Rétvári Bence államtitkár szavaival ellentétben a valóságban nem tűnt el néhány év alatt több mint 200 ezer hátrányos helyzetű gyerek, sőt, ahogy az oktatásban vagy az egészségügyben, úgy a szociálpolitikában sem történtek olyan intézkedések, amelyek az adatokban is kedvező eredményeket teremtenének.

Soha nem látott sikert ért el Magyarország: hat év alatt, vagyis az Orbán-kormány második színre lépése óta hatalmas mértékben csökkent a szegénység, csökkent a munkanélküliség, a hátrányos helyzetű gyerekek száma konkrétan megfeleződött a 2010-es évekhez képest - legalábbis Rétvári Bence, az Emberi Erőforrások Minisztériumának parlamenti államtitkára szerint. A tények makacs dolgok, szokták mondani, így azt sem lehet egy az egyben kijelenteni, hogy az államtitkár szemrebbenés nélkül hazudott. Az adatok minden kétséget kizáróan valósak: a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) mérései valóban azt mutatják, hogy valamennyi, a szegénységi kockázatnak kitett ember száma 465 ezerről 293 ezerre csökkent, és hogy a 2010-es 476 ezerhez képest 212 ezerre redukálódott tavaly a hivatal szerint hátrányos helyzetűnek számító gyermekek száma is.

Csoda azonban nem történt. Nem lett kevesebb szegénységben élő, éhező, segítségre szoruló gyermek Magyarországon, sőt. Egy olyan kormány regnálása alatt, amely a nemzetközi normáktól eltérően a saját szája íze szerint képes alakítani a tényeket is, persze bármi megeshet. Most az egyszer ne a kezüket figyeljék: a káprázat a hatalom által sarokba szorított statisztikai műhelyekben zajlik. Nem az az elsődleges kérdés, hogy a kutatási eredmények vajon igazat szólnak-e vagy sem, hanem az, hogy milyen kutatási módszertanokkal jutottak hozzájuk, és azok mennyire tükrözhetik a tényleges valóságot.

Unortodox mérési módszerek

Ismert, hogy politikai nyomásra a KSH-nál változtattak a módszereken, a hivatalnál az addigi, évtizedek óta használatos létminimum-számítás is hirtelen abbamaradt. Nyílt levelében erre a minap a Gyerekesély Egyesület is emlékeztette az államtitkárt, illetve a közvéleményt. Mint írták, a friss eredmények nem meglepőek, hiszen a kormány 2013-ban úgy változtatta meg a hátrányos helyzet definícióját, hogy az új kritériumok alapján sokkal kevesebb kerüljön a "hátrányos" kategóriába. 2013 szeptemberéig a közoktatási törvény szabályozta a besorolást, és minden olyan gyerek hátrányos helyzetűnek számított, aki a család szegénysége miatt (az egy főre jutó jövedelem nem haladta meg a 39 900 forintot) rendszeres gyermekvédelmi kedvezményre volt jogosult.

Ma már a gyermekvédelmi törvény rendelkezései a mérvadóak, és az új szabályozások értelmében ahhoz, hogy valaki a kormányzat szemében szegénynek számítson, már nem elegendő, hogy a létminimum alatt él, a gyerekeknél a hátrányos helyzetbe történő besoroláshoz legalább egy "egyéb hátrányra" is szükség van, ilyen például a szülők alacsony iskolai végzettsége, vagy tartós munkanélkülisége, vagy elégtelen lakáskörülmények.

"A hátrányos helyzetű gyerekek száma tehát a definíció módosítása miatt csökkent. A definíció-váltásból adódó következményt előre lehetett tudni. Ugyanígy ma akár előre is közölheti a kormányzat: jövőre még kevesebb lesz a hátrányos helyzetű gyerekek száma a közoktatásban. Még néhány kisebb feltétel módosítás és néhány év lassú infláció mellett lassan eltűnhetnek a hátrányos helyzetű gyerekek. Legalábbis a kormányzati közleményekben, papíron és statisztikai jelentésekben" - írta az egyesület.

A valóság nagyon aggasztó

A valós változásokról magától értetődően akkor kapnánk képet, ha az új módszertannal is elkészítenék a korábbi évek statisztikáit, amiket így össze lehetne hasonlítani. A kormány részéről azonban úgy tűnik, erre nincs igény, vagy ha történtek is ilyen mérések, azok nem publikusak. Ugyanakkor a Policy Agenda kutatóintézet idén elvégezte a tavalyi évre vonatkozó létminimum-számítást a korábban érvényes kritériumokkal. Az eredmények szerint a létminimum alatt élők száma nem csökkent, hanem nőtt, a lakosság 41,5 százaléka élt a 2015-ben a számított értékeknél alacsonyabb jövedelemből. Azoknak a családoknak a harmadánál, ahol legalább egy fő dolgozik, a nettó bevétel nem érte el a létminimum összegét, vagyis a havi 88 ezer forintot.

A gyermekszegénység terén is lesújtó a helyzet, mind a hazai civil és szakmai szervezetek, mind a nemzetközi kutatások szerint. Az Eurostat idén márciusban publikált adatai szerint az uniós országok között Magyarországon az egyik legmagasabb (41,4 százalék) a gyermekszegénység kockázata, mögöttünk csak Bulgária (45,2 százalék) és Románia (51 százalék) áll. A kutatásból kiderült az is, hogy a magyar gyerekek 22,8 százaléka nem jut naponta friss zöldséghez vagy gyümölcshöz, 42,4 százalékuk pedig még annyi húst vagy halat sem tud enni naponta, amennyi a napi fehérjeszükségletüket fedezné.

Négymillió szegény országa

"A mostani mérési módszerek mellett a probléma nem szűnik meg, csak papíron tolják lejjebb a számokat. Mindez illeszkedik abba a politikai irányba, hogy a szegényekkel nem kell tenni semmit, kifelé viszont mást kell kommunikálni" - mondta lapunknak Farkas Zsombor. A szociológus szerint az elmúlt években, ahogy az oktatásban vagy az egészségügyben, úgy a szociálpolitikában sem történtek olyan intézkedések, amelyek az adatokban kedvező eredményeket teremtenének. Emlékeztetett: az Eurostat jövedelmi szegénységet vizsgáló kutatásából kiderül, hogy 2010-2014 között 70 ezerről 123 ezerre növekedett a súlyos szegénységben élő magyar gyerekek száma.

Mindemellett az Eurostat rámutatott arra is, hogy tavaly a dolgozói szegénység is rekordot döntött Magyarországon (minden tizedik foglalkoztatott szegénységben él), a helyzeten a közmunka sem tudott javítani. Mindebből az látszik, sőt sokak számára érződik is, hogy a kormány sikerpropagandájával ellentétben az ország a magyar lakosság egyre nagyobb hányada számára válik már-már élhetetlenné. Kár tagadni: az utóbbi években már nem a három-, hanem a négymillió szegény országává váltunk.

nepszava.hu