A rendellenesség neve egy XIX. századi francia neurológustól, Georges Gilles de la Tourette-től származik, aki a betegséget elsőként írta le.

Legtöbbször gyermek- vagy fiatalkorban, jellemzően 21 éves kor előtt kezdődik, előfordulása fiúk körében lényegesen gyakoribb.

A kiváltó okot egyelőre nem ismert. Az eddigi kutatások eredményei arra utalnak, hogy bizonyos agyi neurotranszmitterek (az idegsejtek kommunikációját biztosító ingerület átvivő anyagok) zavara okozza a bajt. Ezek közül legtöbben a dopamint, a szerotonint és a noradrenalint teszik felelőssé a kórkép kialakulásáért. A kutatások eredményei egyre inkább bizonyítják, hogy a Tourette-szindróma kialakulásában öröklődő tényezőknek is szerepük van. Maga a betegség nem, de az arra való hajlam átörökítődhet generációról generációra. A betegek családtagjainál gyakrabban fordul elő enyhe tic vagy kényszeres viselkedés, esetleg figyelemzavar.

A Tourette-szindrómában szenvedő betegek tünetei nagyon széles palettán mozognak. A kényszermozgások (motoros tic-ek) és a hangadások (vokális tic-ek) lehetnek nagyon súlyosak vagy enyhébbek, egyszerűek vagy komplexek.

Legtöbbször motoros tic-kel indul a betegség, melyek közül leggyakoribbak az arcizmokat érintő kényszermozgások, melyek pislogásban, fintorgásban, hunyorgásban, a szemhéj, a szemöldök, vagy a száj megrándulásában illetve a fej rángásában nyilvánulnak meg. Emellett a vállrángás és a végtagok hajlító mozgása is gyakran jelentkezik. Súlyosabb esetekben az egész test hajlítgatása, vagy tömeges hiperkinézisek (mozgásviharok) is jelentkezhet.

Előfordul, hogy a Tourette-szindrómás beteg szükségtelenül, szinte megszállottan ismételget bizonyos cselekvéseket. 

A Tourette-szindrómában szenvedő betegek társaságban gyakran kifejezetten szoronganak.

A kényszergondolatok és a kényszercselekvések is gyakoriak ezeknél a betegeknél. A kényszercselekvések jellemzően rendrakással, mások irányításának kényszerével függenek össze, de előfordul, hogy tiltott dolgokra, például vészjelzők megnyomására, tárgyak széttörésére, gyorshajtásra érez a beteg csillapíthatatlan kedvet.

Tipikus jelenség a "tökéletességre törekvés" is. Bizonyos cselekedeteiket addig ismétlik, amíg azt tökéletesnek nem ítélik. Részben ebből fakadnak a gyermekek iskolai problémái is, hiszen sokszor egy betű vagy szám "tökéletes" leírása is nagyon hosszú időt vesz igénybe.

(Dr. Debreczeni Anikó, általános orvos - webbeteg.hu)

Van csak el van szállva önmaga vélt nagyságától...