Dezse Tivadar nyugdíjjogi szakértő, a Szegedi Tudományegyetem és a Miskolci Egyetem Jogi Karának oktatója viszont egy hibridrendszert javasol a jelenlegi felváltására, amely az alacsony járadékok helyzetét is rendezné.

A jelenlegi rendszerben feszülő kihívások, problémák kezelésére nem elegendő csupán a nyugdíjkorhatár vagy a járulékok emelése, a nyugdíjkassza hosszú távú egyensúlyban tartásához rendszerszintű átalakítás szükséges

- mondta el a szakértő a Magyar Hangnak, aki szerint kiemelten fontos lenne a kiegészítő nyugdíjrendszerek szerepének újragondolása.

Az övé egy hibridrendszer, amely megtartja a jelenlegi felosztó-kirovó rendszert, de kiegészítené egy befektetés jellegű megoldással is. Sokban hasonlít a Dezse által javasolt a magánnyugdíj-pénztári rendszerhez. Itt is két részre osztanák a befizetett járulékokat: egy rész közvetlenül a nyugdíjak kifizetését fedezné, a másik viszont befektetésként egyéni számlára kerülne.

A szakértő által vázolt rendszer így ötvözné az OECD által javasolt nyugdíjkorhatár-emelési megoldást - a nemzetközi szervezet szerint a fenntarthatósághoz 7 évvel kéne eltolni a belépési kort -, de lehetővé tenné a korai kivonulást a munkaerőpiacról. Így megjelenne egy alsó korhatár is, amelynek elérését követően először az egyéni számlán kezelt befektetés és annak hozamai adnák a nyugdíjat, ezt nevezik évjáradéknak. Majd amikor eléri a magasabb nyugdíjkorhatárt az illető, akkor veszi át a nyugdíjfizetést az állam, amely szintén egyéni számlán tartaná nyilván a befizetéseket. Ez utóbbi pedig az életjáradék, amelyet haláláig kap a nyugdíjas - írja a lap.

Dezse szerint a rendszer egyik előnye, hogy az alsó korhatár rugalmas lenne, vagyis a dolgozó a korhatárak között eldönthetné, meddig akar dolgozni. A döntését megalapozná, hogy tisztában lenne az egyéni számláján összegyűlt pénzmennyiséggel. Aki viszont tovább dolgozik, annak hosszabb a tőkegyűjtési szakasz és rövidebb a felhasználás ideje, azaz magasabb évjáradékot kap majd később.

A szakértő ráadásul úgy látja, hogy a nyugdíjrendszer finanszírozhatóságát rövid távon nem a demográfiai folyamatok lehetetlenítik el, hanem a rugalmatlan korhatár. Vagyis hogy az általános szabályoktól egyedül a 40 év munkaviszonnyal rendelkező nők esetében lehet eltérni. Más ezt akkor se tehetné meg, ha vállalná a csökkentett nyugdíjat. Pedig Dezse szerint számos életszituáció elképzelhető - például egészségügyi, szociális, munkaerőpiaci ok - amikor szükség lenne a korai nyugdíjra. Ellentmondás rejlik abban is, hogy a 40 év után nyugdíjazott nők 4-6 évvel kevesebbet dolgoztak a többieknél, mégis teljes összegű juttatást kapnak, igen nagy kiadást okozva ezzel a nyugdíjkasszának.

Problémásnak tartja azt is a jelenlegi rendszerben, hogy azt az inflációhoz igazították, nem pedig a bérek emelkedéséhez. Ezért évről évre értéktelenebbé válnak a nyugdíjak. A nyugdíjprémium kompenzál ezen valamennyit, de az egyszeri juttatás, a nyugdíj összegébe nem épül be. Valamint az is gond, hogy 2012 végén eltörölték a járulékplafont, vagyis a magas keresetűek is a teljes bérük után fizetnek járulékot. A nyugdíjkassza bevételei ettől nőttek, de a megállapított nyugdíjaknál a 2013-tól elért magas jövedelmek jelentős emelkedést okoznak majd hosszú távon is, vagy összességében deficites a megoldás.

Legyen inkább sok gyerek!

Másik megoldást javasolt Botos Katalin közgazdász, a Népesedési Kerekasztal szakértője, aki szerint a kormány családbarát politikájába is illik, hogy azt javasolják, a nyugdíj megállapításánál vegyék figyelembe a szülők által felnevelt gyermekek számát, és azoknak az életük során a társadalom számára hajtott hasznot. A nyugdíjrendszer megváltoztatását a 35 évesnél fiatalabbak esetében kellene bevezetni, hogy felkészülhessenek az új rendszer feltételeire.