Nem tájékoztatta megfelelően az OTP az ügyfelét a bank által kínált befektetési lehetőségről, ezért a bíróság első fokon érvénytelennek találta a szerződést. Az OTP-nek 43 millió forintot kell visszafizetnie a károsult magánszemélyeknek. Ma sem tudni, pontosan milyen piaci adatok és belső számítás alapján kopasztotta meg a bank az ügyfelet.

Hiába teljesült a kormányzatnak az a szándéka, hogy a magyar bankszektor több mint fele hazai tulajdonba kerüljön, a pénzügyi közvetítőrendszer működésének minőségében jottányit sem javult a helyzet. Úgy tűnik, mintha nem tanult volna a bankszektor a pénzügyi válságból, és az alacsony kamatkörnyezet hatására egyre kockázatosabb és ellenőrizhetetlen befektetési lehetőségekkel csábítják a nagyobb hozamokban reménykedő ügyfeleket. A közelmúltban brókerbotrányok borzolták a kedélyeket, miközben éppen a napokban derült ki, hogy az állami tulajdonnal is rendelkező FHB Jelzálogbank ellen csalás gyanújával indult nyomozás. Nagy kérdés, hogy a pénzügyi fogyasztóvédelem érvényre juttatására hivatott Magyar Nemzeti Bank mennyire van a helyzet magaslatán, miután az alábbi bírósági üggyel szorosan összefüggő fogyasztóvédelmi eljárásban meghozott határozatával ellentétes döntést hozott a bíróság.

A Fővárosi Törvényszék elsőfokú, nem jogerős ítéletében marasztalta el múlt héten az OTP Bankot, és mintegy 43 millió forint megfizetésére kötelezte a pénzintézetet. A bíróság szerint a bank nem megfelelően tájékoztatta az ügyfelet az OTP által kínált befektetésről, ezért kimondta a két fél között fennálló szerződés érvénytelenségét. (Az ítélethirdetésen lapunk munkatársa is jelen volt.)

Az OTP brókerei azért keresték meg a bank ügyfelét még 2014 tavaszán, hogy egy devizaopciós befektetési lehetőséget ajánljanak a figyelmébe. Az ügyfél hosszas rábeszélést és utánajárást követően – például hónapokig tanulmányozta a svájci gazdaság alakulását és az alpesi ország jegybankjának monetáris politikáját – végül belement az üzletbe. A befektetés lényege az volt, hogy a svájci frank euróval szembeni árfolyamára lehetett spekulálni. Az OTP úgy nyilatkozott, hogy lényegében az egyetlen kockázat az árfolyam meglódulásában volt, a svájci jegybank azonban ekkor még kitartott az 1,2-es árfolyamsáv fenntartása mellett, sőt a konstrukcióban arra is volt forgatókönyv, ha az alpesi központi bank feladja az árfolyamsávot, ami tavaly év elején be is következett. A gond nem is az árfolyammal volt, hanem azzal, hogy az OTP munkatársai – a bíróság elsőfokú, nem jogerős ítélete szerint – egy fontos kockázati tényezőt elhallgattak, és az ügyfél többszöri, a kockázatokra irányuló kérdésére sem osztották meg a szerződéskötés előtt ezt az információt. Az ügyfél csak azt vette észre, hogy a banknál nyitott letétszámláira az OTP folyamatos befizetési kötelezettséget ír elő, vagyis hiába nem változott érdemben a svájci frank és az euró egymáshoz viszonyított árfolyama, a megnyitott pozíciók tartása egyre több fedezetet igényelt, a kontón egyre kevesebb lett a pénz. Ezt követően derült ki, hogy a bank által felajánlott befektetési lehetőség kockázatát nemcsak az árfolyam változása jelenti, hanem egy másik mérőszám, az „implikált volatilitás” alakulása is. (Ez leegyszerűsítve azt jelenti, hogy nemcsak az árfolyam nyilvánosan ellenőrizhető változásától függ a nyereség-veszteség, hanem a nagybefektetőknek az árfolyam változékonyságával, annak intenzitásával kapcsolatos szubjektív várakozásától is, utóbbira azonban az ügyfélnek nincs rálátása.) Az ügylet természetéből adódóan a kisbefektetőnek számító magánszemély a bankkal szemben nyitott pozíciókat – vagyis ha az ügyfél nyer, akkor az OTP veszít, és fordítva, a bank lényegében csak az ügyfél kárára nyerhet. A volatilitás alakulását azonban az ügyfél semmilyen nyilvánosan elérhető internetes oldalon nem tudja nyomon követni, az OTP pedig erről ügyfeleinek nem adott megfelelő tájékoztatást. A per több mint egy évig tartott, az OTP még a bíróság előtt sem fedte fel a veszteséget eredményező állítólagos piaci változásokat és az előírt befizetési kötelezettség meghatározásának pontos logikai menetét.

A hazai bankrendszer állapotával kapcsolatban több bizarr részletre derült fény a per kapcsán. Például az, hogy a bank termékeit értékesítő brókerek sem rendelkeztek pontos információkkal a kockázatokat illetően, mert azokat a kockázatkezelési osztály állítólag velük sem osztotta meg. Emellett az ügyfélnek több hetébe került, mire az OTP egyáltalán kiadta a brókerekkel folytatott telefonbeszélgetéseket, annak ellenére, hogy a befektetési megbízásokat szóban kötötték, vagyis a rögzített beszélgetések testesítették meg a szerződéseket. Az OTP arra is hivatkozott a per során, hogy az ügyfél iskolai végzettsége alapján tisztában lehetett volna a bank által kidolgozott pénzügyi termék kockázataival, és nem is kötelessége minden adatot megosztania az ügyféllel. De arra is volt példa, hogy rendkívül lenézően viselkedtek az ügyféllel: az egyik bróker ugyanis nem tudta, hogy az OTP hangrögzítő rendszere már a tárcsázás pillanatától felveszi a beszélgetést. Amíg kicsörgött a telefon, azt mondta a kollégájának, hogy szerinte „most a kifárasztásra játszik a csávó”. Végül a bíróság a hangfelvételek és egyéb írásos bizonyítékok alapján jutott arra a következtetésre, hogy a bank nem adott megfelelő tájékoztatást, és hiába hivatkozik az általános kockázatokra figyelmeztető, „apró betűs” részeket tartalmazó univerzális tájékoztatóira az OTP, ha azoktól eltér a szóbeli információadás – annak ellenére, hogy a Magyar Nemzeti Bank a perrel szorosan összefüggő fogyasztóvédelmi eljárásban lényegében épp az általános tájékoztatók alapján tartotta megfelelőnek a banki tájékoztatást. A károsult ügyfél jogi képviselője, Czudar Balázs ügyvéd kérdésünkre úgy nyilatkozott, hogy a jegybank határozata miatt komoly aggályai vetődtek fel a hazai pénzügyi fogyasztóvédelem hatékonyságát illetően, és sajnálatosnak tartotta, hogy a bank eljárását a felügyelet nem tartotta szabálytalannak, csak a bíróság. Megkerestük az OTP-t is, a bank sajtóosztálya szerint a pénzintézet az írásbeli ítélet kézhezvételét követően alakítja ki álláspontját az ítéletről. A bank fenntartja a perben bizonyítékokkal is alátámasztott álláspontját, amely szerint tájékoztatási gyakorlata megfelel a vonatkozó jogszabályi előírásoknak. Az OTP azt is hangsúlyozta, hogy a kért hanganyagot a kérések sorrendjének megfelelően, a jogszabályban előírt határidőn belül az ügyfél rendelkezésére bocsátotta.

mno.hu