Hír Tibor oktatási igazgató (Redland magánsuli) négy fő területen nevezett meg súlyos gondokat, amely tanárokat, szülőket, gyerekeket, de a jövő munkavállalóinak képzése szempontjából az egész társadalmat érintő problémák.

A tananyag mennyisége

A tananyag mennyisége az elmúlt 6 év során jelentősen megnőtt. Olyan témákat tettek a tantervbe, amelyek nem szolgálják igazán a gyerekek képességeinek kibontakoztatását. Alkotó, problémamegoldó, gondolkodást serkentő, korszerű tudás helyett száraz adatokat kellene magolniuk. Alig van informatika, rossz a nyelvoktatás minősége.
A vállalatok ugyanakkor nem ilyen tudású embereket várnak. Az iskolai tananyag öncélúsága súlyos gondot okoz a tanulóknál, de a későbbi munkába állást sem segíti. Kvázi munkanélküli és közmunkás képzés zajlik. Ideje cselekedni!

Életkor - felosztás

Gondok vannak a tananyag életkori felosztásával is. Nagyon sokat változtak a tankönyvek. Ami eddig mondjuk hatodikos anyag volt, az lecsúszott ötödikre, és így tovább. A gyerekek rengetegszer túl korán, túl nagy dózisban kapják a tananyagot. A tanárok rohannak. Nincs idő a megértésre, megértetésre, ami az alapokat nyújtja. Az a gyerek, aki nem érti az alapokat, képtelen lesz építkezni a tudására – az egész képzési rendszer ellehetetlenül.

Harmadikként a rossz lecéket említi a szakember

A gyerekeknek rengetegszer gondja van a feladatok megértésével. Nem azért, mert hülyék, hanem mert annyira bonyolultan vannak megfogalmazva a feladatok, hogy túl könnyű őket rosszul érteni. Néha még a szülőknek is gondot jelent értelmezni a feladatot.

A leckék szerkesztése is rossz. A mai gyerekek szórt figyelme a számítógépes világ gyors impulzusaihoz szokott, és mivel nehéz rangsorolni a fontos és nem fontos dolgokat, így a könyvek használatát külön meg kell tanítani nekik. Nem egyszer a kiegészítő részek érdekességük és kuriózum jellegük miatt jobban megmaradnak a tanulók fejében, mint a törzsanyag. Nem látják a könyvben a prioritásokat, és külön tanulniuk kell hosszabb, egybefüggő szövegeket olvasni. Ez tanári feladat – hibáztathatjuk érte a kor technikai vívmányait, de attól még tanári feladat marad.

Házi feladat okozta túlterheltség

A legtöbb iskolában bevett szokás a házi feladat. A leggyilkosabb dolog, amit a gyerekekkel és családjaikkal tenni lehet, hogy sok-sok otthoni feladatot adunk neki. Ezzel ugyanis végleg meg lehet mérgezni egy szülő-gyerek viszonyt, sőt akár egész családokat is tönkre lehet tenni. A családpolitika egyik kezével szép családokat szeretne, a másikkal pedig apró eszközökkel tönkreteszi azokat. Az egyik ilyen kis atombomba a házi feladat. Főleg a magasabb évfolyamoknál csúcsosodik ki, amikor már a szülő nem tud, sőt már nem is akar tanulni a gyerekkel. Elveszti szülői-segítői kompetenciáit a korábbi évek alatt, csalódik, meghasonlik saját szülői képességeiben. A gyerek mellé vagy külön tanárt fizet, vagy ráhagyja. Mondjuk két kibillent hét „nem tanulása” az összes későbbi tananyag megértési nehézségét okozza. Azt gondolom, egy kamasz ingatag lelkében két hét kibillentség mindennapos. 30+ kamaszt tanítunk. Náluk a normálállapot, hogy szerelmes, hogy csalódott, hogy tombolnak a hormonjai, és akkora igazságérzete van, mint egy felhőkarcoló. A felnőtteknek, dolgozóknak is vannak rosszabb és jobb napjaik. Kizárt dolog, hogy valaki folyamatosan egyenletes szinten teljesítsen. A gyerekeknek gyakorlatilag a lecke mennyisége és a rohamszerű haladás miatt esélyük nincs a tudás normális pótlására. Lemásolják egymásról a feladatokat és ennyi. Nincs üres lap a füzetben –csak hófehér folt van a fejekben. Fontos információk esnek ki így.