadnak, akkor nekünk világosan, egyenesen és helyes erkölcsi alapállást elfoglalva érdemes megszólalni.

Orbán ekkor még a nyugatot azért ítéli el, hogy az 56 és a 68-as szovjet támadáskor nem léptek fel kellő súllyal az agresszorral szemben. Ma már ugyanakkor tilos egy fideszesnek az ukrajnai háború kapcsán egyáltalán csak visszaemlékeznie 56-ra. A helyzet odáig fajult, hogy egy friss felmérés szerint a kormánypárti szavazóknak csak 3 százaléka tartja felelősnek Oroszországot az ukrajnai háborúért, a többség egyértelműen az Egyesült Államokat okolja.

További csapás, hogy Orbán Viktor eddigi legnagyobb külpolitikai sikerének tartott, mondott V4 szövetség a szakadékba hullott. A Visegrádi Négyek most a nagy baj idején még egy jó szóra sem méltatják egymást. A több évszázados lengyel-magyar barátság úgyszintén mélypontra került. Vajon milyen érdek tartja Orbán Viktort Putyin mellett úgy, hogy az Európai Unió csúcstalálkozóján volt, aki egyszerűen az orosz elnök bábjának nevezte.

Orbán Viktor harmadik nagy titkát a rendszerváltás óta szemlélhetjük. A fideszes vezetők mindmáig egyik legfontosabb retorikai eleme a kommunistázás. Napi szinten mondja ezt Szijjártó Péter vagy Kövér László kritikusaikra. Ennek ellenére egyedül Magyarországon mindmáig titkos az ügynöklista. Vajon miért? Már csak a formál logika szerint is egy ilyen névsor eltitkolása kizárólag a hatalom érdeke lehet. És valóban, a mai vezetésben mindmáig vannak olyan személyek, akik magas beosztást töltöttek be már a kommunizmus idején is. Elég csak Schmitt Pálra, Boros Péterre vagy Pintér Sándorra gondolni. Olyan helyeken dolgoztak, ahol ellenzékiként, vagy független értelmiségiként lehetetlen lett volna. A nagy titok, hogy miért nem tudhatják meg még 2022-ben sem az emberek, 32 évvel a rendszerváltás után, hogy kiknek köszönhették annak idején nagy mértékben az egykori diktatúrát? (Piac&Profit)