Túl azon, hogy természetesen a szabadság és a pihenés minden munkavállalónak – így Magyarország miniszterelnökének is – jár, azért számomra – és talán nem vagyok ezzel egyedül – kimondottan nagy örömet okozna, ha Orbán Viktor szabadságról való visszatérését követőleg nem pusztán jókedvűen, hanem legalább némiképpen nagyobb felelősséggel is végezné munkáját.

Mert azért lássuk be: tennivaló akad bőven. Az unalomig ismert és sokak által szajkózott problémás társadalmi területek – úgymint oktatás, egészségügy – gondjainak megoldásán kívül manapság az ország miniszterelnökének látnia kell, hogy Magyarország válaszút elé érkezett ( hogy aztán ebben éppenséggel mennyi Orbán Viktor személyes szerepe, azt per pillanat most ne firtassuk ). A kérdés, ami felvetődik, a következő: Magyarország modernizálódik és felzárkózik a fejlett világhoz, avagy egyre gyorsuló ütemben leszakadva végérvényesen viszacsúszik a fejlődő országok sorai közé?

A hangsúly a „végérvényesen” kifejezésen van. Elcsépelt – de éppen ezért igaz! – tétel, hogy a világ az utóbbi években-évtizedekben felgyorsult. Ebből következőleg mind a fejlődés és modernizáció, mind pedig a másik véglet, a leszakadás folyamata is felpörög. Vagyis, amelyik ország fejlődik, az mind gyorsabban fejlődik, egy leszakadó ország pedig viharos gyorsasággal – értsd: pár év alatt – kerülhet padlóra.

Nincs tehát idő lassítani, szabadságra menni. Főképpen nem egy olyan világban, amely ezen a nyáron igencsak nyüzsgő politikától hangos: Észak-Korea, Irán, amerikai-orosz csúcs – világosan látszik, hogy világunkban a hagyományosnak tekintett nyári politikai uborkaszezon már nem létezik.

Nota bene, biztosra vehető, hogy a miniszterelnök nyári szabadsága miatt is figyelemmel követi az eseményeket ( hát legalábbis én személy szerint remélem ). Ez azonban nem elég: tenni, gyorsulni kell, különben Magyarország elveszít egy hónapot, ami a mai pezsgő világban behozhatatlan hátrányt jelenthet.

Itt van Magyarország miniszterelnökének felelőssége: az egy hónapos szabadság alatt elvesztett időt minél előbb bepótolni ősszel. S nem retrográd, múltba forduló, bezárkózó politikával, nem. Nyitott, modernizációra törekvő irányítással.

Mert Magyarország nem teheti ki a táblát: Szabadságon vagyok!