Sokba kerül, de legalább szar is
Azt olvastam tegnap, hogy az eléggé botrányosan debütált és úgy is maradt menzareform népszerűsítését célzó kommunikációs kampány mintegy fél milliárd forint közpénzt – hogy témába vágóan fogalmazzak – zabált fel.
Fekete lábú csirke nyakából készült leves, fitness zöldség torrinéval (sárvári menza)
Az önmagában is bicskanyitogató közétkeztetési reformnál csak az kiábrándítóbb, hogy mennyit költöttek az intézkedés széles körű megismertetésére.
Ennyit: 490 578 495 forintuniós forrást.
A kampány annyira sikeres lett, hogy a közétkeztetés legkülönfélébb területein dolgozók zöme egyáltalán nem is hallott róla.
Igyekeztem maximális empátiával megközelíteni ezt a kérdést (is), hiszen nem szorul bizonyításra: ami önmagában szar (=sótlan menzakaja), azt népszerűsíteni sem könnyű feladat. Tegnapig – amíg a hvg.hu közérdekű adatigénylésre vonatkozó cikkemegjelent volna – alig pár tucatnyian voltak kíváncsiak az általános iskolásoknak, vagy éppen szakmai csoportoknak címzett agysorvasztó, társadalmi célú reklámfilmekre.
Azóta megnőtt a látogatottságuk e YouTube-on elérhető remekműveknek, és tényleg igazán érdemes megtekinteni őket: aki nem látja, az nekem biztosan nem fogja elhinni, hogy ezekre a megdöbbentően borzalmas alkotásokra ennyi pénzt el lehetett költeni. Pedig el lehetett. A hosszú és zsibbasztó percekbe tömörített, átadni kívánt információ ennyike: bármely kisiskolás szuperhős lehet, feltéve hogy nem sózza meg a táplálékot, amit bevisz az ő szervezetébe. Továbbá a cukortól kiesnek a fogai, a zsíros tej egészségtelen, a zsíros hústól elhízik, ezzel szemben a legegészségesebb a hal. A sportolásról nem esik szó.
Legnagyobb jóindulatom ellenére sem voltam képes végignézni a szóban forgó kisfilmet. És nem csak azért, mert a szuperhős-csináló menzamanó szája nem mozgott szimultán a hanggal ami onnan előtört, így kettéhasadt a tudatom. Viszont ez elég sokat elmond arról, hogy a gyerekek, akiknek készült, mekkora kitörő érdeklődéssel fogadhatták. Mármint az a körülbelül három, akihez eljutott.
Mégis a leggázabb és legérthetetlenebb itt és most – amellett, hogy ilyen pofátlanul sok pénzbe került -, hogy ha már amúgyis bevezették az intézkedést, minek népszerűsítik utólag? Szerintük Vivikének meg Dávidkának nem tűnt fel még, hogy az, ami eddig sem volt a kedvenc kajája, az legalább már sótlan is és alulról súrolja az ehetetlent? Aztán még az is eszembe jutott, hogy Mocsai Lajos neveléstudományi díszdoktori címe sem lehetett éppen olcsó. Merthogy – elfelejtettem szólni – éppen az a Debreceni Egyetem nyerte el a konzorciumvezetői megbízatást és a közel félmilliárd forintnyi összeg tetemes hányadát, amely először nem akarta, aztán mégiscsak díszdoktorrá avatta Mocsait. Mivel sporttudományból nem lehetett, hát neveléstudományból.
Bármi is az ok, a mozgatórugó (persze tudjuk, hogy mi az) az azért elég sokat elmond, mindent elmond már megint az ország élén uralkodó gátlástalan (víz)fej(etlenség)ről, hogy erre a gyalázatos kampányra több pénzt herdáltak el – most pont kézenfekvő az összehasonlítás -, mint amennyit a filmalap nagylelkűen kiutalt a Saul fia című, Golden Globe-díjas alkotásnak.
Nem vagyok jártas a reklámfilm készítésben, de vizes kötéllel kergessenek a Blahán, ha ezt a kampányt nem lehetett volna kihozni 20, najó legyen 30 millióból. Mondjuk ugyanezt a szart akkor sem nézték volna meg a gyerekek, mert kurvára nem kíváncsiak, nem köti le őket 10 perc tömény, unalmas ömlengés, de legalább néhány száz milliót nemesebb célokra lehetett volna fordítani. A precizitás kedvéért: készült vagy három darab YouTube reklámfilm, amit elfelejtettek terjeszteni. Volt egy zöldségnek öltözött emberek felvonultatásából álló roadshow óvodásoknak. Talán egy konferenciára is sor került. Összehoztak egy honlapot. Összeállítottak egy receptkönyvet, amit senki nem látott, és rengeteg okos konzultálás és előkészítés után van egy állítólag telefonos applikáció is, ami viszont nem publikus.
Ha ezeknek a felbecsülhetetlen értékű ténykedéseknek a sacckábé elfogadható módon történő kivitelezését vesszük figyelembe irányár gyanánt, akkor is meggyőződésem, hogy 440-450 millió hibádzik ebből a közel félmilliárdból. Cserébe itt egy újabb példa a totálisan értelmetlen, pofátlan, gyalázatos közpénz-pocsékolásra. Mert a közpénznek nem az a dolga, hogy pragmatikus célokat követve hasznosuljon, hanem hogy jó helyre menjen és el legyen költve.
Nem leszek demagóg, nem mondom, hogy végülis (egészségtelen) kajára is elverhették volna az éhező gyerekek javára, mert marhaság lenne. Magyarországon se szegények, se nélkülözők, de legfőgképpen nyomorult éhezők nincsenek, így minden erre fordított pénz az ablakon lenne kihajítva. Még jó, hogy ez nem.
