Néhány kiemelt kórház kivételével, sok helyen elborzasztó állapotok uralkodnak. Naponta lehet olvasni arról, hogy órákat töltenek a betegek a sürgősségi osztályok folyosóin, anélkül, hogy bárki hozzájuk szólna. Ezt mi is átéltük jó párszor, hiszen feleségem édesanyja, élete utolsó öt évében fekvő beteg volt. Bizony előfordult, hogy reggel kilenckor bevitte a mentő, s délután ötkor még ott feküdt étlen-szomjan a folyosón, anélkül, hogy egyetlen vizsgálatot elvégeztek volna. Mindezt, 88 évesen. Az is előfordult, vártuk, hogy a kórházból a mentő majd hazahozza, úgy éjfél körül kiderült, elfelejtették a néninek a mentőt megrendelni. Mi, ezt követően kizárólag magánszállítókkal vittük mamát mindig a kórházba, ők tették azt, amiért fizettünk. Tudom persze, hogy ezt nem mindenki engedheti meg manapság.

Az egészségügyi intézmények többsége adósságban úszik, gyakran még az alapellátás biztosításához is hiányzik a szükséges pénz. Gondolom szinte mindenki átélte, hogy nincs a betegnek gyógyszer, a wc-k ben - ha működnek - nincs papír, a mosdók koszosak, mocskosak, esetenként mindenre alkalmasak, csak arra nem, amire kellene. Az orvosok, a szakszemélyzet fizetése messze elmarad a kívánatostól, nagyon sokan külföldön keresik - az itteni bérük sokszorosáért - a boldogulásukat. Ma, talán nincs is nagyobb büntetés annál, mint betegként, kiszolgáltatottként kórházba kerülni. Aki már volt hasonló élethelyzetben,tudja miről beszélek.

A várólisták -a sok ígéret ellenére-hosszúak, gyakran előfordul, mire a betegre sor kerül, már nem él. Megdöbbentő hallani, még a legsúlyosabb betegségek esetén is heteket, hónapokat kell várni az állami kórházakban arra, hogy a megfelelő ellátást megkezdjék. Napjainkban az egészségügyben szó sincs esélyegyenlőségről. Azok, akik tehetősek, akik megengedhetik, a magánellátás keretében lényegében azonnal hozzá jutnak a megfelelő kezeléshez, így életesélyeik is sokkal jobbak. Azok a milliók , akiknek erre nem telik, csak a jószerencséjükben bízhatnak. A szegénységben, a nyomorban élők, korán halnak. 

Múlt héten pénteken egyik ismerősöm, az unokájával az egyik jó nevű fővárosi gyermekkórház, földszinti gyermeksebészeti ügyeletén járt.A kórházban, illetve a folyosón készített képek magukért beszélnek. Omladozó falak, lógó vezetékek, penészes mennyezet, igen takarékos - rezsi csökkentett- világítás, hiszen az izzók többsége nem működött. Elmondása szerint-amit nincs okom kétségbe vonni - bűz volt, sötétség a folyosón, az sem látszott, hogy nagyon sűrűn takarítanának. Hasonlóval találkozott az orvosi rendelőben is. A folyosó zsúfolva volt türelmetlen felnőttekkel, fájdalmukban síró, üvöltő gyermekekkel. Ők maguk úgy öt órát vártak arra, hogy a kis beteget végre orvos elláthassa. Szerinte a zsúfoltságot az okozta, hogy nem volt elegendő orvos. Miért is lenne pénteken délután elég orvos, hiszen akkor túlórát kellene fizetni, kevesebb jutna a nemzet gázszerelőjének a feneketlen zsebébe. Pártutasításba kell adni, hogy hétvégén egyetlen gyermek sem törheti el a kezét. Aki ezt megsérti, szigorúan meg is kell büntetni. 

Valószínűleg tartom, hogy a történet mindennapi. Sajnos, talán még nem is kirívó. Ilyen áldatlan állapotok közepette,vajon hogyan lehet gyógyítani, miképp biztosítható, hogy a betegek időben szakszerű ellátást kapjanak. A körítésről már nem is szeretnék hosszasan beszélni, hiszen a közösségi oldal tele van hasonló képekkel. Nem is szólva arról, hogy az osztályokon milyen lehet az ellátás. Mi magunk is megéltük, hiszen mamának a lába másodszor a kórházban tört el, mivel nem volt olyan ágy, amelynek karfája lett volna, így leesett. Hihetetlen, de sajnos igaz, főorvosi utasításra barkácsoltak később egy ilyen alkalmatosságot úgy, hogy odakötözték az ágy két végéhez, gézzel.Emlékszem arra is, hogy az eredetileg két ágyas szobában négy beteget zsúfoltak össze, annyi hely nem maradt, hogy a látogatók egy székre, le tudtak volna ülni.A kis szekrény a mozgásképtelen beteg háta mögött volt, így esélye sem volt még arra sem, hogy vizet igyon. Egyáltalán, hogyan mer egy közel 90 éves néni szomjas lenni. Sajnos azt tapasztaltam, hogy az idős betegeket - fogalmazzak finoman - többnyire csak nyűgnek tekinti a mai egészségügyi kormányzat, minél idősebb valaki, annál kevesebb joga van a gyógyulásra. Felháborító a Fidesz kormányzat döntése, hogy a legmodernebb onkológiai szereknél, 75 év felett nem jár a korszerű terápia. Nem tudtam, hogy hazánk miniszterelnöke Istent is játszik, jogot formál dönteni, életről-halálról. 

Talán sokan demagógnak fognak tartani, - ha ezen múlik -, szívesen vállalom is. A Fidesz kormány több milliárdot költ -és önt a csókosai zsebébe-annak a reklámozására, hogy megvédi a magyar embereket. Könyörgöm, mondja már meg nekem valaki, a beteg kisgyermekek, felnőttek, nem szorulnak a pártunk és kormányunk védelmére? Ki a túró látott az országban az elmúlt másfél évben menekültet? Hiszen, nincs köztük olyan bolond, aki Orbán Magyarországán keresné a boldogulását. A hatalomhoz való görcsös kapaszkodás, a gyűlöletkeltés, az uszítás fontosabb, mint a magyar emberek élete? Ja, hogy ezzel választásokat lehet nyerni? Akkor mondja meg egyértelműen a Fidesz, hogy számukra nincs értéke az emberi életnek. Legyenek tökös, magyar kurucok,vágják ezt, az ország szemébe.Legalább tudjuk, mire számíthatunk.

Próbálja meg valaki kiszámolni, hogy hány százmilliárdot költ el a Fidesz, az "örökös miniszterelnök" hobbijára, a futballra. Tudja bárki, hogy mennyiért épültek és épülnek a foci szentélyei, amelyek ott állnak üresen. Nézők elmaradtak, foci már régóta nincs, már az csodaszámba megy, ha a labdába néha belebotlanak - a gyakorlatilag közpénzből, havi 5-8 millió között kereső - magyar sztárocskák. Nem vagyok jó fejszámoló, de szerintem a gyermekkórház ügyeletén hétvégén, egy felcsúti focimeccs nézőinek a többszöröse fordul meg. Az ő "kényelmük", az ő ellátásuk nem fontos ennek a kókler, pénzéhes bagázsnak. Nekik is vannak gyermekeik - igaz van ,aki már a saját lábán áll - így, hogyan veszhetett ki belőlük a jóérzés, az emberség. Higgyék el, mindannyian szeretjük a gyermekeinket, unokáinkat, fáj a szívünk, amikor szenvedni, sírni látjuk őket. Bizony , akár még "ölni" is tudnánk azért, hogy nyílt törésekkel ne kelljen órákat jajgatva tölteniük, egy kórház sebészeti ügyeletén.

Napjainkban Magyarországon a fociba zsákszámra öntik a közpénzt.A nem létező nemzeti futball dúskál a pénzben. Nézze csak meg valaki, hogy Felcsúton hány alkalmazottat fizetnek a mi adónkból. Segítek: 112 főt. Hogy legyen összehasonlítási alapja mindenkinek,ezért csak példálózva a bérek között: fotóst -395ezerért; pályakarbantartót -262 ezer forintért; takarítót -194 ezerért; szakácsot -257 ezer forintért; sportszervezőt -553 ezerért; marketing munkatársat - 459ezer forintért; játékosmegfigyelőt -507ezerért; irodai asszisztenst - 403ezerért; archívum igazgatót /!/ 650ezer forint havi bérért alkalmaznak. A miniszterelnök nemrégen a magyar futball és a Puskás ügyek nagykövetének nevezte ki, egyik bizalmasát. Egy pár hetes kormányhatározat szerint, személyesen fogja felügyelni az új Puskás Stadion építését, amely bekerülési költségének a határa valószínűleg a csillagos ég. Vajon mi lenne, ha a kedves vezetőnk, csak feleannyira tartaná fontosnak a gyógyítást, mint a béka feneke alatt levő nemzeti focit? Vajon miért nem vállal személyesen szerepet az egészségügy gondjainak a megszüntetésében? Ha borsos, vezénylő tábornoki teendői mellett erre nincs ideje, akkor miért nincs a területnek legalább miniszterelnöki biztosa? "Csak" az ország jövőjéről, saját magunk, gyermekeink, unokáink életéről van szó!