Semjén aranyköpéseit már lengyelül is olvashatják az érdeklődők
És mi őszintén reménykedünk abban, hogy a lesz legalább egy aggódó pszichoterapeuta – legalább ott –, aki komolyan veszi téveszmés ámokfutás tüneteit, és segítséget küld a komoly zavarokkal küzdő magyar miniszterelnök-helyettesnek. Nem mintha Semjén Zsolt ne lenne biztos abban, hogy ótvaros szövege minden alapot nélkülöz és körülbelül annyira meggyőző, mint az, hogy a magyarok a Szíriuszról jöttek.
Mi valahol ott vesztettük el Semjén zavaros okfejtéseinek fonalát, amikor a luxus vadászatairól úgy nyilatkozott, hogy azok nélkül képtelen lenne ellátni politikusi teendőit. Tudva azt, hogy a nem ritkán törvénytelen vadászatok mellett sem látja el feladatait, nem is igyekszünk újra felvenni ama bizonyos fonalat. Beérjük inkább azzal a sokkal hihetőbb következtetéssel, hogy a plágiumok embere egyszerűen szerelmes a saját hangjába.
Semjén azt mondta, hogy azért kellettek a fordítások, mert bár Nyugat-Európában sokan egyetértenek a könyvben leírtakkal, hazájukban olyan cenzúra van, hogy a szerző alapvetéseit nem mondhatják el nyíltan. Az nagy szerencse, hogy már nem titkos nyomdagépeken kell sokszorosítani, szamizdatban terjedhet a neten is.
Egyelőre bántóan hiányzik a könyv spanyol vagy kínai fordítása. A francia egészen biztosan nem véletlenül maradt ki, a kötet szerzője ugyanis nincsen túl jó véleménnyel a franciákról, mint annak legutóbb a Notre Dame leégesekor hangot is adott:
„Az a Franciaország, amelyik megtagadta - mint az egyház legidősebb leánya, úgy hívták régen Franciaországot – saját történelmét, megtagadta önmagát, megtagadta saját kereszténységét és hitét, ez az égő templom valahogy kifejezi azt az apokaliptikus értékvesztést, aminek a nyugati világban tanúi lehetünk. Adja Isten, hogy ez a tragédia egy olyan jel legyen, ami felrázza a francia nemzetet és nem csak a templomnak az újraépítése tekintetében, hanem a saját nemzeti önbecsülésük, a saját történelmük, a saját franciaságuk, a saját kereszténységük tekintetében!”
Pedig a könyvben van üzenet a franciáknak is:
„Mi lett Párizsból, Franciaországból, az »Egyház legidősebb leányából« a saría árnyékában? Valóban úgy van, hogy ez az utolsó francia generáció, akik még francia életet élhetnek Franciaországban…”
Magvas gondolatok, ha a valósághoz nem is igazodnak. Egyébként az is érdekes, hogy Semjén nyolc megjelent könyve egyike mindössze 49 oldal, egy felszólalása kivonata, egy másik tartalmazza azt a bizonyos 49 oldalt, és további könyvei esetében is előfordul korábban megjelent anyagai „újrafelhasználása”.
Viszonyításul, általánosan 40 oldalt követően után beszélünk könyvről. Azonban ez alig hosszabb a szerzői ívnél, ami 40000 leütést jelent. A szóban forgó 49 oldal, ahogy a 444 munkatársa is rávilágít, meglehetősen szellősen tördelt.
Nem tudjuk teljes biztossággal meghatározni, milyen olvasottságra tarthat számot Semjén gondolatvirágainak bármelyike, de a nívót sejtve úgy gondoljuk, a papír messze többez ér a tartalomnál.