Na, innen – mármint a zárt ülésről – tudható az, hogy van baj gazdagon.

Orbán Viktor ott tart, hogy még 13 év múlva is ő lesz a miniszterelnök (vagy az Európai Unió egyszemélyes elnöke, fene tudja) és akkorra mi leverünk mindenkit, mint vak a poharat (a szerkesztőség címére várjuk a felháborodott emaileket a látássérültek helyett és nevében), ugyanis 2030-ra utolérjük, sőt, megelőzzük Ausztriát.

Merthogy a vezérnek víziója van.

Az utcánkban is voltak egy embernek mindenféle víziói, de aztán a családja kihívta a mentőket és azóta, hogy kapott gyógyszereket, elmúltak neki a víziói. Már nagyon hatékony az orvostudomány. Csak mondom.

Szóval beérjük, lehagyjuk, megelőzzük, ilyenek. Jó.

Van egy olyan érdekes játék, amely lehetővé teszi az uniós országokban élők életszínvonalának összehasonlítását.

Vásárlóerő-paritáson mért, egy főre eső GDP, ez a PPS.

Ez lényegében azt jelenti, hogy egy adott országban rendelkezésre álló bért és az abban az országban azért a bérért elérhető vásárlói kosarat (áruk és szolgáltatások összességét) mutatja.

Az uniós átlag a kiindulási alap, ez a 100 százalék.

Na. Bonyolult kicsit, de azért talán nem túlzottan. Ha nem az, mindjárt az lesz, mert megnézzük, hol állunk mi ebben az uniós rangsorban, ami az életszínvonalunkat határozza meg.

Ausztria a negyedik helyen áll (ugye, őket óhajtjuk utolérni), a PPS 130. Tehát az uniós átlagnál 30 százalékkal magasabb az életszínvonal.

Induljunk el Orbanisztán felé.

Mondom, kik vannak Ausztria és Magyarország között. Őket ugyanis szintén le kell gyűrni, hogy ott liheghessünk a sógorék nyakában.

• Dánia, Németország, Svédország, Belgium, Finnország, Egyesült Királyság, Franciaország, Olaszország, Spanyolország, Cseh Köztársaság, Málta, Szlovénia, Ciprus, Portugália, Szlovákia, Észtország, Litvánia, Görögország, Lengyelország.

És most jövünk mi, az osztrák 130-hoz képest a magunk 68-as mutatójával, ami azt jelzi, hogy az uniós átlaghoz mérten a mi életszínvonalunk 32 százalékkal alacsonyabb.

Románia tavaly utolért minket.

Azóta valószínűleg már elénk került, de ezek az adatok soha nem naprakészek, mert adott időszakot vizsgálnak.

Aki nem a propagandát falja reggeltől estig, az tisztában van azzal, hogy gyakorlatilag leszakadtunk és nem csupán uniós átlagban, hanem a régióhoz képest is.

Bulgária még mögöttünk van, de ha így haladunk, még ez is változhat.

Nem fogom századszor is elmondani, hogy mennyire sérülékeny a gazdaság, hogy milyen alacsonyak a bérek, hogy elég, ha az autóipar meginog és nekünk végünk van.

Azt sem mondom el újra, hogy az oktatást fejleszteni kellene, nem lerombolni és azt sem, hogy nem véletlenül emelkedik meredeken a halandóság, miközben a születések száma csökken.

Maradjunk annyiban, hogy Orbánnak igaza van.

Részben.

Bizonyos területen közelítünk, vagy már el is hagytuk a legfejlettebb uniós országokat is. Az ő és bűntársai jövedelme (nem a legális fizetése) már biztosan beérte Ausztriát.

A maradék 9,5 millió ember meg kit érdekel? 

Szerző:Tamás Róbert/kolozsvaros.com