Ahogy arról tegnap mis beszámoltunk, Orbán Viktor örömmel vett részt új brazil szélsőjobboldali elvbarátja beiktatásán, Újév napján. Minden jel szerint megvolt a nagy egymásra találás, mert Jair Bolsonaro elfogadta a miniszterelnök meghívását laboratóriumországába.

Van ebben valami gyomrot görcsberántóan bizarr logika. A pusztító hatás, amit ámokfutásával Orbán elért nemcsak mi, de a nagyvilágban mindenki megszenved. Arra még Václav Havel sem gondolt, hogy mindez a tengerentúlra is kiterjed majd.

Orbán Viktor kormányfő brazíliai munkalátogatása keretében kétoldalú megbeszélést folytatott Jair Bolsonaro brazil elnökkel – tájékoztatta az MTI-t Havasi Bertalan, a Miniszterelnöki Sajtóirodát vezető helyettes államtitkár szerdán.

Először: a találkozó során a felek áttekintették a két ország közötti nemzetközi, gazdasági és politikai együttműködési lehetőségeket. /444/

Hogy milyen gazdasági együttműködésről lehet szó, nem teljesen tiszta ismerve annak tényét, hogy Magyarországnak nincs olyanja. A politikai együttműködés már más kérdés. Két szélsőjobboldali vezető kölcsönös megértése ijesztő perspektívákat nyit meg. Különösen Orbán meghívását illetően.

Másodszor: a magyar miniszterelnök megerősítette Jair Bolsonaro meghívását Magyarországra, melyet a brazil elnök elfogadott.

Ez pedig kiváló alkalmat ad a gyülekezési és egyéb jogok további megsértésére a kormány részéről.

Ami Bolsonaro-t illeti, ő ugyanazt a forgatókönyvet követi, mint a többi populista politikus. Nyílt nőgyűlölet, militáris retorika, és a puszta létkérdéssé vált programok megnyirbálása. Ahogy Orbán a megújuló energia ügyével, úgy ő a környezetvédelmi törvényekkel szemben lép fel támadóan. Ennek egyetlen oka személyes javak rövid távú felhalmozása.

A szélsőjobboldali nézetek – mint bármely más politikai szélsőség – egyetlen célra teszik alkalmassá a szavazókat. Ez pedig a feltétlen engedelmesség. A propaganda a többség alapvető félelmekre apellál, ezzel pedig az önálló gondolkodás, esetenként az elemi logika képességét gátolja meg.

Ezt a hatalom a mindenek feletti, legteljesebb kontrollra való törekvése indokolja. Központosítás, a sajtószabadság leépítése, a szabadság- és emberi jogok semmibe vétele.

Adja magát a kérdés, hogy mi indokolja ezeket a lépéseket? Van egy nagy különbség a diktatúrák és a demokráciák között. Jelesül a korrupció megítélése. Noha mindkettőben jelen van, a demokráciákban nem épülhet be az állam működésébe. Míg a diktatúrák kifejezetten a korrupciót tekintik fő politikai modelljüknek.

A központosítás tipikus példája ezeknek a lépéseknek. Az autonóm működés ugyanis felelősök területenkénti kijelölését követeli meg. Így aztán az elszámoltatás is sokkal egyszerűbb. A központosított rendszer ellenben mindig túlterheltséggel küzd, súlyos működési zavarok jellemzik és a független ellenőrzés lehetetlenné válik. Egyszerűbben; ez a korrupció melegágya.

Érdekes módon mi, akik pontosan olyan jól értjük Bolsonaro-t, mint Orbánt, mégsem tudunk felhőtlenül örülni egy újabb köztörvényes bűnöző látogatásának.