Most azért harcol, hogy kimondják: nem ölte meg az édesanyját. Elvesztette a hitét az igazságszolgáltatásban, de ahogy mondja, ha van még jog Magyarországon, el fogják ítélni a valódi gyilkost, és ő jogerősen megnyeri a kártérítési perét is. Mindenesetre úgy látja, ma bárki úgy járhat, mint ő, és a hatóságok érthetetlenül összetákolt nyomozati anyaga alapján elítélhetik olyasmiért, amit el sem követett.

A Magyar Nemzet interjúja.

– Halottak napján, amikor meglátogatta édesanyja sírját, elmondta neki a jó híreket, hogy hamarosan bíróság elé állhat a gyilkosa?

– Nem szoktam beszélgetni vele. Racionális vagyok ebben a kérdésben is. Mécsest gyújtottam neki a debreceni temetőben. A gyász személyes ügy. Ő egyébként is látta a gyilkost, védekezett is…

– Amikor őrizetbe vették a rendőrök és meggyanúsították édesanyja meggyilkolásával, mi volt az első gondolata?

– Nem hittem el. Én találtam meg anyut. Én hívtam a rendőröket. A barátaim elmondták a nyomozóknak, hogy együtt szórakoztunk, szalonnát sütöttünk a lakásunktól 20 kilométerre. Ezt a telefonom cellainformációja is igazolta. Mégis engem vettek elő. Azt mondták a rendőrök, azért lettem gyanús, mert nem mutattam érzelmeket, túlságosan is nyugodt voltam. De hát ilyen vagyok! Soha nem mutatom ki az érzelmeimet.

– Kemény asszony volt az édesanyja?

– Inkább úgy fogalmaznék, hogy szigorú volt önmagához és mindenki máshoz, velünk is a húgommal. Énektanár szeretett volna lenni, de akkoriban éppen nem indult ilyen szak, és így lett matematikatanár. Racionális, szigorú, következetes és igazságos volt. Ilyennek nevelt bennünket is.

– Amikor az ön felmentése után másodszor kezdték vizsgálni a gyilkosság ügyét az ORFK legjobb nyomozói, Petőfi Attila vezérőrnagy vezetésével, 11 különböző verziót állítottak fel az okra és a tettesre vonatkozóan. Ezek között volt magánéleti kapcsolat, esetleges szerelmi, valamint politikai szál is. Ez utóbbi nem jutott eszébe önnek is? Nyilván végiggondolta, hogy ki és miért ölte meg az édesanyját.

– Édesanyám harmadik ciklusban volt folyamatosan Debrecen egyik kerületének önkormányzati képviselője a Fidesz színeiben. Keményen, következetesen képviselte választói érdekeit politikusként is. Keresztülvitte az akaratát, ha tudta, hogy igaza van. Ezzel persze egy sor érdeket megsértett. Én is tudok olyanokról, akik többek voltak, mint ellenfelek, ám egy dolog az ellenérdek, másik a gyilkosság. Ők nem képesek ölni… Szerintem. Persze, hogy kerestem én is az okokat, kerestem a tettest, de mint mondtam, racionális vagyok, találgatni nem szeretek, nem is szoktam. Mindig az érvekkel alátámasztott válaszokat keresem. Ezért is álltam elképedve, amikor megvádoltak anyu megölésével. Elolvastam, mondhatni, megtanultam a négyezer oldalnyi nyomozati iratot. Ami megdöbbentett, nemcsak rám, hanem senkire nem volt benne bizonyíték. Az nem bizonyíték, hogy megtalálták a saját bögrémen az ujjlenyomatomat. Ott éltem édesanyámmal egy lakásban, a DNS-em is ott van. Az azonban elképesztő, hogy anyu ujjlenyomatát nem találták meg a saját lakásában. Ez csak úgy lehet, hogy nem is keresték. Így nyomoztak. Engem mégis elítéltek.

– Amikor kimondta a Hajdú-Bihar megyei bíró, hogy ön bűnös, megölte Balla Irmát, amiért 12 év fegyházra ítélte, mi járt a fejében?

– Amikor mentem be a tárgyalóterembe, felmentést vártam, hiszen az iratok alapján más nem is lehetett volna. Odajött hozzám egy újságíró és mutatta a laptopján a kész cikkét, hogy felmentettek, csak a gombot kell majd megnyomnia, és küldheti a tudósítást elsőként a sajtóból. Újraírhatta a cikket. Két választásom volt akkor, vagy összeomlok, vagy keményen végigcsinálom és bebizonyítom, hogy nem a gyilkost ítélték el. Ez a célom most is. A tárgyaláshoz még annyit, hogy amikor a hozzátartozóim, a barátaim, ismerőseim tanúként arról beszéltek, milyen jó kapcsolatunk volt édesanyámmal, a vádat képviselő ügyésznő beleszólt, és elfogultságot kezdett emlegetni.

– Az ügyésznő azóta a megyei főügyész helyettese lett. Önt megbilincselték és elvitték. Hova?

– Úgy, ahogy voltam, öltönyben bilincsbe vertek és Balassagyarmatra szállítottak a 150 éves fegyházba, ami ugyanolyan, mint 150 éve volt. Amikor beléptem a kapun, az első elítélt, akivel találkoztam, egy fehérgalléros főnök volt. Azt mondta: végigkövettük itt bent a történetedet, és tudjuk, nem ölted meg anyádat, bármi problémád van, szólj, segítek. Pozitív visszajelzés volt, sokat segített lelkiekben. Odabent soha nem ért fizikai atrocitás. Persze be-be-szólogattak, hiszen az anyagyilkos odabent olyan, mint a pedofil, mindenki hajt rá. A cellafőnök egy visszaeső rabló volt, hosszú idős, már régebben ült akkor is. Állandóan sakkozott és mindig nyert. Kihívott egy partira, és örült, hogy végre méltó ellenfele van. Utána rendszeresen játszottunk, hol ő nyert, hol én, de a többi rab előtt respektem támadt, hiszen a „főnök” velem sakkozik.

– Jól tudom, hogy szülei elváltak? Hozzátartozói végig kitartottak ön mellett? Támogatták?

– Valóban elváltak. Édesapám azonban végig mellettem volt, mint ahogy a testvérem is, és a barátnőm is. (Ekkor elfutja a szemét a könny, először és utoljára elérzékenyül, bármennyire is fegyelmezi magát.) Öt évig voltunk együtt a barátnőmmel, ebből kettőt a rácsok mögött töltöttem. Minden nap írt nekem, segített túlélni. Nagyon sokat köszönhetek neki is apukám, a húgom és a védőm, Magyar György mellett, soha nem fogom tudni meghálálni neki ezt a kitartást.

– Együtt vannak még?

– Depressziós voltam, mikor kiszabadultam. Nem ment együtt tovább.

– Látom a szemén, még ma is szereti.

– Nem tudtunk már együtt élni, barátok maradtunk. Nagyon hálás vagyok azért, amit értem tett.

– Ha jól értem, ő már soha nem lesz leendő gyermekei anyja. Szeretne családot?

– Ő, sajnos, már nem lesz az… Persze, szeretnék családot, csak ekkora kereszttel nagyon nehéz még az ismerkedés is. Tíz éve azt hittem, hogy mostanra már iskolások lesznek a gyerekeim. Mióta kijöttem, csak alkalmi kapcsolataim voltak. Társkereső oldalakon ismerkedtem, de a nevem mindenkinek ismerős. Talán megtalálom majd az igazit.

– Milyen érzés volt kiszabadulni a börtönből?

– Az első szabadulás Állampusztáról volt, ahova a per újrakezdése után szállítottak át. Aznap spájzoltam, vásároltam néhány dolgot. Amikor visszamentem a cellába, szólt az őr, most ezt szét is oszthatom, mert szabadulok. Előtte már beszéltem telefonon a húgommal, így aznapra már nem volt telefonálási lehetőségem, ezért nem tudtam szólni neki, hogy szabadulok. Visszakaptam a pénzemet, a nadrágszíjamat, a cipőfűzőmet. Az őrök elvittek az első buszmegállóhoz. Éppen jött a budapesti busz, felszálltam rá. Közben a büntetés-végrehajtás értesítette az ügyvédemet, aki telefonált a testvéremnek. Elkerültük egymást. Végül utolérte autójával a buszt, megállította és felszállt, hogy szóljon: itt vagyok érted, Sanyi… A második szabadulásom a felmentő ítélettel zárult utolsó tárgyalásomon volt. Imádom a gesztenyepürét, amit a tejszínhab miatt nem lehetett a fegyházban kapni. Édesapám gesztenyepürével várt haza.

– A Corvinus Egyetemen elvégzett négy évet, de félbemaradt az egyetem a fogva tartása miatt. Azóta mi történt? Mi a végső célja?

– Az az ötéves szak azóta megszűnt. Két évet betudtak nekem, így egy évet kellett még elvégeznem a diplomához a szabadulás után, és elvégeztem a hároméves új szakot. Szakmámban nem tudtam elhelyezkedni, egy cégnél vagyok asszisztens. Mindent megteszek azért, hogy jogerősen elítéljék édesanyám gyilkosát.

– D. Lajos tanú volt az ön perében. Belenézett a szemébe?

– Nem érdekelt a tekintete. Arról kérdeztem, hogy miért vallotta be kétszer is, hogy ő ölte meg édesanyámat. Nem kaptam értékelhető választ.

– Húszmilliós kártalanítási pert indított az állam ellen, mivel önt ítélték el első körben. Bizonyítottság hiányában mentették fel. Mit vár ettől a pertől?

– Amint jogerősen elítélik a gyilkost, perújrafelvételt kezdeményezünk, kérve, hogy bűncselekmény hiányában mentsenek fel, mondják ki, nem is lehetek én a gyilkos. Amikor felmentettek, megkönnyebbültem, hogy még- sem vagyok „anyagyilkos”, de azonnal fellebbeztem. A kártalanítási pert májusban decemberre napolták, szakértőkre várnak. Ha van még jog ebben az országban, igazságot szolgáltatnak nekem.



– Megrendült a hite az igazságszolgáltatásban?

– Megsemmisült a hitem. A Hír TV stábja készített velem egy riportot, és a kollégája azt kérdezte: ezek szerint, ha rábukkanok egy megkéselt emberre a sötét sikátorban, segítek rajta, majd értesítem a rendőrséget, előfordulhat, hogy engem ítélnek el a késelésért? Igen, feleltem neki. A velem történtek bármikor bárkivel megtörténhetnek.

Fordulatok

Debreceni lakásában 2007. április 7-re virradóra ölték meg Balla Irma önkormányzati képviselőt. Holttestét fia fedezte fel, ő értesítette a rendőrséget. 2007 májusában kihallgatták D. Lajost, aki a gyilkosság előtt segédmunkásként Balla háza mellett dolgozott egy építkezésen. D.-nek alibit igazoltak a rokonai, állítólag otthon aludt azon az éjszakán. D. Lajost 2009-ben vagyon elleni bűncselekmények miatt elfogták. Bevallotta tettét, majd azt mondta: „Ja, és én öltem meg Balla Irmát.” Ezt később megismételte, majd visszavonta a vallomásait.

Időközben Schönstein Sándort vádolták meg a gyilkossággal, el is ítélték első fokon különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés miatt. A fellebbezés után a Debreceni Ítélőtábla új eljárást rendelt el. A megismételt elsőfokú eljárásban a Debreceni Törvényszék bizonyítottság hiányában felmentette Schönsteint. Fellebbezések után a Debreceni Ítélőtábla 2013 szeptemberében jóváhagyta az ítéletet, így az jogerőre emelkedett. Az országos rendőrfőkapitány utasítására 2013. november 25-én az ORFK kiemelt életellenes ügyeket felderítő főosztálya indított új nyomozást. Kiderült, hogy a hat négyzetméteres ágytakarót, amelyen az áldozat feküdt, senki nem vizsgálta az első nyomozásban. Igaz, a DNS-vizsgálat-sorozat hagyományos módszerrel százmillió forintba kerülhetett volna. Ekkor új módszert javasoltak a nyomozók a szakértőknek. (Azóta ezt használják a szakértők – a szerző.)

Petőfi Attila azt mondta erről a Zsaru Magazinnak: „Arra kértük őket, osszák fel a takaró felületét 20x30 centiméteres négyszögekre, a ruhadarabét pedig 10 centiméteres csíkokra, és ezeket tapogassák le steril eszközökkel, amelyeken reagens folyadék van. A takarón az áldozatén kívül négy személy DNS-nyomai voltak kimutathatók: az áldozat fiáé, Balla Irma időközben elhunyt édesapjáé, Balla Irma szomszédban élő testvéréé és D. Lajosé. Ez volt a döntő láncszem, mert az ágytakarón 1:54 billióhoz, a fehérneműn 1:15 millióhoz, tehát a bizonyossághoz közelítő valószínűséggel D. Lajos biológiai profilja volt azonosítható.” A vagyon elleni bűncselekmények miatt 2019-ig jogerős szabadságvesztését töltő D. Lajost nyereségvágyból, különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés megalapozott gyanúja miatt hallgatták ki, ám tagadott.

Csakhogy a testbeszéde, jegyzőkönyvön kívüli elszólásai, valamint korábbi beismerő vallomásai mind ellene szólnak. 2009-ben olyan részletekről beszélt, amit a rendőrökön kívül csak a tettes tudhatott. Az építőbrigád tagjai is átgondolták vallomásukat, most már azt mondják: ott dolgozott D. Lajos velük az építkezésen. Kártérítési per is lesz. A gyilkos jogerős elítélése után perújrafelvételt kezdeményez Magyar György ügyvéd annak érdekében, hogy a bíróság jogerősen mondja ki: Schönstein Sándor nem követte el a bűncselekményt, nem anyagyilkos. – Jelenleg kártalanítási per folyik – magyarázta a jogász.

– A védencem két évet töltött előzetes letartóztatásban, lehetetlenné tette az életét az elképesztő hibákkal tarkított első nyomozás. Súlyos károkat okozott neki az eljárás, megnehezítették a társadalomba való visszailleszkedését. Amikor elítélték első fokon, azt mondtam, nem is tudtam, hogy Mór ilyen közel van Debrecenhez. Ezzel a nyolc áldozattal járó móri mészárlásra utaltam, aminek a nyomozását ugyancsak félrevitték. A perújrafelvétel jogerős ítélettel való lezárását követően az első nyomozás sorozatos hibái miatt kártérítési pert indítunk a magyar állammal szemben.

mno.hu