Hisznek abban, hogy meg tudják változtatni a dolgokat, kitartanak nézeteik mellett. Azt a meggyőződését hangoztatta, hogy bármilyenek a körülmények a politikai küzdelmet folytatni kell. Vannak disszidensek – mint más pártokból is – akik vagy nem értenek egyet az MSZP radikális szociáldemokrata politikájával, vagy megélhetési politikusok, akik feladják elveiket vagy mindkettő. Csakhogy nem azok mennek el, akik éjjel-nappal kampányoltak, aláírást gyűjtöttek, vagy szórólapot osztottak, akiknek országgyűlési, vagy Európa parlamenti képviselőségüket köszönhetik. Nem a tagok lépnek át, hanem a vezetők közül néhányan – hangzott el a Klikk Tv Tíz című adásában, ahol Szekeres Imre szocialista politikussal beszélgetett Bolgár György.

Útkeresés zajlik, és ennek óhatatlanul vannak olyan zökkenői, amikor nem látszik a valódi támogatottság és erő. „Bízom abban, hogy a szocialista párté nőni fog, még ha nem is éri el a rendszerváltás utáni 33-35 százalékot, mert a mai társadalom jóval széttartóbb” – mondta Szekeres Imre. Kérdésre válaszolva felsorolta az okokat: A támogatottság az utóbbi 12 évben először is a pártszakadás miatt csökkent, majd politikai hiba volt, hogy 2014-ben nem Bajnai Gordon miniszterelnökjelöltségét támogatta az MSZP akkori vezetése, hanem Mesterházy Attiláét. 2017-ben Botka László miniszterelnökjelöltsége siklott félre, a bajt csak tetézte a Molnár Gyula-Gyurcsány Ferenc megállapodás a koordinált indulásról, s igen, az is, hogy 2022-ben Karácsony Gergely visszalépett. Fontos változás volt az is, hogy támogatottá váltak egy időre azok a politikai erők, amelyek azt mondták, sem a Fidesz, sem a volt MSZP-SZDSZ-kormány politikájára nincs szükség.

Az MSZP hitelvesztése nagyon erős volt és a töréspont 2019-ben volt az európai parlamenti választáson. Mert addig vitathatatlan volt, hogy ebben a sok színű – akkor is már hat párt volt - demokratikus ellenzékben, a legnagyobb támogatottsággal az MSZP rendelkezett – magyarázta. Az 2019-es EP kampányban ezt vesztettük el, amit egyébként Újhelyi István neve fémjelzett. Majd azzal folytatta, hogy 2022-ben a demokratikus ellenzék is azzal szembesült, hogy alacsonyabb volt a támogatottságuk, mint '18-ban, mert 2019-re azok a szavazók, akik úgy gondolták, hogy van valamiféle harmadik megoldás, azok feladták, vagy átmentek a Fideszhez, vagy otthon maradtak az Európai Parlamenti választáskor. Ha valaki megnézi a 2022-es választási eredményt, az megfelel a 2019-es EP-választási eredménynek, de ez nem menti fel az MSZP-t az alól, hogy a támogatottsága ma öt-hat százalék körül mozog – elemezte a történteket. 

Úgy gondolta, hogy nagyon sok emberben megingott az a hit, hogy az MSZP képes olyan vezéregyéniségeket felmutatni, akik igazodási pontok lehetnek. Sok politikai, társadalmi és emberi ok van amögött, hogy ma az MSZP ilyen alacsony támogatottsággal rendelkezik, viszont van egy hihetetlen nagy ereje, ami nem formális: az ország nagyon-nagyon sok részén vannak aktivistái. Akik úgy gondolják, tudnak még és akarnak is segíteni. „Meg tudjuk változtatni a dolgokat, és nem szeretünk árulók lenni” – mondják, majd hozzátette, kitartanak a nézeteik mellett. „Amikor látom a disszidenseket, akik nemcsak az MSZP-ből mentek át a DK-hoz, akkor mindig felteszem azt a kérdést, hogy politikai, vagy emberi okai vannak ennek? Nem értenek a radikális szociáldemokrata állásponttal egyet, hogy nem a megszokott kliséket mondjuk? Vagy csak pozíciót akarnak, megélhetést? Ezzel viszont feladják azokat az értékeket, amikkel egy politikai közösséghez csatlakoztak. Persze nem azok mennek el, akik nekik éjjel-nappal kampányoltak, aláírást gyűjtöttek, vagy szórólapot osztottak, akiknek köszönhetik azt, hogy országgyűlési, vagy Európa parlamenti képviselők lettek. Nem a tagok mentek el, hanem a vezetők közül néhány” – sorolta. 

De mire menjünk azokkal, akik nem tudnak kitartani? Mit kezdjünk azokkal, akik MSZP-s jelöltként polgármesterek lettek budapesti kerületekben, és a választás után hirtelen megvilágosodtak, és átmennek a DK-ba, mert ott jobban lehet politizálni? Ezt azért én nem veszem be – válaszolt kérdéseire. „Nekem nemcsak politikai, erkölcsi kérdés is, mert felelősséggel tartozunk azoknak, akik velünk együtt politizálnak. Én ma is az MSZP jászapáti szervezetének a tagja vagyok. Harmincketten vagyunk, a 8500 fős városban, DK-nak egy tagja van, a többi pártnak egy sincs. Mi két hetente összejövünk, beszélgetünk.”

Arra a kérdésre, hogy milyen mozgástere van a demokratikus ellenzéknek azt a meggyőződését hangoztatta, hogy bármilyenek a körülmények a politikai küzdelmet folytatni kell. A DK és a Momentum a reményt hangoztatja: reménykedjünk abban, hogy Orbán Viktor megbuktatja magát? Nem fogja. Az MSZP abban hisz, hogy cselekedtetni kell a velünk egyetértőket. Jászberényben a januári önkormányzati választáson 11:0-ra győzött a demokratikus ellenzék, mert együttműködtünk. A DK ellene volt az együttműködésnek, de szavazói nem a pártutasítást követték, hanem a közös jelölteket támogatták. Cselekedtek a választók, és az, hogy minden körzetben kétharmados többségben voltak a minket támogatók, magas részvétel mellett azt mutatja, hogy a Fidesz által sulykolt üzenetek leperegtek az emberekről. Nagyon konkrétan helyi ügyekről beszéltek a jelöltjeink, arról, hogy a városban mit tettek eddig, mi a tervük, és rámutattak arra, hogy a Fidesz ehhez képest nemhogy semmit, hanem az ellenkezőjét kínálja.

Nagy betűkkel van kiírva a falra Jászberény után: akkor van esély a győzelemre, ha együttműködés van. Szekeres Imre úgy véli ez igaz az Európai Parlamenti választásokra is: szerinte közös európai parlamenti lista kell. A demokratikus ellenzéki pártok tudják, mert kiszámolható, ha egy EP lista van, akkor még a mai támogatottságuk mellett is kilenc mandátumot szereznek a 21-ből, a Fidesz tizenegyet, a Mi Hazánk egyet.  Ha csak kicsit javul a támogatottságunk legyőzhetjük a Fideszt és annak komoly üzenete van a 2026-as országgyűlési választásokra. Ha a hat ellenzéki párt külön indul, akkor együtt hatot hoznak el, a Fidesz tizenhármat, a Mi Hazánk kettőt. „Bárki bármit mond, muszáj racionálisan politizálni” – összegezte Szekeres Imre. (Hírklikk)