Alig veszik igénybe a tavaly szeptemberben életbe lépett családi csődvédelmet a bajban lévő adósok: 13 hónap alatt alig több mint ötszáz szerződés született. Szakértők szerint túlságosan szigorúra sikerült a jogszabály, hiába módosítgatják, nem lesz népszerűbb, inkább a bankokkal érdemes egyezkedni.

Bő egy év alatt 511 adós kérte a családi csődvédelmet október elejéig – adta hírül a Magyar Idők. A kormánypárti lap tavasszal beindult növekedésről beszél, amikor fölidézi, hogy a tavalyi 145-tel szemben idén augusztusban már 450 szerződést kötöttek.

Bármelyik számot nézzük, messze van a 20-30 ezertől, amelyre a jogszabály tavaly szeptemberi bevezetésekor számítottak a kormány, illetve a jegybank szakértői. A megoldást a Magyar Bankszövetség és a jogszabályt kezdeményező kereszténydemokraták a túlbonyolított adminisztráció egyszerűsítésében látják.

– Általában nem szeretik az emberek, ha megmondják nekik, mikor és mire költhetnek, márpedig a csődbiztos öt éven keresztül jogosult erre, ha valaki belép a családi csődvédelem rendszerébe – fejtegette lapunknak Gergely Péter, a BankRáció.hu vezető elemzője. A szakértő szerint azért is húzódoznak az emberek a konstrukciótól, mert a családi csődvédelemmel kapcsolatos banki vélemények sem egyértelműen pozitívak.

Kérdésünkre elmondta, sok adós nem veszi figyelembe az ingatlanpiacon bekövetkezett változásokat, azt, hogy a magyarországi ingatlanok közül soknak megemelkedett az ára a válságból való kilábalást követően. Ezért a bajban lévő adósoknak érdemes megkeresni a hitelt nyújtó bankot, hogy szeretnének megegyezni az adósság rendezéséről. A bankok ugyanis a nemfizetőnek minősített hitelek után tartalékot képeztek már, s így nagyobb hajlandóságuk lehet a megegyezésre, ha legalább valamiféle fizetési szándékot látnak az adósnál.

Barabás Gyula, a Széchenyi Hitelszövetség szakértője kissé másként látja a dolgot. Lapunknak a közelmúltban nyilatkozva arról beszélt, hogy éppen azokon nem segít a csődvédelem, akik a leginkább rászorulnának, azaz a nagy összegű jelzáloghitelek visszafizetésével küszködő adósoknak. A lehetőséggel ugyanis csak azok élhetnek, akiknek több a tartozásuk, mint a vagyonuk, és csak addig, ameddig a mérlegnek ez a két serpenyője egyensúlyba nem kerül. Ha valakinek például tízmillió forintos vagyon (például ingatlan) mellett tizenötmilliós jelzálogkölcsöne van, a csődgondnok irányítása mellett hosszú évek alatt kénytelen visszafizetni 2,5 millió forintot, hogy ugyanennyit elengedjen a bank. Ezután még mindig marad tízmilliónyi tartozása, amelyet visszafizethet ugyan az ingatlan eladásával, de semmije sem marad. – Érthető, hogy ez kevesek számára vonzó perspektíva – mondja a szakértő.

Barabás Gyula szerint új jogszabályra lenne szükség, amely életszerű megoldást kínál a bajba jutott adósoknak. Valódi, nem csak a Magyar Bankszövetséggel, illetve a bankokkal folytatott egyeztetésekre lenne szükség. A témában jártas gazdasági szereplők, civil szervezetek véleményét, javaslatait is figyelembe kellene venni, és nem ártana hatástanulmány sem, mielőtt a végleges döntés megszületik. Lehet ugyan az adminisztrációt csökkenteni, amiről már korábban is beszéltek, de ennek nem lesz hatása a konstrukció népszerűségére.

– Az MNB ajánlása szerint a bankoknak törekedniük kellene az árfolyamveszteség megosztására, ám ez az igyekezet nem nagyon látszik. Legfeljebb akkor, ha az ingatlan értékesítéséről van szó. A konstrukció célja viszont az, hogy megmaradjon az ingatlan, és az adós jövedelméhez mérten tisztességes törlesztővel kifizesse a tartozást – fejtegette a szakértő.

Szerző: Hajdu Péter / mno.hu