Az ENSZ nemrégiben megrendezett glasgow-i klíma-csúcstalálkozóját előzetesen úgy harangozták be, mint amely az „utolsó esély” a „klímakatasztrófa” leküzdésére és az „emberiség megmentésére”. Sokakhoz hasonlóan John Kerry amerikai klímanagykövet pedig arra figyelmeztetett, hogy már csak kilenc évünk maradt arra, hogy elkerüljük a „katasztrofális” globális felmelegedés legsúlyosabb hatásait.

Szinte az eddigi összes klímacsúcsot előzetesen „utolsó esélynek” állítottak be. A mesterséges határidők kijelölése az egyik leggyakoribb környezetvédelmi taktika, amit a figyelem felkeltése érdekében szoktak bevetni. Az elmúlt fél évszázadban folyamatosan az hangzott el, hogy alig maradt időnk megakadályozni a klímaváltozás súlyos hatásait. Ez az üzenet különös káros, ami pánikszerű, nem megfelelő intézkedésekhez vezet.

Nukleáris holokauszt?

Két évvel ezelőtt Károly walesi herceg azt jelentette be, hogy csak 18 hónapunk maradt a klímaváltozás kezelésére. Nem ez volt az első eset, amikor ilyen határidőket jelölt ki. Tíz évvel korábban azt mondta egy nyilvános fórumon, hogy „számításai szerint csak 96 hónapunk maradt a világ megmentésére”.

2004-BEN AZ EGYIK NAGYOBB BRIT NAPILAP AZT ÍRTA, HOGY DRASZTIKUS INTÉZKEDÉSEK NÉLKÜL A KLÍMAVÁLTOZÁS 2020-RA EL FOGJA PUSZTÍTANI A CIVILIZÁCIÓT.

A lap úgy fogalmazott, hogy a nagyobb európai városokat a tenger megemelkedő vízszintje el fogja önteni, valamint Nagy-Britanniában „szibériai” éghajlat alakul majd ki. Továbbá a súlyos szárazságok és az éhezés széleskörű zavargásokhoz, nukleáris háborúhoz fog vezetni. 

1989-ben az ENSZ Környezetvédelmi Programja azt közölte, hogy csak három évünk van a klímaharc megnyerésére vagy elveszítésére.

1982-ben az ENSZ a bolygó olyan mértékű és visszafordíthatatlan pusztulását vetített előre 2000-re, mint ami egy „nukleáris holokausztnál” következik be. Az ENSZ első, 1972-ben Stockholmban megrendezett környezetvédelmi csúcstalálkozóján az esemény szervezője – aki később az ENSZ Környezetvédelmi Programjának első igazgatója lett – arra figyelmeztetett, hogy a világnak csak 10 éve van a katasztrófa elkerülésére.

A világot 1972-ben rázta meg az első, környezetvédelemmel kapcsolatos globális rémület „A Növekedés határai” című jelentés révén. A jelentés szerzői azt jelezték előre, hogy néhány évtizeden belül a világ ki fog fogyni a legtöbb természetes erőforrásból, miközben a szennyezés ellepi majd az emberiséget. Abban az időben a Time magazin a jövő világát olyan sivár helyként írta le, ahol néhány kimerült túlélő az autópályák elválasztó köztes részén lévő zöld területet próbálja megművelni abban bízva, hogy életképes terményt tud majd termeszteni. A Life magazin pedig olyan jövőt vizionált az 1980-as évek közepére, ahol a „városlakóknak gázmaszkot kell viselniük, hogy túléljék a légszennyezést”.

Téves előrejelzések

EZEN ELŐREJELZÉSEK MINDEGYIKE TÉVES VOLT, MERT NEM VETTÉK FIGYELEMBE A LEGFŐBB ERŐFORRÁST, AZ EMBERI TALÁLÉKONYSÁGOT.

Nemcsak felhasználjuk a rendelkezésünkre álló erőforrásokat, hanem okosabb megoldásokat fejlesztünk ki, hogy még elérhetőbbé tegyük azokat. Emellett az is elmondható, hogy a technológia a legfőbb szennyezési problémát megoldja, ahogy azt tette a katalizátor. Emiatt a légszennyezés szintje a gazdag országokban már évtizedek óta csökken.

Az elképesztően téves előrejelzések ötven éve után a klímavédelmi aktivisták, az újságírók és a politikusok még mindig egy azonnali apokalipszisről harsognak figyelmen kívül hagyva a klímaváltozáshoz történő alkalmazkodás folyamatát. Ostobaságot állítanak azok a szalagcímek, amelyek szerint 187 millió embert önthet el a víz az évszázad végére. Azt képzelik, hogy emberek százmilliói tétlenül fogják nézni, ahogy a víz először a vádlijukig, csípőjükig, majd mellkasukig, aztán szájukig ér.

A társadalom alkalmazkodik

Komolyra fordítva a szót, ezek a szalagcímek abszurd módon azt feltételezik, hogy egyetlen egy ország sem fog semmiféle védelmet kiépíteni a tengerrel szemben. A valóságban azonban az egyre vagyonosabb országok jobban fognak alkalmazkodni a klímaváltozás körülményeihez, és jobban fogják védeni polgáraikat, ami kevesebb árvizet jelent majd. Eközben meglepő módon a GDP arányában majd egyre kevesebbet kell költeniük az áradások miatti kármentésre, illetve az árvizekkel szembeni védekezésre.

Amikor a klímavédelmi aktivisták azt mondják, hogy a klímaváltozás miatt a jövő nemzedékeit majd a jelenlegi helyzethez képest kétszer nagyobb mértékű tűzesetek fogják sújtani, akkor olyan számítógépes modellekre alapoznak, amelyek csak a hőmérséklet változását követik, és nem veszik figyelembe az emberi tényezőt.

A VALÓSÁGBAN A TÁRSADALMAK ALKALMAZKODNAK A KLÍMAVÁLTOZÁS OKOZTA HELYZETHEZ, ÉS CSÖKKENTIK A TÜZESETEK SZÁMÁT, MIVEL AZOK NAGY KÖLTSÉGEKET EMÉSZTENEK FEL.

Emiatt a tüzekre vonatkozó globális statisztika kevesebb leégett területet mutat az elmúlt 120 évre vonatkozóan, és emiatt a jövőbeli kihívásokra történő alkalmazkodás következtében kevesebb és nem több tűzeset lesz.  

Ennek az alaptalan rémületnek valódi következményei vannak. Egy fiatalokról készített globális tanulmány szerint a legtöbbjük „ökológiai alapú szorongásban” szenved. Kétharmaduk meg van rémülve és lehangolt, míg közel felüknél a klímaváltozással kapcsolatos aggodalmak kihatnak a mindennapjaikra is. Felelőtlen dolog riogatni a fiatalokat, amikor az ENSZ Éghajlat-változási Kormányközi Testülete is azt állítja: ha semmit sem teszünk a klímaváltozás megfékezése érdekében, akkor annak annyi hatása lesz, hogy az átlagos jövedelem az évszázad végére nem 450, hanem „csak” 438 százalékkal emelkedik. Ez valóban probléma, de közel sem a világ vége.

A pánik rossz tanácsadó

Továbbá a pánik szörnyű politikai tanácsadó. A gazdag országokban az aktivista politikusok csak kapargatják a klímaváltozás kezelésének kérdését, támogatásokkal árasztanak el drága projekteket (például elektromos autókkal, nap- és szélenergiával kapcsolatos beruházásokat), miközben az ENSZ arra jutott, hogy a klímavédelmi vállalásoktól hangos elmúlt évtizedben nem tud kimutatni az emisszióra vonatkozó tényleges hatást.

A VILÁG MEGMENTÉSÉRE VONATKOZÓ GRANDIÓZUS NYILATKOZATOK ELLENÉRE A GAZDAG ORSZÁGOK ENERGIAFELHASZNÁLÁSÁNAK 78 SZÁZALÉKÁT MÉG MINDIG FOSSZILIS FORRÁSOK FEDEZIK.

Ahogy az ENSZ glasgow-i klímacsúcsa megmutatta (immár 26. alkalommal), a fejlődő országok – amelyek emissziója fog a legjobban számítani az évszázad hátralévő részében a klímaváltozás szempontjából – nincsenek abban a helyzetben, hogy a gazdag országokhoz hasonlóan több ezer milliárdnyi összeget fordítsanak nem hatékony klímavédelmi intézkedésekre, miközben lakosságuk szegénységből való kiemelésére törekszenek.

Az ötven évnyi pánik egyértelműen nem oldotta meg a klímaváltozás problémáit. Okosabb megközelítésre van szükségünk, amely nem az embereket riogatja, valamint olyan reális megoldásokra összpontosít, mint a klímaváltozáshoz történő alkalmazkodás és az innováció. Ez az adaptáció nem fogja a klímaváltozás összes költségét eltüntetni, de jelentősen csökkenti majd azokat. A tiszta energia fosszilis energiahordozókkal szembeni olcsóbbá tételéhez szükséges innovációk finanszírozásával lehetővé tudjuk tenni mindenki – köztük a fejlődő országok – számára, hogy fenntartható módon zöldítsék a saját energiarendszerüket.

Bjorn Lomborg, Copenhagen Consensus, Stanfordi Egyetem / Portfolio