Az elmúlt 12 év fideszes bűnei nem várt felelősséget rónak majd az ellenzéki összefogás kormányára, ha 2022-ben az ellenzéknek – minden fideszes választási visszaélés ellenére – sikerül megnyernie a jövő évi országgyűlési választást. Az ellenzéki összefogás eddigi nyilatkozataiból, illetve a nyilvánossá vált közös kormányprogramból még nem olvasható ki, és az ellenzéki pártok – ideértve Márki-Zay Péter szakértői hátterét – személyi és szakmai összetételéből sem következik, hogy az előkészületi munkájuk kiterjedne annak elemzésére, hogy egy kormányváltás kizárólag a politikai felelősség körében nem jelent jogutódlást, de minden más jogi szempontból az új kormány jogutódként köteles lesz helytállni az elődje cselekedeteiért.

Ide kell érteni mindazon fideszes bűnöket, amelyekkel a Fidesz-KDNP kormány és/vagy az államhatalmi szervezetek az elmúlt közel 12 évben kárt okozhattak egyes állampolgároknak, homogénnek tekinthető állampolgári csoportoknak, vállalkozásoknak, önkormányzatoknak, alapítványoknak, stb. Mielőtt néhány példával rámutatnék arra, hogy e kötelezettség együttes összegéről már ma is biztosan állítható, hogy az több ezer milliárd forintos nagyságrendű, és többségében azonnali helytállás melletti kárfelelősséget jelent majd a kormánynak, fontos annak kiemelése, hogy a kötelezettség elismerése, és annak bejelentése, hogy erre az ellenzéki kormány készül, és az első döntései között fogja teljesíteni a kárrendezést, akár további több százezer elkötelezett szavazót állíthat az ellenzéki összefogás mellé. Sokszor nehéz jól megtippelni, hogy melyik lesz az a bejelentés, politikai döntés, amely tömeges hatást képes kiváltani a választókból, de az állítható, hogy léteznek olyan társadalmi várakozások, amelyek – köztudottá váló – felvállalása jelentős arányú új választói elkötelezettséghez vezethet. Az orbáni rezsim gátlástalan, sokszor embertelen, kizárólag a saját gazdagodásának és hatalmi vágyainak követelménye mellett hozott döntései során Orbán Viktort sosem érdekelte, hogy ezen intézkedések a saját szimpatizánsi körének, vagy akár tagságának jogfosztását, és/vagy agyagi kifosztását is eredményezte, és eredményezi ma is nap, mint nap.

Orbán Viktor 2001-ben, az első kormányzása idején, a magyarigazolvány bevezetésekor még nyíltan elvetette a külhoni magyarság kettős állampolgárságának és a szavazati jogának megadását. A Magyarok Világszövetsége (MVSZ) által kezdeményezett és szervezett 2004. december 5-i népszavazást megelőző kampány alatt a fideszes vezetők folyamatosan tárgyaltak, kampányoltak a különböző külhoni magyar szervezetekkel, és akkor már kifejezték teljes kiállásukat a kettős állampolgárság megadása mellett. 2001-ben Orbán Viktor, velem ellentétben még ennek az ellenkezőjét mondta. Pedig akkor Orbán Viktor volt a kormányfő és mindent megtehetett volna, de szemben 2004-el, 2001-ben neki kellett volna felvállalnia az okkal várható nemzetközi, főleg a szomszéd államokkal való konfliktusokat. 2004-ben, az MSZP–SZDSZ kormányzás alatt ettől nem kellett tartania. A lényeg az, hogy a kettős állampolgárság kérdésében a Fidesz 2004-es támogató fellépésére, és a mai ellenzéki összefogásban is meghatározó pártoknak és reprezentánsainak a kettős állampolgársággal szembeni állásfoglalására vezethető vissza, hogy a külhoni magyarság körében a Fidesz és Orbán Viktor támogatottsága még ma is 90 százalék feletti. Mindez ma már a szavazatok százezreivel torzítja el a Magyarországon élők választási akaratát, amit az orbáni rezsim akár a joggal össze nem egyeztethető eszközök bevetése mellett ki is használ.

A kérdés ma az, hogy felismeri-e az ellenzéki összefogás, hogy milyen eddig kihasználatlan lehetőséget kínál fel neki az orbáni visszaélések sokasága, az Orbán Viktor által az állampolgárok millióinak okozott károk kiemelkedő nagysága. A károkkal, ha sikeres választást tudhat magáénak az ellenzéki összefogás, a választásokat követően biztosan szembe kell majd néznie, és azokért helyt kell majd állnia, amely kötelezettség biztos felmerülésére az egyik garancia éppen én vagyok. Ugyanakkor meggyőződésem és szakmai tudásom által elkötelezettje vagyok a szervezett bűnözésre épülő orbáni rendszer leváltásának, ami megfordítva azt is jelenti, hogy elkötelezett híve vagyok a jelenlegi ellenzéki összefogás segítésének, támogatásának.

Ezért már a kormány- és korszakváltás felkészülési szakaszában is abban vagyok érdekelt, hogy egyrészt rámutassak arra, hogy milyen kötelezettségek várnak majd ránk az orbáni károkozások miatti helytállásban. Azt is igazolni szeretném, hogy hasonló problémára már volt példa az újkori történelemben, és van korrekt válasz arra a kérdésre is, hogy ezt Magyarország jelenlegi gazdasági és pénzügyi hátterének figyelembevétele mellett miként lehet kezelni, pontosabban megoldani, mert lehetséges a megoldás. Ha pedig ez így van, akkor szinte már szemet szúr, hogy a károkkal szembeni helytállásnak a választások előtti bejelentése milyen fontos eszköz lehet(ne) arra, hogy új és elkötelezett szavazók százezreit mozgósítsa az ellenzék összefogás támogatására.

Az alábbi példák külön-külön is önálló írásban történő kifejtést igényelnének, de közismertek, így képesek az írásom érthetőségét segíteni, és a majdani kötelezettségek nagyságrendjét jól reprezentálják.

1./ Az elsők közül kell kiemelni a több millió állampolgártól fenyegetéssel és valótlan állításokkal 2010-ben elvett háromezer milliárd forint magánnyugdíj-megtakarítás miatti kötelezettséget. Gondolkodó emberek számára nem lehetett kétséges, hogy a fideszes törvényi kényszer összeegyeztethetetlen a demokráciával, és a magyar alkotmánnyal is. Az Alkotmánybíróság azonban, addig példa nélküli módon elégnek tartotta Orbán Viktor ígéretét, hogy a legfőbb alkotmányos ellentmondásokat fel fogja oldani azzal, hogy az elbirtokolni látszó megtakarítások hamarosan visszaírásra kerülnek olyan egyéni számlákra, amelyeket a kormány készít. Mintha a fideszes kormány döntése mögött csak az állna, hogy az állam felügyelete alatt az egyéni megtakarítások nagyobb biztonságban lesznek a jövőben. Az Alkotmánybíróságnak máig sem tűnt fel, hogy nincsenek egyéni számlák!

A nyugdíjasok kárrendezési körébe tartozik a 2011-ben megváltoztatott, a nyugdíjak értékőrzésére hivatott éves indexálási számítás. Ennek hatására a már 2011-ben is nyugdíjasok ma közel kéthavi nyugdíj értékével kapnak kevesebb ellátást évente, s ettől a nyugdíjtól a Fidesz-kabinet fosztotta meg őket.

2./ Ide tartozik közel háromszázmilliárd forintnyi együttes kárösszeggel a 2015-ben felszámolás alá vont három Orbán-barát brókercég mintegy hatvanezer károsultjának kötelező és teljes kártalanítása.

Szakértői irodám Európában is egyedülálló módon, ennek okán perbe fogta az Orbán-kormányt (értsd: Magyar Állam, MNB, Állami Számvevőszék) azzal, hogy az állam és szervezetei, a jogállamiságot rendszerszinten sértő tevékenységükkel különböző csoportoknak, magánszemélyeknek és cégeknek jelentős kárt okoznak, és a konkrét ügyben kértük a felelősség megállapítását, amely kártérítési kötelezettséget róna az államra. Szakértői irodám próbaperként 1651 felperest képvisel a Fővárosi Törvényszéken, illetve Strasbourgban, és szándékunk szerint hamarosan elindul a párhuzamos eljárás az Európai Bíróságon is.

3./ A kárrendezési kötelezettség körébe tartoznak a deviza-károsultak is, mivel az állami felelősség megállapításának eddig kizárása miatt elmaradt az állam kárfelelősségén alapuló részleges kártérítése több százezer érintettnek.

A deviza-károsultak veszteségei is az állam és szervezetei által ellenőrzött pénzpiacon keletkeztek. Az ellenőrzött piacok sajátossága, hogy ott az állam mind a vállalkozási szabadság, mind a fogyasztói jogok körében törvénnyel von el számos vállalkozási- és fogyasztói jogot, amelyek helyébe az állami kötelezettség lép be, így értelemszerűen ezeken a piacokon minden ügylet háromszereplőssé válik. A fogyasztó és a szolgáltató mellé belép az állam is. A devizahitelek bedőlésével keletkezett károk esetében az Orbán-kormány már jelentős részben feltárta a bankok, a pénzügyi vállalkozások felelősségét, és részleges kártérítésre kötelezte őket. Viszont a fennmaradó károk egészét a hitelfelvevőkre hárította, és nem is vizsgálta a harmadik piaci szereplő, az engedélyező állam felelősségét, amely felelősség alapján az állam még biztosan százmilliárdokkal tartozik a deviza-károsultaknak.

4./ Forint százmilliárdokkal tartozik az állam a jogfosztó törvényalkotással az önkormányzatoktól elvont bevételek kompenzálása, az ellenérték nélkül elvont önkormányzati vagyonok, ingatlanok okán. A finanszírozás biztosítása nélkül az önkormányzatok kötelezettségeivé tett feladatok sokasága miatt, ideértve a járványidőszak orbáni kormányrendeleteit is.

5./ Ide tartoznak a különböző közalkalmazotti, állami intézmények munkavállalói körében ellenérték nélkül előírt többletszolgáltatás, többletmunka (például a tanári túlmunka, és rendelkezésre állási díjai, stb.) elmaradt kifizetései is.

A jogállamiság rendszerszintű megsértésével okozott felelősségi és kártérítési eljárás igazolása nem egyszerű jogkérdés, megértése és kidolgozása a bróker-károsultak körében is több ezer oldalnyi szakértői munkát igényelt, mert az ilyen eljárásoknak nincsen kidolgozott gyakorlata, ezért a szélesebb körű alkalmazásán az ellenzéki összefogásnak már régen dolgoznia kellene. Jó hír azért, hogy a brókercsődök kapcsán a ma már kidolgozott jogi megoldások, eljárásjogi algoritmusok nem csupán a bróker-károsultak esetében alkalmazhatóak.

Biztos, hogy bőven vannak még olyan, eddig fel sem ismert kérdések, amelyek egyszerre kínálnak lehetőséget az ellenzéki győzelem érdekében való szavazói csoportok megnyeréséhez, de a kötelezettség-vállalást is szükségessé teszik. Fontos, hogy a felsorolt kötelezettségek akkor is fennállnak, ha az ellenzéki győzelem kétharmados mandátumot eredményez, amit én Márki-Zay Péterrel együtt elérhetőnek tartok.

Palotás János / Népszava