A kormányfőnek régen kellett már szóba állni azokkal, akiknek a nyakába akarta tenni az internetadót, akik szocializációja túl van a „vezér és alattvaló” kettősén. Sok a probléma a millenniumi generációval, de az a javukra legyen írva, hogy nem lehet már csak úgy oda állítani őket a szőnyeg szélére. Nincsenek beszarva, ha a földes úr raportra rendeli őket.

Mennyivel természetesebben mozog a miniszerelnök az ötven pluszosok, a nyugdíjasok körében! 

Szinte kivirágzik, amikor a sok Manyika meg Ica néni rajongva körülveszi, ő pedig oszt, megáld, megnyugtat, megvéd. Nem csak most, hanem mindörökké.

Elképesztő látni azt az esetlenséget, ahogy a kormányfő a fiatalok között mozog. Nem áll jól neki, még egy félperces videóban is átjön, 

hogy idegen, kényelmetlen számára ez a szerep, hiszen amit nem ismerünk, attól félünk és pontosan tudja, hogy az ő szavazói között fiatalokat nagyítóval sem találni.Persze most az „övéi” között mondta el, amit el kell mondani, de még a megrendezettség mögül is átjött, hogy a kormányfő és a „kedves hallgatóság” (persze mind derék hazafi, aki nem azért akar politikus lenni, mert akkor lesz hegyes orrú cipő, slim fit gatya és befolyás, hanem a haza jobbításáért) fényévnyi és áthidalhatatlan a távolság. Anno a „hahó fészbokosok” sem volt egy szerencsés mondat, ott is látszott, hogy Orbán Viktor menthetetlenül ott ragadt a huszadik században, bár nem csak a technológiát, hanem a gondolkodásmódját tekintve is. Nem tud mit kezdeni a fiatalokkal, nem ismeri a nyelvezetüket, a gondolkodásmódjukat, nem főleg képtelen nekik megbocsátani, hogy nem csak lefelé és fölfelé tudnak nézni félelemmel teljes rajongással, hanem előre is. Nem tudja megbocsátani nekik, hogy amelyik tud két szót angolul és össze bír rakni egy kis pénzt repülőjegyre, az elmegy innen a már ismert okok miatt. S miközben a szabadságról papolt a jó meleg akolban, a rendőrség éppen fiatalokat büntetett meg azért, mert életek a szabadságukkal.

Nekünk csak azokra a nyugdíjasokra van szükségünk, akiket meg lehet bolondítani egy Erzsébet-utalvánnyal, akik utcára mennek értünk és ha kell savazással fenyegetőznek, ha kell, bátran használják az esernyőjüket is.

Mennyivel könnyebben találja meg a hangot a két felestől már jóságosan kokettáló kukásemberrel, egyszemélyes szimfóniát ad elő a magyar néplélek húrjain! Mert vitathatatlan, hogy a magyar néplélek nagy ismerője, senki ilyen pontosan fel nem térképezte, meg nem ismerte azt, nem érzi ösztönösen, hogy voltaképpen „mi a magyar”. S gátlástalanul ki is használja ezt a tudást, a nép ellen fordítja, hússzú évekre eltorzítva és megnyomorítva a kollektív tudatot.

Forrás: reflexma.blog.hu