A sajtóiparban dolgozni sosem volt túl megtisztelő. Már Otto Von Bismarck idején is negatív propaganda céltáblái voltak azok, akik szent ügyüknek tekintették a politikusok elszámoltatását. Ez nyilván komoly fejfájást okozott, különösen azoknak a politikusoknak, akik saját érdekeiket népüké elé helyezték.

Ez mára abban csúcsosodott ki, hogy többségünket hazaárulónak kiáltottak ki olyan személyek, akik a legkülönfélébb korrupciós vádak alól máig sem tisztázták magukat.

Szijjártó Péter a BBC NewsNight című műsorának vendége volt, ahol többek közt a Stop Soros nevű – valójában a józanésznek stoptáblát állító – törvényjavaslat volt terítéken.

Emily Maitlis több kérdést is feltett, majd azt kezdte feszegetni, Orbán miért nevezi járványnak a bevándorlást, a menekülteket pedig megszállóknak, potenciális terroristáknak?

Ez valójában nem a bevándorlásról szól, ugye? Hanem az idegengyűlöletről

tette fel az újabb kérdést Maitlis. /hvg/

Azt gondolná az ember, hogy egy ilyen helyzetben a külgazdasági és külügyminiszter – akinek nem mellesleg komoly diplomáciai felelőssége van – igyekszik megőrizni hidegvérét. Csalatkoznunk kell, Szijjártó már ebben a pillanatban elvesztette a józanság nem teljesen hiteles álarcát és bevetette az itthon oly jól bevált dominancia játszmát.

Szijjártó erre nem is tudott mást mondani csak azt, hogy kitart Orbán Viktor minden kijelentése mellett, ha sok százezer embert beengednek, azok között lehetnek terroristák is,

és egyébként is, kikéri magának, hogy a riporternő ilyen bántó dolgokat mondjon a magyarokról. /444/

Másik kérdés, hogy Maitlis nem a magyarokról fogalmazott meg kritikát, csak és kizárólag a kormányról. Ezt a súlyos zavart fejelte meg azzal, amikor a műsorvezető rátért a Stop Sorosra. A menedékkérők megsegítését büntető törvényekről feltett kérdésre sem tudott komolyan vehető választ adni.

Szijjártó erre azt válaszolta, hogy azért, mert az ezt végző szervezetek határsértésre, illegális tevékenységre buzdítják az embereket. Erre a riporter megjegyezte, hogy de hát ezzel emberi jogokat és nemzetközi szerződéseket sértenek. Szijjártó ezt tagadta, szerinte a törvény nem erről szól, hanem az illegális bevándorlásról.

Maitlis erre visszavágott, hogy épp ez a fő probléma a törvénnyel, hiszen minden menedékkérő, aki az országba érkezik, illegálisan teszi azt, viszont mindegyiknek joga van ahhoz, hogy segítsenek neki beadni a kérelmét. Ami végső soron majd eldönti, hogy valóban illegális-e az ott tartózkodása.

Szijjártó szerint azonban az országoknak nem kell eltűrni azt, hogy ha megsértik a határaikat.

Erre Maitlis nekiszegezte a kérdést: Ugye tudja, hogy maguknak nincs bevándorlási problémája?

Miért is lenne? Hiszen, ha egy háború elől menekülő ember azt tapasztalja hazánkba lépve, hogy gazdaságunk romokban, piacunk államilag haveroknak kiutalva, jogállamiság nyomokban sincs és ehhez képest mi még egymást sem bírjuk elviselni – nem hogy konstruktívan élni és tevékenykedni egymás mellett – ugyan miért maradna?

Ami pedig Szijjártót illeti, ő megtanulhatta, hogy nem mindenki köteles eltűrni az ő pofátlanságát olyan belenyugvással, mint a magyar újságírók, akik talán soha nem is tudták, hogyan kell „megizzasztani” egy olyan feltűnően alkalmatlan embert, mint ő. A lényeg, nem csak neki volna mit tanulnia.